1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
XIX. ülés Fo-RR. naplója Januar 12-én 1848. 165 tisztán megmondom miért nem teszem azt most, azért: mert noha én sem tartom ezen kérdést pártkérdésnek kk. és rr. és még azt is megjegyzem, hogy lehetnek és vannak olly kérdések, mellyek egyéni political meggyőződésünknek olly alapelvei, hogy azokat pártnézeteknek alá rendelni nem lehet. — Gróf Széchen Antal indítványát «e'«* t*rgyiugy értem, hogy abban a házi adó elve is benfoglaltatik, és ennél fogva abban ön kivánatimmal is találkozhatom; igy értelmezve — és csak igy értelmezve — indítványát, magam részéről is elfogadva, attól eltérni nem kénytelenítetem. Kiss Pál, magyar tenger melléki kormányzó : — Gróf Széchen Antal indítványának lényegét abban látom öszpontositva, hogy a kikiildendő választmánynak minden igények, minden fenforgó tekinteteknek meghányására, megfontolására, s felvilágosítására tágas és szabad tért enged. Egy elvnek merő kitűzése nem mindig szokott eredményre vezetni; s hogy ez igy van, bizonyítják a múlt országgyűlési tanácskozások is, a midőn a tek. KK. és RR. első izenetiikben, — melly szerint egy országos választmánynak kiküldetését kívánták — az ország köz-szükségei miképeni fedezésére határozottan azt jelentették ki, hogy az adózó népre több terhet róvni nem lehet; és még is mind e mellett, midőn a tanácskozások későbbre haladtak, és az országos választmány munkálatát előterjesztette, azon javallatot tették, hogy az adózó nép az országos pénztárhoz szinte 250,000 forintal járúljon ; mi tehát az elébb kitűzött elvei egybehangzásban épen nem volt. Tekintsük, mikép állanak a dolgok az országban ? Vannak sokan, kik állítják, hogy a teherviselők egyik osztálya a háziadót jogszerűen viseli, hogy az adózó nép, midőn szabad kötések útján földeket, telkeket vett által, bizonyos kötelességek teljesítését vállalta magára, mellyek egy folyvásti haszonbérhez hasonlítanak, s hogy ezen fizetések meglévén egyszer alapítva, noha a föld értéke s becse naponta emelkedik, noha a jövedelmek szaporodnak, még is azon lényeges haszna, s előnye van az adózó népnek: hogy ezen bért többé fölemelni nem lehet. Más országokban, jelesen Irlandban, a zavarok onnan keletkeznek, hogy a haszonbérlők fizetései rendkívül szaporítatnak, és emeltetnek. — Nálunk mindig a régi mód szerint, mindig lényegükben maradnak, és ezen terhet továbbá is megakarják az adózó nép mellett hagyni, s minden akarmelly fizetésektől — kivéve a subsidium útját és formáját — kivonni. Vannak, kik úgy vélekednek, hogy igazságos azon fizetés, de mind a mellett is több, és újabb terheket az adózóra róvni nem kívánnak, hanem a melly javítások ezentúl akár a megyék beligazgatási körében, akár jótékony és üdvös czélokra, akár pedig az ország felvirágzására teendők, hogy ezekben igen is a nemesség részt — még pedig lényeges részt — vegyen. Vannak némellyek, kik azt mondják: a közösteher viselés elve már a múlt országgyűlésen fel volt állitva; — mások azt mondják: ez nem áll; a közös teherviselés egyedül és kizárólag csak az országos pénztárra volt elfogadva, s hivatkoznak a méltgos Fö-RR-nek November 3-kán 1844-ben keletkezett viszonizenetükre, mellyben a méltgos Fö-RR-dek egyenesen azt mondják, hogy az átalános elvet a közösteherviselésre nézve határozottan el nem fogadják, és csak az akkor fenforgó