1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
XIX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 12-én 1849. 161 nak, és a majoritás az igazgató eljárásának s számadásának helyeslését ki fogja tudni vívni; ellenkező esetben KK. és rk. olly annyira népszerűtlenné teendi az igazgatót, olly tömérdek kikeléseknek leend kitéve, hogy fen nem tart- Jlö^ieheívi” hatja magát; és így az országos pénztár csak az uralkodó párt érdekeit fogná leginkább képviselni, — mi ha aselés tárgya— biztositékok ollyanok leendenek, mikép én azokat óhajtóm, és kivihetőnek tartom, a domesticánál elő nem keriilend. A házi adótól legtöbben azért iszonyodnak, mert azt hiszik, hogy ez az aristocratiát sírba fogná dönteni. Én ettől nem tartok; nemcsak mert aristocratia mindenütt és mindenkor volt, és lesz, és csak névre különbözött, de azézt is, mert a közös teherviselés által aristocratiánk megszűnik ugyan tehermentes magyar aristocratia lenni, hanem ez által közeledni, s simulni fog azon más alkotmányos országokban fenálló aristocratiához, melly be. folyására s tekintélyes állására nézve a magyar aristocratiát most is előzi. Bizonyság erre a többi közt az angol aristocratia is. .italában nézetem szerint az aristocratiát nem az adómentesség tartja fen, az aristocratia csak ott tekintélyes, a hol ez adóssággal nem terhelt birtokának túlsúlyával az erkölcsiségnek, műveltségnek és a köznéphez a maga helyén és idején simulásnak áldó malasztjaival léphet elő (tetszés). Ezek megemlítése után én a tek. RK. és RRnek adandó izenetünkben röviden csak azt válaszolnám, hogy miután a méltgos Fő- RR- a közös-teherviselés elvét már a múlt országgyűlésen elfogadták, nemcsak az országos pénztárt fogadják el, de megegyeznek abban is, hogy a nemesség a megyei honi pénztárnak szükségei fedezésébeni részvétre törvény által köteleztessék: azonban ezen részvétnek mimódoni eszközlését azon országos választmányra kellene bízni, melly a garantiák iránt fogna véleményt adni, s a mellyet e részben a direct vagy indirect kútforrások kijelölését illetőleg sem kellene megkötni. A biztosítékokra megjegyezvén részemről azt, hogy én a domesticáhozi járulást annyira föltételezném ezektől, miszerint ha ezek nem lennének voltakép megnyugtatók, a méltgos Fö-RRek a fizetésbeli kötelezettségtöli visszaléphetést fentartják magoknak. Visszatérve tehát gróf Széchen indítványára, miután én abban a közös teherviselés elfogadását nyíltan kifejezve látom, miután abban kimondatik az is, hogy az országos választmányt a megyei beligazgatásra vonatkozólag (mi alatt csak a do. mesticát lehet érteni) a szükséges biztosítékok kidolgozására kívánja kiküldetni, miután az indítványozó gróf az országos választmányt szinte meg nem akarja kötni, én véleményemet az ö indítványában egészen feltalálom, és azt hiszem, hogy a tek. KK. és IiRdek is a magokét föllelendik, és velünk egyesülve, az országos választmány kiküldetésében megegyeznek. Elfogadom tehát gróf Széchen Antal indítványát. Poporics Bazil munkácsi g. e. püspök: — Ha valaha , ina bizonyára igen szívesen találkozom a tek. KK. és RR. táblájával a törvényhozás mezején, mert az előttünk fekvő izenetböl átlátom, miként a régi elvek borult fellegéből immár egy kis napfény lesugározni kezd az adózó nép nyomasztó sorsának láthatárára, midőn t. i. a tek. KK. és RR-dek az igazságot kellően méltányolva, azon óhajtásukat nyilvánítják, hogy a háziadó viselésében a nemesek is