1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
1(>4 XIX. ül és Fü-RR. naplója. Januar 12-én 184S. KK. és rr . magával egészen tisztába nem lett volna, egyenesen ki nem jelentette ugyan, hanem előadásából könnyen érxö»netehervi- teni lehetett, hogy a házi adót. mint elvet elfogadni nem kivánja; és a méltóságos gr. úr után mindjárt fölkelt se.ésUrgyá-Liptó megye főispánja, s sokkal tovább ment, azt nyilatkoztatván, bog)- igen is a házi adót kivánja elfogadni , sőt hozzá tette, hogy ha egyik a másik nélkül jöhet csak létre: úgy bukjék inkább az országos pénztár, mint a házi adó (báró Majthényi Antal: ezt nem mondtam) Ezen két nyilatkozat annyira különbözik egymástól , hogy csak üdvözölhetem a tanácskozásnak azon stádiumát, miszerint látom: hogy a vélemények szabad kifejlődése által a dolog lassankint tisztába jövend. Ezt előre bocsátva bátor vagyok őszintén véleményemet kimondani abban, hogy én a házi adót, mint elvet, egyátalában elfogadni nem akarom így, mint azt a ts. RR-ek formulázzák, mert a ts RR-ek az utasításban úgy megkötik kezeinket, hogy a kezelési kérdéseken túl nem akarnak tudni ollyas föltételekről, mellyek a háziadónak közös elvállalását föltételezik, vagy lehetetlenné tennék. Ezen okoskodást a tettes RR-ek részéről igen természetesnek találom; mert ők kötelesek mindenek előtt a megyék authonomiáját és rendszerét fentartani; és ha ne talán az országos bizottmánynak többsége olly föltételeket kötne a házi adónak elvállalásához, mellyek a megyei szerkezetet, és authonomiáját a kivetésben , és a pénznek hova fordítására nézve meg támadná : ők magokat előre ob vállalják, és megkötik azon utasítás által a bizottmánynak kezét—Báró Majthényi Antal Liptó megye tisztelt főispánjának vélekedésében annviban meg nem egyezhetem, miszerint a mlgos főispán úr azt hiszi, hogy a háziadónak elvállalása olly fontos, és ollv eredménydús dolog lenne, miként felfogása szerint ez azon egyetlen egy mód lenne, mi némi biztosítékokat nyújthatna arra: hogy a megyékben az annyira kívánatos rend helyre állittassék, és a megyék mindenhatóságának az által némi gát vettessék. Ha a házi adó elvállalása pusztán mint házi adó, minden közpénztár nélkül létre hozattatnék, felfogásom szerint az ellenkező történhetnék, mert az 52. megyékben felállított különféle biztosítékok: a kivetés, a kulcs igazságos volta, a pénznek hova fordítása iránt elég garantiát nem nyújtanak, és mind az, mit a mélgos úr', különben a tapasztalásból merítve, felhozott, illy intézkedések által meggátoltatnék, sőt a kivitelt e részben szinte lehetetlenségnek tartom. l)e tovább megyek, és azt mondóm : hogy szerencse, s jótékonyság az által ollyannyira nem eszközöltethetnék, miután a kezelők, beszedők, a megyéknél ugyan azok lesznek, kik 3. évről 3. évre a megyei Rendek által választatnak, mert más biztosítékra a megyék reá nem állhatnak ; — és ekkor mi lesz a következése, ha például a szentgáli nemességnek Veszprém megyében 300 voksa van? kérdem: mikép fogja beszedni a szolgabiró — ha csak nem angyal — a tisztválasztás előtt az adót? azt — gyakorlatilag fólvéve a dolgot — szinte lehetetlennek tartom. Igen sajnállanám, ha azok közé soroltatnám, kika házi adónak el nem fogadása által a nemfizetés palástja alá akarnának bújni. Ettől úgy annyira távol vagyok, hogy csak az igazságból indulván ki, elismerem