1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
183 tartsuk magunknak annak idejében— az egészre nézve hozzá járulásunk, vagy nem járulásunk eránti végaka-KK. i% rr ratunkat. — Ebbe részemről még a veszedelem árnyékát sem látom, sőt jobban tartok attól, tekintve körül-,*öesIle|*h*e^ ményeit, hogy a ki a közös házi pénztár elvbeni elfogadását bár mi módon meg buktatja, az, az által az or-*elé* *írgyászágos köz pénztárt is megbuktatja, és itt megvallom tisztán s őszintén, hogy tökéletesen egyet értek mélt. gr. Szapáry Antallal, a kivel először van szerencsém együttszavazni — adja isten hogy az jövendőre többször is történhessék — a ki együtt s egyszerre kívánja mind a két pénztár életbe léptetését s egyiket a másikától mint rokon szövetségben lévőt elválasztani nem tudja. — Át karolom a grófnak ezen a jelen körülményekben véleményem szerint teljesen practical nézeteit. — Vannak kik a közös házi adó életbe léptetését óhajtják -rrészemről az elsőnek elösmerve igen nagy fontosságát — én egyeránt kívánom. Sőt tovább megyek mélt. Fő- Rendek , s határozottan kimondom azon meggyőződésemet, hogy a közös pénztárnak életbe léptetését a nélkül: hogy a házi adó közösen fizettessék, lehetségesnek nem tartom; nemesi közpénztárt, közös házi adó nélkül képzelni igen is tudok, de közös országos pénztárt közös házi adó nélkül képzelni sem tudok. — Mert az adózó nép járulhat a közös országos pénztárhoz, melly uj teher, ha a nemesség ötét segíti a házi adó elviselésében, — de ezen segedelem nélkül a jobbágyságra uj terheket róvni nem lehet, ha csak azt tönkre tenni nem kívánjuk — a mit a mélt. Fö-RR.nem kívánnak, s soha kívánni nem fognak. Ennél fogva mélt. Fö-RR. adják a tek. Rendeknek feleletül, hogy a közös teherviselés elvét a házi adóra is kívánjuk elfogadni, s e részben óhajtjuk, hogy a kiküldött országos küldöttség munkálatát mind a kettőre kiterjesztve, ezen munkálat annak idejében együtt és egymással vétessék országgyűlési tanácskozás alá. — Gr. Haller Sándor: — Örömmel haliám tegnap előtt ö méltgának a liptó-megyei főispánnak előadását, ki leg szebb ecsettel festé a háziadó elvállalásának szükségét, és megmutatta mennyire szükséges, hogy a nemesség közterheket vállaljon. Szerintem is addig, míg a nemesség a közterheket el nem vállalja, nemzeti egység nem létezhetik; és míg nemzeti egység nem létezik: addig a nemzet nagygyá, kifejletté nem lehet. A házi adó elvállalása irányául fog szolgálni az egész financiális rendszerünknek, és az fogja a népet a nemességgel össze olvasztani; és eszközleni mit rég óhajtunk , hogy egy czélra törekedjünk, és castákra fól ne oszoljunk. E szerint midőn alkalmunk van hatályosan, és erélyesen föllépni, itt az ideje mindent elkövetni, hogy ezen szent ügyet felkarolva életbe is léptessük; mert félek, ha ismét Mephistofeles-kint fogunk ez ügyben működni, s tenni nem akarunk, az aristocratia fogja a rövidebbet húzni. Ezeket Liptó megye tisztelt főispánjától hallván, azt vártam volna ö méltóságától, hogy vagy a tek. RR. izenetét fogja pártolni, vagy pedig egy uj javaslattal fog elé állani, mellyben mind azok, a mellyeket mondott, és mellyeket vallott, és mellyek vélekedésem szerint igen helyesek voltak, ben foglalva lesznek; ö ellenben előadásának végén — min csudálkozom — gróf Széchen Antalnak indítványát pártold, mellyben mind az, mit ö méltósága mondott, valóban ben nem foglaltatik. Ö