aránylagos részt venni törvény által köteleztessenek. Nem is hiszem, hogy találtatnék valaki, a ki ezen indítványt, habár ellene némi aggasztó észrevételei lennének is, ne helyeselné, mert annak igazságát elismeri az ész, érzi a szív, pártolja a közvélemény. Ugyanis több századok leperegtek már az örökség feneketlen örvényébe azóta, mióta nálunk a közadózási terhek az ország lakosainak csak egy, és mi több, a legszegényebb része által kirekesztelög viseltetnek, a honnan történt, hogy a megyei tisztviselők is nem a választó nemesség, hanem a választásban részt nem vevő adózó nép által fizettetnek. Jóllehet pedig ezen teher helytelenségét minden jóérzésü honfi önmagában már régen elismerte; mindazonáltal mindeddig, nem ugyan a jóakarat hiánya, hanem más mostoha körülmények közbejötté miatt nem találkozott egy második czireneai Simon, ki ama teher alatt már már hanyatló emberiség keresztjét tulajdon vállaira csak némileg is vette volna! és ime, a mi eddig meg nem történt, most már lehetségesnek látszik; mert előttünk áll a jó alkalom, melly - ben adózó honfiaink iránt nemcsak a mi nemes érzésünket, és szeretetiinket, de sorsuk iránti mindenkor kész segedelmünket is a legfényesebben kimutathatjuk. Ösztönképen előttünk áll a mi Felséges urunk, királyunknak magasztos példája, kinek minden tetteiből, nevezetesen pedig ezen országgyűlésre kitűzött kegyelmes előadásaiból világosan láthatjuk, miképen az ö atyai gondoskodása hív adózó népe sorsának könnyítésére irányozva van; előttünk áll más alkotmányos országok fényes példája is, mellyekben a nemesi rend az aristocratiának legkisebb csorbulása nélkül állandóan adózik ; előttünk áll az adózó népnek ország szerte ismeretes szegénysége, s kimerített ereje, melly a közadózási terheket egyedül, és csak egyedül viselni már nem képes, melly azonban minden tekintetre nézve megérdemli, hogy ötét az eddig csudálatos kitöréssel viselt terhek által tovább is magunktól eine idegenítsiik, hanem inkább azoknak reánk esendő aránylagos viselése által magunkhoz szorosan csatoljuk, hogy igy erősödjék a hon és a trón. Ne is gondoljuk pedig azt, mintha az adózó népnek azért adatott volna a föld, hogy mindenféle közterheket csak ö egyedül viseljen; mert az adózó nép igen nagy részének épen semmi földje nincs, de a mellynek van is földje, az az ö táplálására, és sok adózások fedezésére a mindennapi tapasztalás szerint már nem elegendő; — úgy szinte ne hivatkozzunk a nemesi rend azon előjogára, melly szerint a közadótól mentesítve van; mert véleményem szerint a nemesi rendnek előjoga nem abban áll, hogy nem adózik, hanem inkább abban, hogy csak egyedül önalkotta törvény által adóztatliatik meg. De továbbá ne is rettegjünk a reánk háramlandó adózási terhektől, mert annak a házi pénztárra nézve törvényileg meg határozandó mennyisége, s kivetése, úgy szinte szoros ellenörködés által biztosítandó kezelése, s a kezelők felelősége az ebbéli félelmet tőlünk elhárítani fogja. \ égtére pedig ne aggódjunk azon, hogy miképen fogna végrehajtatni az ezeránt hozandó törvény, mert az országos választmány és törvényhozás bölcsessége majd találni fog módot, melly szerint az végrehajtandó lesz. Legyünk tehát méltányosok a szegény adófizető nép eránt, melly sorsának javítását isten után a törvényhozástól várja, s szüntessük meg azon sóhajtásait, mellyektöl az ö szive nem oknélkül volt szorongatva; legyünk méltányosok Fő-fíendi Napló. I. köt. 41
