1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
162 XIX. ülés Fü-RR. naplója. Januar 12-én 1848. KK. és RR izenete a koros teherviselés tárgyában. .hazánk jövendő felvirágzása iránt, melly csak a közteher közös viselése által eszközölhető; legyünk méltányo- I sok az örök igazságnak ama hatalmas szózata eránt: hogy a mit magunknak mások által tétetni kívánunk, azt "nekik is tegyük meg, és a ki az országban több javakkal bír, a haza oltárára is többet áldozni köteles; mert csak igy reménylhetjük, hogy isten áldása reá fog száláni a mi vagyonainkra , hazánkra, s minden jó czélzatú intézkedéseinkre. Mellybeli áldásnak szíves kivánata mellett a tek. KK. és RR. izenetét annálinkább pártolom , minthogy azon tárgyat nem pártkérdésnek, hanem a haza javára kitűzött közérdekű kérdésnek tekintem. Gr. Zichy Oltó: — Azon nap, mellyen a nemesség a közterhek ben osztozni fog, és a házi adóban részesül, a legfontosabb nap Magyarország történetére, s jövendőjére nézve ; azért midőn gróf Széchen Antal felszólalt, előadása a magyar nemzet és országunk jövendője tekintetében reám nézve úgy hatott, mint azon reményeknek és jövő kifejlődéseknek Herculanum és Pompéji-kép lett lerogyása; mert megvallom, hogy azok után, mik a múlt országgyűlésen történtek —miszerint a múlt országgyűlésen a közösteherviselési elv elfogadtatott, — a népen, azon a mellyet látunk, hogy terhének súlya alatt összeroskad — nem segíteni, s azzal a néppel a közösteherviselésben nem osztozni, a legnagyobb igazságtalanság volna, mellyet valaha nemesség és törvényhozás elkövetett. Azt mondja gróf Széchen Antal úr, hogy nem súlyos azon csekély somma, melly a közös-teherviselés fejébe a szegény parasztságra rovatott. Kérdem: mikép áll a dolog? a múlt országgyűlésen az országos bizottmány munkálata szerint ugyanis teher rovatott a nemességre, de nem vétetett le a paraszt nyakáról a rajta fekvő teher, és nem osztozott a paraszttal a nemesség azon teherben. S azt mondja a mlgos gróf tvvábbá, hogy nem látja azon kedvező pillanatot jelen lenni, melly a házi adó elvállalására olly igen édesgetne. Már kérdem: azt akarjuk e, hogy tovább is a béke s nyugalom az országban fenmaradjon, vagy pedig galliciai eseményeket kivánunk-e előidézni, mellyek borzaztók mindenek előtt, és mellyek egyedül az ottani nemesség makacsságának valónak következményei? Mondatott, hogy a nemesség nyolcz századok óta tartja fen az alkotmányt. Hát az adózónép nem tartja-e fen jobban az országot ? azon adózónép, melly minden terhét az országnak, melly a házi-és hadi-adót fizeti, robotot teljesit és minden egyéb feudális systemának súlya alatt nyög, nem viseli-e a legnagyobb terhét a parasztság ?—Es lehet mondani, hogy az adózónép tartja fen a magyar alkotmányt és igy osztozni kell velek a terhekbcn, mert ezt maga az örök igazság kívánja. A közös-teherviselést, mint transparentet kimutatni — mint az előttem indítványozó gróf tette — de terhekbcn vele mégsem osztozni : helyesnek nem tartom; mert azzal csak annyit tettünk: mint semmit; és azzal csak ott vagyunk, hol előbb voltunk. Azért én a tek. KK. és RR. izenetét a közös teherviselés tárgyában a maga egész kiterjedésében pártolom. B. Vécsey Miklós, szalmát'-megyei főispán: — Minden korszaknak megvoltak a maga előítéletei, kedvencz eszméi, mellyek a nem mélyen gondolkodó sokaság által pártolva erős hiedelemmé váltak; sokszor a legjobb, a legigazságosabb nézeteket háttérbe szorították, és minthogy a sokaságnak mérséklete ritkán van, igy történt, hogy még a jóravaló törekvésnek is rósz és gyászos következményei lettek. Illy előítélete a mostani korszaknak az is, hogy minden régibb institutio s constitutio rósz, hibás; — igy teszünk tehát mai világban a eonstitutiokon, országos szabályokon változatokat, mindannyi próbatételeket, mellyek a népnek egy részét nyugtalanítják, más részét pedig nem boldogítják; mert az egyik rettegésben van, hogy elveszti azon jogokat, mellyekkel bír; a másik fél pedig soha nem teljesíthető reményeket táplálván keblében: lelki nyugalmát elveszti. Azonban míg a régi constitutiókat roszaljuk, felejtjük azt, hogy ezek nem egyes, könnyen csalatkozható emberek koholmányai, nem egyes momentumok szüleményei, hanem a nemzet hosszas életében tett próbatételek következményei, s mellyek már csak azért sem lehetnek hibásak; mert az emberi természet gyarlóságai s jó oldalai sohasem változnak, és igy azon rendszabály, melly hajdan valódilagjó volt, az mai időben is jó marad. — Ezen átalános nézeteket azért említem; mert én constutiónkat ollyannak tartom, mellyet — tekintve népünk jellemét, országunk minden körülményeit, nevezetesen azt, hogy minket constitutiónk változtatására sem a proletáriusok sem egy hatalmas 3-dik status nem sürget, még sokáig föl lehetne s kellene is tartani; s csekély véleményem szerint, ha volnának is némelly csekélyebb, nem lényeges változások, javítások teendők, olly változásokat mégis, mellyek ezen ősi constitutiónknak lényegét változtatnák — tenni veszedelmesnek tartok. Illy lényeges változtatása constitutiónknak volna pedig az, ha a nemesség és mind azok, kik e név alatt értetnek, és eddig e részben tehermentesek valának, a törvényhatósági házi adó viselésében részt venni, mint azt a tek. RR. jelen izenetükben kívánják, törvény által köteleztetnének. Kész vagyok ugyan én a nemesség részéről mindennemű lehető pénzbeli áldozatokat az ország boldogságának eszközlésére hozatni, eddigi sarkalatos törvényeink nyomán; annak még is, hogy miért kellessék ősi sarkalatos törvényeinken most már olly csorbát ejteni: okát teljességgel nem látom, és mivel nemzetem az 1723-dik G-dik — és 1741 : 8. t_ czikket sérthetlennek és ollyannak tartja, melly constitutiónk mint egy ereklyéje, ezen törvényeken legkisebb csorbát ejteni sem kívánok. Nem tartom én magamat a legközelebbi országgyűlés határozata által legkevésbé is megszorítva lenni e részben; mert ha szabadságunkban áll már élő régibb törvényeket is eltörleni, természetesen következik, hogy országos megállapodásoknak, mellyek törvénnyé sem emeltettek még, engedelmességgel nem tartozunk. A fizetés mennyisége, módja, biztosítások, előttem tekintetet nem érdemelnek; előttem fődolog az adózás elve, mellyet a nemességre kimondani nem kívánok, és ha kérdené valaki, miért ragaszkodom ezen elvhez, azt felelem, azért: 1-ör: mert nemzetemnek az a vélekedése, hogy a nemes embernek rendes, állandó és maradandó adót fizetni nem kell, nem szabad. Minthogy tehát, ha az állandó adózás behozattatnék, a nemes ember magát többé nemesnek tartani, a nemtelen pedig ötét nemesnek nézni nem fogná, tartok tőle, hogy az aristocratián nagy seb ejtetik. — 2-szor pedig azért: mert ha ezen országunkban eddig