hogy a házi adónak vannak rovatai, mellyeket a nemességnek az adózóval együtt kellene viselni, s ez a közbátorsági és igazság kiszolgáltatási rovat, mellyre nézve minden nemes a *,,mea culpát“ lelki esméretesen megmondhatja, hogy t. i. ez eddig nem történt! — E részben a változtatást, és az ezen terhekhez való hozzá járulást minden esetre, s mindenek előtt óhajtóm; —mert óhajtóm hogy az igazság kiszolgáltatása gyorsabban és jobban történjék, és ne csak a szegény embernek rovására. Azonban, mi a házi adónak több rovatait illeti: tapasztalásból tudjuk, hogy azon parányi összeg, mivel a háziadóból a megyei tisztviselők díjaztatnak, többnyire úgy is az adózónép javára s bajaira fordittatik , a megyei tisztviselők többnyire adózók ügyével elfoglalva lévén; és tudjuk, akkor, ha földesúrnak tesz a megyei tiszt szolgálatot: azt ingyen senki sem kivánja tőle; és ezentúl is , ha mindjárt a nemesség a házi adóhoz járuland is, nem fogja a megyei tisztviselő szolgálatát senki ingyen kivánni. Annál fogva bár úgy látom, hogy e részben sokak pártolását nem fogom kivívni, de megvallom, hogy ezen tekintetben a gróf Széchen Antal indítványát igen szívesen elfogadnám, hogyha nyíltan kilenne téve: miszerint a házi adónak elvét a méltgos főrenditábla egyátalában el nem fogadja, kivéve azon rovatokra, mellyeket érinték, és mellyekre nézve a küldöttség véleménye bevárandó volna. Egyébiránt mi az országos pénztárt illeti, noha Liptó megyének tisztelt főispánja attól sokat nem reményi; de ha a kettőt, t. i. az országos pénztárt, és a háziadót‘összehasonlitjuk, úgy hiszem, hogy az országos pénztártól mégis több eredményt lehet várni, mint a házi adónak egyedüli elvállalásától. Azért gróf Széchen Antal indítványát egy kis clarificatióval elfogadni kívánom. Báró Ambrúz-y Lajos: - — Azok közé tartozom, a kik a multországgyiilésén nem csak a közös teherviselés elvére szavaztak, hanem annak elfogadásában politicai egyik alapelvük győzelmét örömmel üdvözlök; mert azt hittem , és hiszem , hogy a közös teherviselés átalában igazságos, — hazánkra nézve üdvös, — és a magyar aristocratiához méltó; — mert azt hittem, és hiszem, hogy nem szenvedem! a magyar aristocratiának fénye s dicsősége az által csorbát, ha a magyar nemesség, melly eddig vérével áldozott, ezentúl erszényével is áldozand. — Szavaztam pedig ezen elvre bona fide nem azért, hogy Írott mulaszt maradjon, hanem azon óhajtással, hogy az minél hamarébb lehet, az élet mezejére átvitettessék. — A midőn a tettes KK. és RR. jelen izenetükben kettős alkalmat nyújtanak ezen elfogadott közös teherviselési elvnek életbe hozására, igen természetes, hogy következetesen ön magammal, mind a kettőt örömmel ragadom meg; természetes, hogy előttem most már nem az a kérdés: elfogadom-e a közös adózás elvét, mind az országos pénztárra, mind a házi adóra nézve? — hanem az: vájjon a kivetendő somma, a behajtás, kezelés, hováforditás iránti intézkedések, és az önkényt lehetőleg kizáró garantiák akként, és úgy fognak-e megállapittatni, hogy azokba megnyugodni — azoktól a hazára sikert és hasznot lehessen reményleni. Őszintén megvallom mélgos lő-RR. hogy ezen nézeteim mellett — miután a tettes RR-ek készeknek nyilatkoznak minden szükséges biztosítások fölállítására — reám nézve talán legtermészetesebb, legegvszerübb lenne egv szóval az izenetet elfogadni , s »