méltga a tisztelt főispán úr egypalástot is említett, t. i. a megyei omnipotentia palástját, melly alatt sok bűn és visszaélések követtettek el. — Igaza van a méltgos úrnak, hogy azon palást alatt sok kihágások történnek, de elfelejté, hogy van még egy más palást is, és ez a megyei kormányzók palástja; s vannak egyes megyék, nem mondom, hogy mindenütt úgy van, mellyben azon palást bevan szegve szuronyokkal, és ezen ekint beszegett palást alatt igen sok törvénytelenség történik. Örömmel liallám Trencsén megye tisztelt főispánját, kitegnap előtt mint apostola a népnek szólott fel, és igen helyesen megmutatta, miszerint itt az ideje, hogy a közterliekben részesüljön a nemesség is, és hogy milly bűn fekszik az aristocratia lelkén, a miért ezen közösterhekbeni részesülést eddig nem teljesítette, sőt kényelemmel éldegélt, és az adózó viselt minden terheket. Üdvözlöm ö méltóságának ezen előadását: de megfogja engedni, hogy kifejezzem, miszerint ismét nem foghatom fel ,,ergó.ját; hogy t. i. az ki illyeneket mond, valóban communisticus elveket fejteget, és még is utóljára gróf Széchen Antal ö méltóságával szavazott. Bács megye tisztelt főispánja úgy szólalt fel, mint jó keresztény catholicus ember s azt mondd : hogy mint olyannak sokat kell hinnie, de azt még sem hiheti, hogy a házi adó által nagy jövője s boldogsága eszközöltetik a nemzetnek. En is keresztény catholikus ember vagyok, és megtanultam hitvallásomnak azon alap eszméjét, mellyböl mindig ki indúlok, és mellyet ha nem vallanék, nem fognám magamat valódi kereszténynek és catholicus embernek tartani, s ezen alap eszme ez : „Szeresd felebarátodat, mint önnön magadat“. — Miután tehát az adózó nép felebarátom, azt úgy kell szeretnem, mint önnön magamat, és azon segíteni keresztényi kötelességemnek tartom. Gróf Széchen Antal ö méltóságának tegnap előtti indítványát olvastam, de meg vallom, hogy azokat, miket óhajtanék, benne foglalva nem találom. Ö méltósága ugyan is az átalános elvet kimondja, s az alkalmazást még is csak az országos pénztárra kívánja ez ríttál kimondani (a baloldalról tagadó jel mutatkozik.) Én legalább igy értettem a Budapesti hiradóban olvasható szerkezetét a méltóságos grófnak ; mondom a méltóságos gróf az országos pénztárra kívánja ez úttal kimondani csak a közös teher viselési elvnek átalános kimondását, a házi adóra nézve pedigez úttal felfüggeszti azon időre, midőn az országos választmány javaslatát elöterjesztendi, a mikor is annak szükségére nézve annak idejében hozzá szólhasson, és nézeteit kimondhassa. Erre azt mondom, mit egy előttem szólott tisztelt tagja ezen táblának igen bölcsen mondott, t. i. meg nem foghatom, hogy mikép lehet országos pénztár házi adó nélkül, de megtudom fogni a házi adót közpénztár nélkül. Ha a házi adót elvállaljuk, akkor a házi pénztár adózásába aránylag fogunk részesülni. — S miután az országos pénztár a közös teherviselés elvén alapszik: akkor vagy nagyobb terhet kell az adózó népre róvnunk; ezt pedig az egész méltóságos főrendi tábla nem kívánja, hogy most épen azon stádiumban, melly nem a leg kellemesb, még nagyobb terhek rovattassanak az adózó népre; vagy pedig azon adózása, mellyet az országos pénztárba fizetni fogna, a nemeség által lenne fizetendő s ekkor nem lenne más, mint subsidium. — De az illusio, hogy ha ezen alapelvre kívánjuk az országos penz-4G* XX. ülés Fü-RR. naplója. Januar 14-én 1848. V
