1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
15 jelesül pedig az 1723: 2. t. ez., nem különben 1791: 10. t. ez. értelme szerint, mellynél fogva Magyarországrr. iieo«ie s a német tartományokkal egy fejedelem alatt van ugyan , csak hogy magyarországnak külön független fenálló kormánya, külön törvényhozása, s külön igazgatása is van. Annál fogva felhivom azon urakat, kik a monar- előadások cliia egységének elveit azon programban felállították, mutassák meg, mikép értik a monarchia egységét. Ki- lJr?yabanvánom továbbá felszólítani azon urakat, kiknek neveit a programban olvasom , helyeslik e azon elveket ? midőn azt mondják, hogy az ellenzéket akár jó akár rósz ügy mellett küzdjenek, minden esetre leszavazniok kell; ezen elvüket különösen alkotmányosnak mondani lehetetlen. — Ezeket bátorkodtam megemlíteni, s tovább menni nem akarván, azzal rekesztem be előadásomat, hogy bár nézeteim a t. RR. izenetével némikép ellentétben állanak, de azért mégis törvényhozói állásomnál fogva utasításhoz kötve nem lévén szivesen engedek azon tábla többségének, mellynek tagjai a nemzet képviselőinek tartatnak, és felszólítom a m. Fö-RRket is, bog}’ azon folirást, mint maguk a t. RR. óhajtják egész kiterjedésében ö Felsége színe elébeterjeszteni méltóztassanak. Gr. Almdsy Móricz: — Mi az előttünk fekvő tárgynak érdemét illeti, az elvekre és a dolognak lényegére nézve csatlakozom azokhoz, miket főpohárnok mester ur ő nagyméltósága elő adni méltóztatott. Én minden más tárgyak említésének mellőzésével, egy tökéletesen tiszta köszönő feliratot kívánnék ö Felségéhez bocsájtatni, már azért is, mert csak illyenbe látnám kifejezve azon hódoló érzelmeket, mellyek keblemben mindig rejlenek, s mellyeket abban leg kegyelmesebb urunknak a nemzethez való honi nyelvem szóllása és a kegyelmes királyi előadások most különösen gerjesztenek; a mennyiben azonban a fő méltóságú Főrendek többségének nézetei oda járulnának , miszerint a kérdéses feliratban mély hála kifejezésén felül, átaljában némi más tárgyaknak megemlítése is foglaltathatik, e részben véleményemmel járulok ö nmlsága tisztelt főpohárnok mester ur által javallatba hozott módosításokhoz, mint ollyanokhoz, mellyek véleményemhez legközelébb állanak , — azon kijelentéssel, miszerint akadályoztatni nem kívánom, hogy azon sérelmek , mellyek országgyűlési kellő tárgyaláson már keresztül mentek, átaljánosan említessenek, de az 1791: 13-dik törvényezik világos határozatát maga egész épségében fentartani kívánván, nyilván kimondom, hogy semmi ollyannak megemlítésébe és felterjesztésébe bele nem egyezhetek, mi a hivatkozott törvényezik értelmében országgyü lésileg kellőképen még nem tárgyaltatott, — s pedig nem álhatok erre sem most, sem akármikor addig, miglen maga idejében és maga helyén akár a tettes KK. és RR. által javait felirati szerkezetben foglalt , akár más illyetén sérelmi vagy aggodalmi kitételek az említett törvény értelmében országgyülésileg igazságosoknak nem találtattak és ki nem mondattak. Ezeket a szőnyegen fekvő tárgynak érdemére nézve szavazatom gyanánt megjegyezvén, igen óhajtanám többekre, mik előttem szóló mlságos gr. Pálffy József ur által felhozattak, czáfoló feleletemet már most előadhatni, de ezt nem tehetném a nélkül, hogy az általam épen kitűzött elv ellen ne vétkeznék, mert fejtegetéseimben ollyanokba kellene okvetetlenül merülnöm, mik érdemileg még tárgyalva nem lévén, egyéni felfogásom szerint meg szegném a már többször emlitett 1791 : 13-dik törvényezik rendelkezését; egyet azonban mi ezeknek sorába nem tartozik, halgatással semmikép sem mellőzhetek. Vádolta tudniillik ö misága a hivatalnokokat arról, hogy önérdekből s jelesen fizetéseikhez való ragaszkodásból minden törvénytelen fensöbb határozatoknak és parancsolatoknak végrehajtására készek. Méltóztassék a mlságos gróf ur, méltóztassanak a mlságos Fő Rendek elhinni és meggyözettetve lenni arról, hogy mind azok, kik elegendő erkölcsi erővel bírnak, miszerint minden gúny, megtámadás és morális kényszerítés daczára, nem tartanak tőle véleményeiket e helyen minden tartózkodás nélkül kimondani, és azok mellett az egész ország színe előtt szilárdul megmaradni,— elegendő moralis erőt éreznének magokba a kormány irányában is, azon általam fel nem tehető esetben, ha tölök törvénytelen parancsoknak végrehajtása követeltetnék, — közöttünk és ö miságának nézetei között azon különbség létezik, hogy a mlságos ur törvényellenieknek tart olly fensöbb parancsolatokat, mellyeket mi törvényeseknek ismérünk, mellyeknek, a mennyire az bennünket illet, végrehajtását és tiszteletbe tartását szent kötelességünknek ismertük és ismérni fogjuk mindig; s azért, mert mások által valamelly illyetén parancsolatok törvényteleneknek jelentetnek ki, mi nem fogjuk magunkat kénszerittetni arra, hogy azokat törvényeseknek ne lássuk sebbe is mindig lélekismereti meggyőződésünk sugallatát követve, jelesen magamról szólva, azoknak végrehajtását jövendőre is kötelességemnek fogom tartani , sőt büszkélkedni fogok abban, hogy azt tehettem és teendhetem.Egyébiránt végtére kijelentem, hogy az által mit a méltóságos gróf ur az önérdek és fizetéshezi ragaszkodás irányában felhozott, sokkal kevésbé érzem magamat s hivatalnok társaimat érintve, sem mint hogy ezen állítást — s ez minden sértés nélkül legyen mondva — különös feleletre méltónak tartanám. Báró Yay Lajos: — Visszaemlékezve, mennyi küzdelembe került a törvényhozói testületnek, míg lépcsőnként haladva anyanyelvűnket jelen diplomaticai állására emelhette, és most már ez elöhaladást, s ennek következéseit hidegvérrel tekintve, talán természetesnek tarthatni, hogy nemzeti nyelvünk, s csak ez hangzik Magyarország Felséges királya magas trónjáról is hozzánk ; állítom azonban, hogy ki, mint én is tanúja volt azon villánysebességgel terjedett lelkesedésnek, melly Felséges királyunk ajkairól hü magyarjaihoz intézett magyar szavak hallása alkalmával keletkezett, ki maga is e lelkesedés varázsereje által elsodortatott, ez szive mélyéből szavaz köszönetét Felséges urunknak, hogy forró óhajtásunkat már teljesíté. Örömmel csatlakozom továbbá a tek. KK. és RR. azon nézetükhöz: nyilvánítsuk hálás köszönetünket- Fenséges Nádorunk magas hivatalába való megerösíttetéseért — valamint azért is, — hogy a k. előadásokban felhozott tárgyak a nemzet óhajtásával olly szerencsésen találkoznak. Eddig ez előttünk lévő feliratra nézve a pohárnok ö exclval egy véleményben lenni van szerencsém, jól VIII. ülés Fü-RR. naplója. December 4-kén 1847.
