1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
XIX. ülés Fő-RR. naplója. Januar 12-én 1848. 169 sem az országos pénztár elfogadása mellett szól. — Tegye mindenki szívére kezét, s elfogja ismerni, hogy KK. vannak borzasztó visszaélések, — mint azt Liptó megye t. főispánja is mondá, a megyékben a me- '/0fsne gyei pénztárok körül. De történnek illyenek másutt is, annyival inkább, mivel másutt még kevésbé vansclés felállítva azon elv, melly legalább a házi adóra nézve szokás, s régi alkotmányos gyakorlat szerint fenáll t. i. az, hogy minden pénzt illető tárgyak nyilvánosság utján tárgyaltainak a megyékben, s a pénzeket kezelők a megyei község előtt, hol a végett elég erő fejük ki, feleletre vonattathatnak. Ha ez elhanyagoltatik, azok hibája, kik a közügyek elintézésében részt vesznek, és kik az ellenörködést mellőzik. Merem azonban mondani, mihelyt sokan fognak fizetni, s magunk érdekében lesz a pénz körüli eljárásokra felügyelni, magunk leszünk azon, hogy illy visszaélések jövendőben ne történjenek. Mind a háziadó, — mind az országospénztárra nézve föbiztositéknak tekintem a nyilvánosságot, melly a szabad sajtó utjáni hatást gyakorolja. Mi ennek hiányában vagyunk, de mind a mellett e tekintetben is a házi-adónak ügye jobban áll, mint az országos pénztáré, mert ha tekintetbe vesszük a censurának azon eljárását, miszerint minden megyei tisztet szabad megtámadni és korholni, a kormánytól függő egyént pedig, legyen az a legutolsó szoba fütő is — nem lehet megtámadni, s ha történik, csak nem crimen laesae majestatisnak tekintetik, és minden esetre az ezt tárgyazó czikk a censura által kitöröltetik — világos, hogy nálunk nyilvánosság csak ott van, hol a házi adóról van szó. Mi a pénzek kezelését, hova fordítását s egyéb biztosítékokat illeti: azokat a KK. és RR-ek szintén megajánlják, s azért kivánják az országos bizottmánynak kineveztetését, melly munkálatát az országgyűlés elébe terjessze, mellyel mindnyájan megelégedve lehetünk. Én tehát ezek szerint, s a miatt is, hogy én — noha nem mondom azt, hogy a mostani adózó nép az ország minden részében adóval annyira lenne megterhelve, mikint nagyobb terhet nem viselhetne el, de tagadom azon jogát a nemességnek, hogy az adózót újabb teherrel róvhassa meg azon esetre, hogy ha maga azon terhekben nem akar részt venni, mellyek alatt ha nem épen sinlödik az adózónép, de mégis néha sok alkalmatlansággal kénytelen azt viselni. Ezekután megegyezem abban, mit Liptó megye t. főispánja mondott; de a mennyire fel fogtam indítványának végét, nem tudok vele egészen megegyezni; mert ha jól fogtam fel azt, ő méltósága csak ugyan gróf Széchen Antal indítványát pártolja. És én noha sokan mondják, hogy mihelyt gr. Széchen Antal a közös teherviselés elvét kimondá, abban a háziadót is benfoglaltnak értette, mégis miután látom, hogy a mélt. gróf az elv alkalmazásával még csak ugyan nincs egészen tisztában, azt kívánnám, hogy az elvnek azonnali alkalmaztatása mondassák ki, s azért mindazt, mi a KK. és RR-ek izenetében foglaltatik, pártolom. Lonovics József, Csanádi meyyés püspök: — Ha hazánknak olly sok tekintetbeni hátramaradása az ötét ért sokszoros viszontagságoknál fogva a múltra menthető is, de hogy a mi századok alatt elmulasztatott — valahára pótoltassák , hogy nemzetünk a műveltségnek s jó létnek azon fokára emeltessék , mellyre hivatva