1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
171 XIX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 12-én 1848. fog ellenben a magyar aristocratia, ha a mostani pillanatot fel nem fogja, és a jelenleg kedvezöleg mutatkozó KK. és rr alkalmat meg nem ragadja; mert ezen esetben azon osztály, melly a pénz mindenhatóságánál fogva legköze-J^teheíw lebb áll hozzá, helyébe álland, melly idegen külföldi és német elemekből áll, és a melly történeti magasztosselés UrSYá múlttal, és jelen magasztos állással nem birván, lelkesedést nem fog érezni a magyar nemzetiség, és Magyarország jövendője iránt, s meglehet, hogy igazságos, czélszerü institutiokat fogna életbe léptetni; de azon ország, mellyet magyarnak nevezünk, meg fogna szűnni Magyarország lenni; meglehet, hogy lakosai talán boldogabbak lesznek, hogy az institutiók az igazságnak inkább fognak megfelelni, de a magyar szellemet, és magyar nemzetiség typusát képviselni soha nem fogják. Ezen okoknál fogva akarom az aristocratiát minden áron mind felülről mind alulról, mind belől, mind külsőleg biztosítani és fentartani, mire nézve a segedelmet ineszsze keresni nem kell, azt magában találhatja fel, ha tud és akar igazságos lenni, ha felfogja a körülményeket és az annyira szétágazó érdekeket egybeolvasztani akarja; — szóval az érdek és nemzetegység megalapítására az első lépést megteszi, azt pedig t. i. a szétágazó érdekek egybeolvasztását, és az érdekegység szilárdítását és megalapítását egyedül csak a közterhek egyenlő felosztása eszközölheti. Van még egy fontos ügy, mellyet szinte ez alkalommal megemlíteni szükségesnek tartok, melly az adórendszer megváltoztatását igénybe veszi, és ez: az örökváltság ügye, melly szinte mindnyájunknak szívén fekszik. Kétséget nem szenved ugyanis, hogy azadórendszer nehezíti és elidegeníti a népet az örökváltságtól, mert előtte az úrbéri terheken kívül a többi terhek tudva nincsenek, és addig, mig a nép azon terheket nem fogja ismerni, és biztosítva nem lesz az iránt, hogy újabb terhek reá nem rovatnak, az örökváltság iránt valódi hajlamot nem fog érezni. Ha tehát bona fide kívánjuk az örökváltság létrehozatalát, ha szükségesnek tartjuk, hogy az aristocratia és nép között az elválasztó fal leromboltassék, és czélszerünek tartjuk az örökváltságnak létrehozatalát, meg kell egyszersmind egyeznünk az adórendszer megváltoztatásában is. Ezen nézetek képezik Magyarország mozgalmainak jelen stádiumát, ez political hitvallásom, és ezeknek folytában vagyok bátor a inéit. Fö-RR-et az izenetben foglalt elvek pártolására felszólítani, mellyek ugyan engem nem elégítenek ki, mert a honvédelem és beligazgatási költségek között különbséget feltalálni nem tudok, mindkettőnek természete egy, mindkettő aristocraticus formák szülöttje, és idöjártával hárámlott a népre. Azonban méltányolni tudom azon okokat és akadályokat, mellyek gátolják, sőt lehetetlenné teszik a közös tehernek elvállalását, valamint méltányolni azon aggodalmakat is, mellyek némelylyeknél a házi pénztár közös elvállalásából keletkeznek, mennyire nem elvet, hanem annak kiviteli módját tárgyazzák, és fel tudom fogni, mit Liptómegye főispánja — ki mind azon a megyékben előforduló visszaéléseket elősorolta — s azon aggodalmakat is, hogy a megyékben a kezelés és kivetés körül visszaélések fognak történni, miután a tapasztalás is mutatja, hogy jelesen némelly perceptor, ki meglopván a megye pénztárát, nem úgy, mint tolvaj