1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
168 XIX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 12-én 1848. KK. é* RH. ra fentartani legczélszerübbnek vélik. Ks midőn ezt kimondják a m. Fö-RR. lényegben nem ugyan azt teszik-e lifs^iehcrví- mire a RR-ek felszólíták, hiszen ők is azt mondják, hogy megadnak minden tölök telhető garantiákat, és ezek selés tárgya- nélkül magok sem kívánják, hogy részt vegyünk az általuk javallott két pénztárhoz való járulásban : a kellő biztosítás kidolgozására ön magok országos választmányt indítványoznak, következőleg föltételesen szólítván fel bennünket, feleletünk is csak föltételes lehet, az az annak nyilvánítása, miszerint azt, fizetünk-e vagy sem, attól vagyunk kénytelenek fölfüggeszteni: fogunk-e a kiküldendö választmány munkálatában minden szükségesekre elegendő garantiát találni. A mi tehát az én vélekedésemet illeti, a föntebbiekben részemről is megnyugszom, és az indítványt a mondottak szerint értelmezem, s alig hiszem, hogy azt más értelemben venni lehessen, ráfogás volna minden esetre arról azt mondani, hogy az a tárgyat el akarná halasztani, vagy kirekesztené azt, hogy a kiküldendö országos választmány a közös teher viselése elvének a házi adóra való alkalmazását is meg ne kísérthetné; figyelve továbbá némelly itten ma hallottakra, nem mellőzhetem el annak megemlítését, miszerint az állandó közös teherviselésnek elve már a múlt országgyűlése alkalmával kimondatott a mélt. Fö-RR. által, úgy hogy meggyözettetésem szerint attól többé a képzelhető legnagyobb következetlenség, és inpolitica nélkül vissza nem is lehetne lépni; múltkor az igaz csak egy pénztár megalapítására czéloztatott az érintett elv alkalmaztatni, s jelenleg az adózás egy másik nemére israegakarják azt kisérteni a RR-dek a minthogy az ellen nekem semmi kifogásom, sőt azt hiszem, hogy miután a házi adónak kérdése a megyei teremből győztesen lépett ki, s meghaladó szerencsésen a követi táblát, nálunk az lényegében többé hajótörést nem szenved, és hogy részleteiben ne hiúsuljon, a kiküldendö választmánynak lesz feladata. E tekintetben is azonban nem csinálok én magamnak illusiókat, és előre látom, hogy megyéink jelenlegi szerkezete mellett tökéletes teljes biztosságot nyújtó garantiákra Inában számítunk; annyit azonban reményihetünk, hogy sikerűiéiül most is már a törvényhozásnak olly biztositékokat állíthatni fel, mellyek valamint magunkra, úgy az eddig adózott népre is üdvös hatással leendenek, és időjárásával még mélyebb gyökeret verendenek a municipiumok lassankint egyéb gyomtól is megtisztítandó térén. A mondottakból világosnak hiszem lenni azt is, hogy a választmánynak akkint, mint azt gróf Széchen Antal is javallá, csak átalános utasítást kívánok adni, s nem mondanám ki, mellyik pénztárt, miből és honnan fedezze, nem különböztetném meg olly határozottan kijelölve mint a ts RR-ek a direct és indirect kútforrások hova leendő fordítását, mert hiszen ez s az ezekhez hasonló kérdések a megkezdendő munka közben fognak majd kifejleni. Az érintett indítvány nyomán tehát mégegyszer röviden az véleményem, miszerint nyilvánítsuk egy szívvel lélekkel az állandó közös teherviselésnek a honban többé kérdés alá nem vehető elvét, és bízzuk annak alkalmazását most mindjárt egy átalános utasítással ellátott választmányra, hogy igy annak munkálata folytában végképen, és hova hamarább kimondhassuk a tettes RR-ek által inditványozott, és elvben már el is fogadott teherviselések iránti magunk vég, és vajha mentül elébb életbe léptethető elhatározását. Gr. Batthyány Kázmér: — Azon elv, hogy a nemesség is adózni kénytelen és akar, már annyira világos és elterjedt , hogy a felett több szóval értekezni felesleges, kevés évek előtt még csak erről volt szó, de már ezen túl estünk, és most már egy lépéssel tovább is mentünk, mert nem csak az adóztatás, hanem a közösteherviselés is mindenkinek szájában van ; megpendítetett ez már a kormánynak azon orgánumaiban, mellyek a sajtó útján a conservativ pártnak nézeteit kihiresztelték; megpendítetett azon ritkább értekezésekben, mellyeket az ellenzékpárt közrebocsátott; megpendítetett azon méltóságos két indítványozó uraktól, kik legelőször ezen tárgyban felszólaltak; — azért én a inéit, uraknak indítványához szólok. De méltóztassanak megengedni, hogy előre bocsássam még azt, miszerint bármi szépen hangzik a közös teherviselés elvének megpenditése, az csak ugyan vagy üres szó, vagy papiros-malaszt marad mindaddig, mig gyakorlatilag életbe nem lép; t. i. ha mi kimondván ugyan az elvet, annak gyakorlati alkalmazásában megegyezni nem tudunk. Ezekután átmegyek azokra, miket gróf Széchen Antal ö mélt. mondott. En ugyan nem vagyok képes ö méltóságát ékes szólásának minden redöiben követni, hanem nekem csakugyan úgy látszott, hogy az igen szép, s édes mézzel megczukrozott labdacsoknak keserűsége megvan a t. gróf indítványában; ö méltósága ugyanis az országos pénztárnak minden szép tulajdonságait és hasznait igen is tudta szép szavakkal előadni, és megmutatni, — ellenben a házi adónak fontosságát elmellözte; ha jól értettem t. i. ö méltósága a mélt. Fö-RR-dek részéről küldendő viszonizenetbe a házi adó kérdését befoglaltatni sem akarta, s úgy vélem, ezt különösen az által mutatta meg, hogy ö ezen viszonizenetnek mintegy alapjául azt akarta elfogadtatni velünk, mi a múlt országgyűlésen ezen tárgy felöli tanácskozásoknak vége volt. A múlt országgyűlésen mennyiben én emlékezem, csak a közteherviselésről volt szó, de a háziadóról szó nem volt, — s ez, hogy igy történt, természetes is, mivel a követi tábla akkor azon helyzetben volt, hogy a házi adót nem is volt képes elünkbe terjeszteni. Mi, hogy most megtörtént, csak azt mutatja, hogy mennyire haladt elő az idő, de mutatja annak helytelenségét is, ha mi most akarjuk tanácskozásunk, s viszonizenetünk alapjául felvenni azt, mi 3 év előtt igenis állott, a mi most már az egész nemzetet nagyon túlszárnyalta. En tehát nemcsak hogy nem látom a inéit, úrnak indítványában foglalva azt, mit szükségesnek tartok, hanem tovább megyek, és Liptó megye t. főispánjának azon nézeteivel tökéletesen megegyezem, miszerint noha én olly csekély eredményűnek nem tudom tekinteni az országos pénztárt, mint ö méltósága, mégis nagyobb üdvöt és több sikert várok a házi adó kérdésének megoldásából, s azért én szintén a házi adónak minden más adó felett elsőbbséget s fő-fontosságot tulajdonítok. Látom, többeknek aggodalmuk van, s azok némellyikében én is részt veszek; de ezen aggodalmak különösen azon biztosítékok hiányában állanak, mellyek a visszaélések, vagy egy, hanem ez véleményem szerint inkább a házi adó, mintvagy más mód általi korlátolására szolgálnak 1 X
