1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
ir>s XIX. ülés. Fő—HH. naplója. Januar 12-én. 1848. KK. és Ml. jiczze, inellyhez főleg a nemesek és azok, kiket a törvény ezen nevezet alatt ért, járuljanak; de mellynek közoT'uIhtő- zösségétől a nemnemesek se legyenek kizárva; már azért, hogy a haza szellemi és anyagi emelkedésének ezen selés tárgv-hatalmas tényezője nem egy osztály, de minden honpolgárok hozzájárulására legyen elvileg és alkalmazásilag építve, — és hogy végre a somma meghatározásánál a létező körülmények az eddigi tehermentesség szülte anvagi viszonyok tekintetbe vétessenek, és ez által a fizetési készség ébresztessék. — Hasonlítsuk össze e nyert eredményekkel a tek. KK. és RR. mostani izeTietét. A t. KK. és RR. jelenleg ismét egy átalános elvet bocsátanak előre, de ennek alkalmazását kizárólag a törvényhatósági háziadóra szorítják, ezt canonizálván mintegy kizárólág rendes közadózási tehernek. Kijelentik, hogy minden biztosítékokra készek, de ollv föltételt az elvállaláshoz kötni nem akarnak, melly ezen ügy most biztos, és soha illy kedvező alakban vissza nem térhető alkalma elhalasztásának veszélyével járna. Kétségbe sem veszik, hogy a mélt. Fő-RR. megfogják ragadni az alkalmat, és elvben előlcgesen elfogadván a házi adót, akivetés, beszedés és kezelés iránti visszaélések meggátlása végett egy országos választmány kiküldetését indítványozzák. Es itt legyen szabad nekem megjegyeznem, hogy valamint at. KK. és RR, a házi adó elvállalására jelenleg biztos, és többé soha illy kedvező alakban vissza nem térendő alkalma iránti állításokat teljesen felfogni vagy megérteni képes nem vagyok, úgy olly határozottan kijelen tett véleményüket, miszerint kétségbe sem vehető esetnek állítják, hogy a mélt. Főrendek, a tek. KK. és RR. izenctében kifejtett nézetekhez járulandnak, ollyannak tekintsem, melly a diaetalis tractatus szabadságával némileg ellenkezik, és könnyen a moralis kényszerítés színében jelenhetnék meg, ha részemről nem lennék kész azt elvedül a t. KK. és RR. a felkarolt ügy iránti buzgóságuknak tulajdonítani. — Végre tudósítják a mélt. Főrendeket, hogy részükről egy országos pénztár felállítását már megállapították, és az előmunkálatok készítését ugyanazon választmányra bizni akarják, melly a házi adó tárgyában leend kiküldendö, az illető választmánynak utasításul adatni kívánván, hogy a házi adó csak direct, az országos pénztár pedig főleg indirect és csak pótlólag direct kútforrásokra építtessék, és mivel hazánkban nem a szükségekhez a kútforrások használását, hanem a kútforrásokhoz a szükségek fedezését mérsékelni kell, a választmánynak utasításul adatni kívánják, hogy további utasításig a szükségek kijelelésébe ne bocsátkozzék. Már most mélt. Főrendek, össze hasonlítva a múlt országgyűlésnek nem annyira csak tettleges megállapodását, mint az akkori vitatkozások szellemi eredményét a t. KK. és RR. jelen izenetével, szembetűnő azon eltérés, melly az akkori és mostani vezér eszmék közt létezik. Akkor az ország emelkedésére szükséges nagyobb közköltségeknek fedezése vala a föczél, most a létező terhek egy nemébeni osztozkodás látszik főirányzatul kitiizetni; akkor országos pénztár vala az uralkodó eszme, most ez a házi adóbani részvét által háttérbe szorittatik; akkor e teremtendő uj direct kútforrások egyenesen az országos pénztárnak valáuak szánva, jelenleg a házi adóbani részvét alapjául tűzetnek ki, és az országos