országos pénztárra kívánják alkalmazni; és noha a tek. RR. későbbi izenetükben ezen átalános elvnek elfogadását sürgették : a méltgos Fö-RR-dek még is elébbi nézeteik mellett álhatatosan megmaradtak, és ebből következtetik, hogy a közös teherviselés elve átalánosan elfogadva nem volt; mert ha elfogadva lett volna, lényegére nézve tisztába lett volna. Minek támaszául azt állítják, miszerint ha ez máskép lenne: a t. RR. jelen izenetükben a házi adóra nézve nem kívánták volna az elvnek elfogadását. Bár mint legyenek ezen körülmények, véleményem szerint azoknak elhatározása a mai tanácskozásnak eredményét alig képezheti. Azt hiszem, minden törvényhozás föfeladatának abban kell állani, hogy a törvény, melly keletkezik, azoknak, a kiket illetni fog, rokon szenvével bírjon. Nem lehet tagadni, hogy hazánkban különbözők a nézetek és vélemények, és föfeladata a törvényhozásnak abban áll, hogy a törvény, mellyet hozni akar, az ország és annak lakosaival megkedveltessék, és megbarátkozzanak azon rendszabályokkal, mellyeket az ország hozni akar úgy, hogy azoknak teljesítését utóljára önként tegyék. Ha ezen állításnak bebizonyítását további próbákkal kellene támogatni, azt tehetném, most azonban elég legyen csak egyre hivatkozni. — Ugyan is midőn ez előtt több évekkel az ország Rendei a jobbágy telkeken lakó nemeseket törvényesen megadóztatták, miután ezen törvény azoknak, kiket illet, ronkonszenvével nem bírt, mai napig sem ment teljesedésbe. En tehát úgy lévén meggyőződve, hogy az országos választmánynak sikerülni fog minden fenforgó tekinteteket és viszonyokat fölvilágosítani, s akkor talán azokat is, kik most azt mondják : ,,ti azt akarjátok, hogy fogadjuk el a háziadót, és megfogjátok mondani később : mikép ?“ Mások azt felelik : mondjátok meg előbb ti : mikép ? és mi aztán fogjuk mondani : elvállaljuk e a háziadót?“ mondom, hogy akkoron talán ezeket is, valamint azország minden lakosait, kik egyik, vagy másik fizetéstől idegenkednek, sikerülni fog megnyugtatni. S ha bár több részben gróf Széchen Antal előadásától különböző véleményben vagyok, de meggyőződésem szerint nem marad egyéb hátra : mint az országos választmányt szabad kézzel kiküldeni, világosítson fel ez minden nézeteket, és minden tekinteteket, és az országosan egybegyült KK. és RR. teljes higgadtsággal, és elfogultság nélkül akkor tanácskozzanak, és intézkedjenek. Tehát részemről gróf Széchen Antal ö méltgának indítványát elfogadom. Marcsibányi Antal, trencsén-megyei főispán: — Én igen óhajtottam volna, hogy a tek. Rendek az egész adózási rendszert előadták volna; mert akkor lehetett volna czélszerü rendelkezéseket tenni, hogy birtok-aránylag, vagy mikép kívánjuk az adót elvállalni; de a t. RR. épen azt, mi legérdekesebb t. i. a hadiadót, és az azzal járó terheket elmellözték, holott pedig — megvallom — a hadi adó szinte olly különös figyelmet érdemel, mint a házi adó tárgya, és igen bajos egyiket a másiktól elválasztva tárgyalni. Az 1723: G és 1741 : 8ik t. czikk által meg van alapítva az adómentesség, melly a felkelési kötelességen alapszik, pedig tudjuk, hogy a nemesség jelenleg nem teljesíti felkelési kötelességét, s mégis az adómentességet élvezi. Megvallom, azon felkelési mód, a mostani rendszer mellett épen nem is alkalmazható, és kiki meglehet győződve, hogy soha életbe Fő-Rendi Napló. /. köt. 42
