1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
172 XIX. ülés Fo-RR. naplója. Januar 12-én 1848. KK. és RR. nemesi rend a bel igazgatási költségek viselése által tönkre ne jöjön. Ennélfogva szívesen járulok az izenethez, izeaete * röviden kimondanám arra nézve, hogy üdvözöljük a t. RRnek a közös teherviselésre nézve hozzánk küldött lös iwiervit *elés tárgyá- izenetöket, és mi is azt országosan kimondván, kívánjuk az országos bizottmánynak kiküldetését, melly azután az alkalmazást, mind a közpénztár, mind a házi-adóra nézve megtegye a nélkül, hogy különös utasitás adatnék elébe. Ez e tekintetben alázatos véleményem. Gr. Andrássy György, sárosmegyei főispán: — A magyar aristocratia a körülményekkel mindig megtudott alkudni, s ennek köszönheti fenmaradását; — és midőn az aristocratia most újabb példáját adja annak: öt üdvözlöm ezen téren, és büszkén vallom magamat magyarnak. En az átalános meggyőződéssel kimondott közösteherviselési készséget a legmélyebb státus-böleseségnek,a valóságos fizetést egy nevelési nagy intézkedésnek tartom, mint ezt a múlt országgyűlésen kimondottam, és egyedül csak azt óhajtottam volna: hogy valamivel előbb fogtunk volna hozzá. — A tárgyra nézve gróf Széchen Antal ő méltóságának indítványához csatlakozom , mert abban — noha azt most kijelenteni fölösleges lenne — feltalálom mind azt: mit kívánok, t. i. egy rendes országos pénztárnak felállítását, melly országos kivetés, beszedés, szóval kezelés és felügyelés alatt legyen, és a mellyből egyszersmind némi megyei köz-administrationalis szükségek is fedeztessenek, ezt pedig, mit annak idejében kivánni fogok, gróf Széchen Antal indítványában feltalálom, és igy erre voksolok. — Erre azt mondhatná valaki, miszerint csudálkozik azon, hogy a nagyon tisztelt liptó-megyei főispán úr ő méltga is, a ki ellenkezőjét kivánja annak, mint én, szinte megegyezik gróf Széchen Antal indítványában. De én ebben nem találok csudálkozni valót, mert gróf Széchen Antal úrnak indítványa csak két dolgot foglal magában : 1-ör elfogadja a közös teherviselés elvét: — 2-or bizonyságot nyújt a fizetési becsületes szándékról; ehez pedig — azt hiszem— mindnyájan hozzájárulhatunk. Méltóztatott az általam tisztelt liptói főispán úr a házi adónak praeferentiát adni a közös pénztár felett, és azt mondani: hogy rettenetes dolgok történnek a megyékben, hogy az udvari decretumoknak sikere nincs, és hogy az által a megyékben a függést, a felelőséget akarja elérni.— Megvallom én is, a megyékben nagyobb rendet kívánnék létesítetni, s ha arról volna szó, hogyha megyékben történt rettenetes dolgokat elöszámláljuk: tudnék én is e részben a mlgos Fö-RRnek adatokkal szolgálni; de megvallom, hogy midőn nagyobb rendet akarok , ezt az egésznek szerkezetén teendő javítás által óhajtanám eszközlendönek, mert valmint egy organicus testben csak akkor lehet rendet behozni, ha az egész testet igyekezziik rendbe hozni, s újabb kaptafára húzni: úgy politicai testületeknél is részletes intézkedések által e részben czélt nem lehet érni; mert ha a pénzbeli kezelésre nézve hozunk is be rendet a megyékben, egyebekre nézve még is a rendetlenségek felfognak maradni. A Rendeknek a centrumból kell kiindúlni a részekre, nem pedig a részekből a centrumra hatni. Ezeknél fogva gróf Széchen Antal ő méltósága indítványát pártolom. Gr. Haller Ferenci: — Nézetem szerint mind azokkal, kik a tárgyhoz világosan nem szólanak, kezet nem foghatok: vagy hozzá kell járulni, vagy nem; ez az én véleményem. — Röviden akarok most is nyilatkozni; mi a házi-adót illeti, azt, hogy ehez, — melly a szegény adózó nép legsúlyosabb és legnyomasztóbb terhe — azon rész ne járuljon segítséggel, melly országunkban legtöbbet bír, t. i. a nemesség: azt véteknek tartom; — de károsnak is; mert jószágainknak legtöbb része maga a szegénység élelmezéséül szolgál. En tehát minden esetre világosan pártolom a házi-adónak a nemesség általi közös elvállalását, és kívánom, hogy ez egy országos választmány által úgy vétessék föl, hogy az alkotmányos elvek, mint minden másban, úgy itt is elöl álljanak. Mi az országos pénztárt illeti, igen bölcsen tették a tek. KK. és RR. hogy ők a hadi-adót itt össze nem keverték, mert nézetem szerint a hadi-adó az örsereg tanácskozmányához tartozik szorosan, miután ha a másodikat meg nem alapítjuk,mindig kifogásunk lesz ahoz járulni; én pedig a kifogásokat nem akarom, valamint azt sem: hogy a hátulsó ajtócskák úgy maradjanak, hanem biztos akarok lenni mind vagyonomra, mind személyemre nézve, s mint magyar akarom magamat védelmezni, s akarok minden fizetéshez járulni Az országos pénztárt minden esetre szükségesnek látom, hanem egyszersmind szükségesnek tartom azt is, hogy abban minden nemes birtokai után esendő terliekhez aránylagosan úgy járuljon, mint a minő hasznát veszi azoknak- Tehát ezen kettőben egészen pártolom az izenetet, és kivánom, hogy választmány kiildettessek ki, melly elly garantiákat állítson élőnkbe, melly által nyugton lehetünk az iránt, hogy pénzeink híven kezelve vétessenek be; mert nem kivánom, hogy kezelés nélkül az országos pénztár itt úgy járjon, mint már előbb is érezhető volt. En tehát a tek. KK. és RR. izenetéhez egész terjedelmében hozzájárulok. Gr. Forgách Antal: — Igen rövid leszek, mert az idő is halad; de más részről hála Istennek a kérdés körül is azon ponton állunk, hogy úgy szólva, egyetértve az elv fölött, többé nem szükséges a vitatkozás. Megvallom én is, mint elv-ellenem báró Wenkheim Béla ö méltga, e kérdésben nem annyira azt követem: mit szívem sugall; de azon kötelességet tartom szem előtt, mellyet követnem kell, midőn úgy, mint e föméltóságu tábla tagja szólalok fel, és csekély szavazatommal az ország jövendőjére befolyást gyakorolhatok; — minthogy kötelességünk tanácskozásainkban egész őszinteséggel eljárni, csak azt említem meg, hogy én gróf Széchen Antal ö méltóságának indítványát pártolom, és elfogadom, és megvallom, hogy nem találom fel benne azt, mit Liptómegye tisztelt főispánja abban feltalálni méltóztatott, sőt azt látom, hogy az kifejezve épen nincs. A mltgos Fö-RR. az elöbbeni országgyűlésen a közös teherviselés elvét elfogadták és kimondották, és azt tartom következetesnek, ha jelenleg is ugyanazon ösvényt követve, kimondják a főelvet, és annak részletes alkalmazását országos választmánynak hagyják fel. És igy a tisztelt grófnak indítványát csak azon értelemben pártolom, ha t. i. a közös teherviselés elve elfogadtatik, és kimondatik; hanem hogy a megyei beligazgatási költségekhez járulni fogunk e vagy nem ? azt föltételezni kivánom azon biztosítéktól, és azon véleménytől, mellyet