tractáltatik, hanem, midőn róla szó van, olly egyénnek neveztetik, kinek azon szerencsétlen esete volt. Fel tudom fogni azoknak aggodalmát is, kik azt mondják, hogy a házi pénztárnak elvállalása kezdő lépésnek sok lesz, miután országos-pénztárról is gondoskodni kell. Mindezeket fel fogni tudom, és magam is sok eseteket tudnék azon aggodalmak bebizonyítására előhozni; de mindezek azon részleges tárgyalásokra, és biztosítékok kidolgozásához tartoznak, a midőn a magam érdekénél fogva is azon kiegyenlítési módhoz járulok, csakhogy egyszer az aggodalmak szűnjenek meg, és a végczélhoz közelebb juthassunk, hogy t. i. kimondatván a közös teherviselés elve törvényileg, a közös teherviselést vállaljuk el. Mi az ország némelly szükségeinek fedezésére indítványba vett országos pénztár felállítását illeti, az olly dolog, melly közös pártolásra talál; mert alig hiszem, hogy legyen valaki, ki azon nyomasztó állást át ne látná, hogy az ország szellemi és anyagi kifejlődésére nézve egy fillérről sem rendelkezhetik. Itt is a közös teherviselés elvét akarom kimondani ezen országos pénztár rendszeresítése és állandósítása tárgyában; mert ha azon pénzöszvegcsak subsidium gyanánt ajánltatik meg, tőle sokat nem várok, mert a rósz akarat könnyen megbuktathatja; ellenben, ha törvény által a közös teherviselés elvének kimondása mellett egy országos pénztár alakul: jövendőre nézve előlépés igen, de viszszalépés többé nem történhetik. A felelősségre nézve egyetértek, és kívánom az alkotmányos biztosítékoknak kidolgozását; a felelőségben azonban nem annyira helyezek nagy súlyt, hogy a hivatalnokok visszaéléseket ne kövessenek, nem követnének el, hanem azért, mert az által látom az alkotmányos kormány felelőségének elérésére az első lépést megtéve; meggyőződésem ugyanis az: hogy addig, mig közösen nem fizetünk, a kormányi felelőséget követelő felszólamlásaink még feleletre sem méltó követeléseknek fognak tekintetni. Azonban azon percztöl fogva, ha egyszer az ország minden lakosai egyenlően viselvén a közterheket, egybeolvasztott érdekeinknél fogva fogják kívánni a kormányi felelőséget, olly nyomatékkai fog az bírni, hogy elébb utóbb engedni fog a kormány az egyesitett nemzet követelésének. Ezen nézeteknél fogva pártolom a t. RR. izenetében foglalt közös teherviselési elvet, és kívánom egy országos választmánynak kiküldetését, hogy alkalmazva ezen elveket, mind a beligazgatási költségekre, mind a közpénztárra nézve tervet dolgozzék ki, természetesén minden alkotmányos biztosítékok és minden magán érdekek biztosítása mellett; azonban részletes utasítást ezen választmánynak adni nem akarnék, hanem tanácskozásainak bizonyos elasticitast engednék. Midőn ezeket mondom, úgy látszik, hogy az előttem szólókkal, különösen Liptómegye t. főispánjával egyetértek, kinek véleményét ha az általa kifejtett elveket olly modorban formulázza, mintelöadta, szívesebben pártolnám, mint a t. RR. izenetét. De miután a t. főispán úr végre mégis gróf Széchen Antal indítványát pártolja, mellyben én legalább a házi pénztári költségekre való alkalmazást nem találtam, mert mint észrevettem, directe nincs kimondva, ha mindjárt emlittetik is a házi-pénztár, hogy az országos választmány az elvnek a házi-pénztárra való alkalmazásába bocsátkozzék, hanem legfölebb az van benne, hogy a kiküldendő bizottmány midőn a hétforrásokról gondoskodik, gondoskodjék olly biztosítékokról is, hogy azon kútforrások ollyanok legyenek, hogy a 43*