van, ennek szükséges volta ma már — mit nyereségnek kell tekinteni — közönségesen el van ismerve. Ezt azonban csak azon az utón, azon eszközök s áldozatok által lehet elérni, mellyeken azt már a mienknél boldogabb nemzetek értek el. Nem mondhatni ugyan , hogy a magyar nemesség fökép az újabb időkben a haza javára tetemes áldozatokat nem hozott volna, de ezek egykét tengő intézetünket kivéve, többnyire csak nem nyomtalanul vesztek el. Azt sem mondhatni, hogy a birtokos nemesség a jobbágysággal közlött engedményei s jótéteményei által a közterhek viselésében bizonyos részt nem vett volna, azonban ezen részvétet ennek sajátszerü volta miatt a külföld nem érti, fel nem fogja, — a jobbágyság pedig vagy nem hiszi, vagy nem érzi, — vagy kevesli; de semmi esetre sem köszöni. És igy a birtokos nemességet annyi áldozatai után is, mind itthon, mind a külföldön jelenleg is azon vád súlya nyomja, hogy a civilizált világban ö maga az, ki a haza szükségeihez semmivel sem járul, ki a terheket kiszabja ugyan, de nem viseli, s privilégiumait honja boldogságánál többre becsülvén , ma már Európában csak a törökhez hasonlít, ki muzelmani büszkeségét főleg abban helyezi: hogy a Korán adta privilégiumánál fogva, a karadsehot, vagyis a fej-adót nem ö, hanem a szegény keresztény Rája viseli. — Elérkezett végre annak ideje, hogy nemzetünk tehermentes osztályánál az eddig nálunk divatozott, de eredménytelen subsidionalis rendszert a rendes teherviselés, az áldozatokat a kötelesség váltsa fel; egyébként is az emberi természetben fekszik , hogy az áldozatokba hamar beleunnak, de a kötelességet ha igazságosak, mindvégig panasztalanul viseljük. — Nem is osztom én általam igen tisztelt szathmár-megyei főispán ö méltóságának abbeli félelmét: hogy ez által aristocratiánk veszélyeztetni íog, sőt inkább hiszem azt: hogyha a közösteherviselésben a nemesség is részt veend, ez által megszüntetvén az ellene létező irigységet s titkos agyarkodást, egyszersmind állását, political befolyását fogja erösbiteni s szilárdítani. A birtokos aristocratiának a közös teherviselés mellett is még két nagy fontosságú s hatalmas előnye lesz, egyik t. i. azon varázs, melly a nagy földbirtokot környezi, s melly annak világszerte minden alkotmányos honban szükségképen kitűnő befolyást szerez; a másik pedig, hogy nagyobb birtokosaink majd születésük, majd hivataluknál fogva mint törvényhozók, innen fogják hazánk sorsát intézni. — Miután tehát a múlt országgyűlésen , mind az országos pénztár felállítása, mind a közös teherviselés elve el volt fogadva, részemről őszintén kijelentem : hogy valamint hazánk felvirágzására ezélzó minden áldozatokhoz polgári kötelességemnél fogva örömest kívánok járulni, úgy a hol, s valahányszor az eddig egyedül adózott néposztály terheinek közös vise, léséről leend szó, én papi, s föpásztori minémüségemben ezt mindenkor a legszívesb készséggel fogom pártolni. Tartok ugyan attól, hogy azon segéd kútforrások, mellyekre a tek. KK. és RR. a múlt országgyűlési határozattól eltérve, az országos pénztárt kivánnák építeni, már kezdetben is igen vékonyan fognak csörgedezni, s talán csakhamar ki is apadni; azonban én a javallott országos választmány kiküldésében megegyezem, s midőn jelenleg az országos pénztárhoz s a közös terhek viseléséhez, vág}’világosabban szólva, a házi penz- Fő-Rendi Napló. I. köt. 41
