1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
182 XX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848. . KK. és RR. t. i. az úgy nevezett deperditák rovata, s ezeket hiszem, azok ellenében továbbá is, miket Veröcze vármegyéíos^teliervi- nek érdemes főispánja épen most ezekre vonatkozólag előadott; mert az olly törvény, melly még nem létezik, selés tárgya- engemet meg nem nyugtat; azon állitása pedig ő méltóságának, hogy nemes és nemes között különbség nem létezik, épen az 1723ik 6ik törv. czik. 4ik §sa által van meg czáfolva, melly az armalistákat a birtokos nemességtől megkülönbezteti. Nem tartom végre a házi adónak elfogadását czélszezünek, mert lör a szerintem sokkal üdvösebb és nagyobb hatású országos pénztárnak létesülését szerfelett nehezítené; nem 2or azért, mert az országos pénztárban pontosulandó s ezen öszpontosulásnál fogva hatályosabban működhető országos közpénzerő provinciális érdekeknek alá rendelve meg oszolna, és észre vehetetlenül, minden esetre országos czélokra hatástalanul, mindenféle canálisokon elszivárogna. Nem 3or mert a házi adónak eszméje a köz nemességnél a leg népszerűtlenebb, s igy annak elválalása, a köz nemességet nagy nyugtalanságba ejtené, — a leg alsó osztályokban pedig ollyan vágyak gerjesztetnének, mellyek vagy soha, vagy csak a magyar alkotmány teljes fel forgatása után mehetnének teljesedésbe, minden esetre pedig úgy a nemes, mint a nemtelen tömegek eltöltetnének megelégedetlenséggel; mellyet a magyar köz állományra nézve czélszerünek semmikép nem tarthatok. Végre 4-er azért sem hiszem czélszerünek a törvényhatósági házi adó elfogadását úgy mint azt a tek- KK, és RR. izenetükben értelmezik, t. i. megyei kezel és mellett, mert a mindenki által ösmert, senki által nem tagadott megyei pénz kezelés rendezetlen állapota körül, nem képzelhetem olly biztosítékoknak felállithatását, mellyek csak távolról is megközelíthetnék azon biztositékoknak megnyugtató erejét, mellyek az országos pénztárra nézve bizton elő állíthatók. Mind ezekhez képest véleményem oda járul, hogy izennék meg a mélt. Fö- RR. a tek. KK. és RRnek adandó viszonizenetiikben, hogy: a közös teherviselés elvét, úgy amint már az utolsó országgyűlésen az országos pénztárra alkalmazandónak kimondották, magokénak ösmerik, s ez értelemben a tek. KK. és RR. által kívánt országos választmány kiküldetéséhez egész készséggel hozzá járulnak ugyan, de a törvényhatósági házi adót, úgy mint azt a tek. KK. és RR. izenetükben értelmezték, sem elvben, sem alkalmazásban el nem fogadják. Mivel azonban úgy veszem észre, hogy ezen véleményem többségre nem számíthat, nem azért, mintha az által teljesen megnyugtatva lennék, hanem azért, mert ez nyújt egyedül még alkalmat és lehetőséget, most kijelentett erős meggyőződésem mellett még továbbá harczolni, gróf Széchen Antalnak indítványára szavazok. — B. Ambrózy Lajos: — Nem kelek fel mások felszólítására; — nem azért szólalok fel, hogy szavazatomat mások irányában mentegessem, de miután gróf Széchen Antal ö méltós. azon magyarázó nyilatkozata által, hogy indítványában a közös teherviselés elvének a házi adóra vonatkozó elfogadása korán sem foglaltatik meg fogják cs. kir. Fó-herczegséged és a mélt. Fö-RR. engedni, hogy leroskadván szavazatomnak alapja, most szavazatomat is változtassam. És itt, a leg jobb hiszemüségben , és határozottan legyen mindenek előtt kimondva , hogy én tökéletesen meg vagyok győződve, hogy gróf Széchen Antal ö mélt. a közös adózás iránti indítványa a legjobb szándékbul eredt, s hogy az nem olly világos, vagy nem olly határozott — mint sem kivántatnék, egyenesen annak tulajdonítható, hogy illy felette nevezetes kérdésektől, mellyeknél különbözők lehetnek a nézetek, s a mellyek inkább haladási, mint párt-kérdések nálunk is, mint másoknál is leginkább divergálnak a nézetek, — a mellyeket mennyire lehet egyeztetni, ki egyenlíteni— előttem egy hazafiúi, de megvallom majd mindig siker nélküli háladatlan törekvés. — Ezen kiegyenlitési szándok buzdít engemet is a felszólalásra s elhihetik a mélt. Fö-RR., hogy nem keresek dicsőséget abban, hogy eltérve pártomtól — mellyel szavazni szoktam, szavazatomat módosítom, hanem egyedül a közös teherviselés véleményem szerint immár leg alább elvbeni elhatározást kívánó magasztos ügyében semmit sem akarok elmulasztani abban, mit hosszas egyéni meggyőződésem, e részben tenni parancsol, — be akarom bizonyítani, hogy a közös adózás ügyét, noha ezt egyébkint sem tartom párt-kérdésnek, azon életkérdések közé sorolom, a mellyeknél véleményemet másoknak a különben általam igen óhajtott egyetértés kedvéért alá rendelni soha sem fogom. — Épen azért ki kell mondanom, hogy miután mélt. gr. Széchen Antal ön maga kinyilatkoztatja: hogy a házi adó közös viselésének elvbeni elfogadtatása indítványában nem rejlik, én pedig annak elvbeni elfogadtatását a tanácskozás leg első stádiumában sem kívánom akár halgatólag elmellőzni, akár felelet nélkül hagyni, akár azt magamtul elutasítani, — sőt a közös teherviselés elvét a köz adónak minden nemeire nézve kívánom elfogadni, — a mélt. grófnak igy értelmezett indítványához járulni sem erős meggyőződésem sem politicám nem engedi. Hitem s meggyőződésem, hogy a közös adózás elve hazánkban immár teljesen megért — s hogy az megszűnt már pártkérdés lenni, bizonyítja azt a vármegyékpoliticaistatisticája, melly szerint a közös adózás iránt, az országnak minden részeiben hajlam mutatkozik; — s nem is kétkedem részemről azt kimondani, hogy meggyőződésem szerint nincs jelen nevezetes országgyűlésen nagyobb, sürgetösb s magasztosb feladat, minthogy azon a közös teherviselés alapja örök időkre letétessék. És a tek. KK. és RR. ezen nagyszerű feladatuknak megfeleltek; az a tábla, melly igen sok intelligentián túl nemes társainknak azon részét is képviseli, a mellynek szegénysége mellett az adómentességi kiváltság úgy szólva egyedüli birtoka s dicsősége, kész a haza oltárára le tenni addigi adómentességét, — lehetetlen azt hinnem mélt. Fő-RR. s mázsás kő gyanánt nyomná ennek csak gondolata is keblemet, hogy a mélt. Fő-RR. ezen áldozatot magoktól bár miként is elutasíthatnák. — Es mit kívánnak tőlünk a tekint. KK. és RR. ? hogy a közös házi adót minden további szó nélkül talán csak úgy könyv nélkül elfogadjuk? hogy a legnagyobb resignatióval várjuk el mit liozand nyakunkra az e részben kikiildendö országos választmány? s úgy kössük meg kezeinket, hogy ehez többé szólásunk ne lehessen? — koránsem mélt. Fö-RR.! — azt kívánják a RR.: hogy a közös teherviselés elvét, a mellyet elfogadtunk, a házi adóra is kívánják értelmezni, hogy a küldöttséget oda utasíttsuk, hogy munkálatát erre is terjessze ki, s hogy fel-