pénztár főleg csak indirect kútforrásokra szorittatik. Ezek ugyan helyesen kijelelve tetemes’penz öszveget nyújthatnak, de teljes meggyözdésem szerint irántok hazánkban még sok balfoglalom létezik, midőn részint ellenszenv támasztatik azok legjövedelmezőbb nemei ellen, részint indirect kútforrásoknak jellemeztetnek ollyanok, mellyek hclvesebben a direct kútforrások különböző nemei közé lennének sorozandók, részint ollyanok emlittetnek, mellyek habár foliiletes vizsgálat mellett honfitársaink élénk képzelődő tehetségének arany hegyeket látszatnak ígérni, a komolyabb financiális bírálat előtt szappan buborrékként elenyésznek. Szóval a múlt törvényhozásnak fő szándéka látszatott az eddig tehermentes osztályoknak kiváltságaikról történendő önkénvtes lemondásokat a haza financiális jövőjének csirájáról egy valódi országos pénzerö alkotmányos biztosítékok melletti talpkövének letételére használni, mig a mostani izenet ha a megnyitandó indirect kútfők reményünknek, várakozásainknak meg nem felelnének, mitől tartanunk kell, azon aggodalmat ébreszti bennem, hogy minden a régiben maradand, de az eredménytelen fizetés súlyút azok is érzendik, kik eddig attól mentesek valamik. Hiúban kérdezem önmagamat, mi változott legyen az ország állásában a múlt országgyűlése óta, azon czélok, mellyek akkor kitüzettek, létesíttettek-e? szabályoztattak-e a folyók, biztosíttattak-e az annyira óhajtott vasutak, történt-e valami nagyszerűbb a belközlekedés elérkezésére? megvan-c váltva a Luiza út? vagy mindezek e három esztendő leforgása alatt vesztették-e nyomatékukat, fontosságukat? és tévedésen alapul-e a kir. előadások azon folszólitása, hogy az e tekintetbeni megszakadt tanácskozásoknak fonalát fogjuk fel? Van egy körülmény, mellynek fontosságát nem tagadom, és ez az Ínségnek azon szomorú jeleneteiben keresendő, mellyek búval, és részvéttel töltötték el minden honfi keblét. De mellőzvén azt, hogy épen azon vidékeken, hol az Ínség súlya legnyomasztóbban éreztetett, a nagy részt le nem fizetett házi adó terhei nem lehettek a súlyos csapás főtényezői; mellőzve azon további tekintetet , hogy illy sajnos események jövendő elkerülésére az ország investitiója belforgalmunk könnyítése, gazdaságunk emelkedése minden egyenes teherkönnyitésnél hathatósabb eszköznek mutatkozandik. A tek. KK. és RR. izenetében az adózó nép könnyítésének eszméjét legfőbb csak per inductionem kivihető, részemről pedig útalában finantialis politicának kiindulási pontjául nem kívánom a könnyítés egy olly elvét elfogadni, mellyre hazánkban, hol nem a fizetés könnyebbitéséről, de inkább a fizetési tehetség öregbítéséről van szó, tartós eredmény reménye alig vár, melly reményeket ébreszt, de a valószínű következéseket szembe nem tartja, és igy a ki nem elégített vágyak nyugtalanitó érzetét terjesztheti ugyan, de azoknak eleget tenni egyátalában nem képes. Ezen előzmények után könnyen azon vélemény támadhatna, mintha részemről egyszerűen a múlt országgyűlési határozatok fentartását, és igy a tek. KK, és RR. izenetének nagyobb részbeni szentesítését akarnám inditványozni. De részemről valahányszor egy olly kérdés áll elő, mellynek eldöntése véleményem szerint a haza java által siirgetőleg igénycltetik, melly — valljuk meg igazán, a politicus vélemény-árnyéklatok ellentétben álló határozott elvein kívül esik, kötelességemnek tartottam, azt a meddig lehet, ezen inertialis téren fentartani; eltávoztatni a ••
