1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 19. országos ülés
XIX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 12-én 1848. 157 Hubay József országbírói itélömester olvassa izenetét a KK.és RRknek a inéit. Fö-RRhez a közös tehervi- KK. m selés tárgyában. _ íöT'lehenl Gr. Síéchen Antal: — A KK. és RR. jelen izenete újabb lépés azon fontos kérdések irányában, mellyekse,és lárSYá már az utolsó törvényhozás figyelmét elfoglalták, és mellyek mintegy az akkori tanácskozások hagyományaként szállottak át a mostani országgyűlésre. E teher viselés kérdésének megoldásánál természetesnek látszanék, hazánk terlunentes osztályának s jelesen a nemességnek állására, a hon iránti kötelességeire s jogaira egy futólagos pillanatot vetni; — de ezen tárgy sokkalta fontosabb s bővebb kiterjedésű, mintsem hogy annak e!emézésébe e helyen ereszkedni kívánnék; egyedül azt jegyezvén meg: hogy akármi meggyőződéssel viseltessünk is a létező alkotmányos kiváltságok mostani hatása iránt, azok némi gyöngédséget,némi tiszteletet igényelnek részünkről már azért is, mert azok fcnállása mellett lehetségessé vált: hogy fajunk elszigetelve állva Európában, 8 századok alatt nemzetiségét fentartotta, s midőn fentartását főczélúl tüzteki, még is nem vesztette el a jövő haladás iránti fogékonyságát, mellynek nyilvános jelenségét a tek. KK. és RR-nek hozzánk küldött izenetében látjuk. — Azon idő óta, hogy az európai békének tartósabb megállapítása egy részt ritkította azon alkalmakat, mellyekben a magyar nemesség hazaja iránti kötelességét vérével leróni szokta, mig másrészt a hadviselés megváltozott rendszere ezer áldozat gyakorlati eredményét sokszor kétséges kimenetelűvé tette , sokakban ébredett azon meggyőződés, hogy a nemességnek a hon iránti kötelességeit az idő szelleméhez, a század szokásaihoz, és körülményeihez idomítani kellene; előmozdította ezen eszme terjedését a szellemi és főleg anyagi hátramaradásnak nyomasztó érzete ; — öregbítették végre a politicus kifejlődés sokszor féremagyarázott, sokszor helyesen felfogott tanai. De mig ezen körülmények a fenérintett viszonyok gyors megérlelését reményltették , a kívánt megoldás akadályai is emelkedni kezdének, — az alkotmányos féltékenység tisztelendő érzete, melly az alkotmánynak avval egykörös jelvényeiben, és kiváltságaiban magának az alkotmányosságnak lényegét föltalálta, a rég megszokott kiváltságos állás iránti rokonszenv; az anyagi, és vagyonbeli állások rögtöni megváltoztatásának természetes félelme, —- vagy ovatos mérlegezése ; végre mind ezek könnyelmű ignorálása, vagy szenvedelmes és izgató megtámadása irányában a szükséges változások szintollv könnyelmű ignorálása, és a létező állapotoknak szintolly szenvedelmes védelme. Részemről mind az által nem rettegek ezen akadályoktól, természetes stádiumai ezek a teherviselés fontos kérdése megoldásának, és mennyivel tisztább irántok a törvényhozás megállapodása, mennyivel érettebb azoknak megfontolása, mennyivel inkább iparkodunk azokat szellemileg legyőzni, nem pedig anyagilag elnyomni, annál biztosabb, annál tartósabb leend működésünk eredménye. — Intézkedéseink biztossága — nem törvényhozási lépéseink gyorsasága légyen tehát jelszavunk akkor, midőn a hon anyagi emelkedésének egyik fötalpkövét lerakni akarjuk ; mert ott, hol egy messze jövendő szükséges előzményei megállapítása végett egy hosszú és dicső múlt intézkedéseinek megváltoztatásáról van szó, a jelen feladását pillanatok szerint mérni nem lehet. — Ezen meggyőződés vezérelte a múlt országgyűlésén az országos rendeket, de leginkább ezen nagy méltóságú főrendi táblát. Első lépésnek egy országos választmány kiküldetése indítványoztatott, mellynek kiküldéséhez a méltóságos Főrendek egész átalánosságban hozzájárultak , már akkor is némelly a tek. KK. és RR. által elölegesen kijelentett elvekre nézve kijelentvén , hogy azok iránti véleményük előadását későbbre fentartják. Ezen országos választmánv, mellynek föteendöje volt a közigazgatási javításokat és az anyagi emelkedésre szükséges nagyobb közköltségeket szembetartani, és azok mimódoni fedezése iránt az ország Rendei eleibe tervet terjeszteni, — kiküldetése tárgyában eljárván, mindjárt munkálata kezdetén azon meggyőződését nyilvánította, hogy a kitűzött czél elérésének legméltányosabb és legbiztosabb eszköze, a küzterheknek az ország minden lakosai által közös és aránylagosan történendő viselésében lenne keresendő, — de kijelentette egyszersmind, hogy a fenforgó körülményekben,és a szükséges adatok hiánya miatt a kérdéses elvet kivihetőnek nem tartja, miért is egy országos pénztár országos ajánlat utján történendő megállapítását indítványozta, mellyhez az adózó nép is bizonyos csekély, terheit nem súlyosító és jövendőre arányul nem szolgálandó mennyiségben járult volna. — A tek. KK. és RR. az országos választmány elveit elfogadták ; de szintén a kivihetetlenség eszméjéből indulván ki, az országos pénztár fő kútforrásává a nemesek, és azok .által kiket a törvénye nevezet alatt foglal viselendő szabad ajánlatot alapítottak meg. — A mlgs Főrendek ennek irányában azon elvet nyilvánították : hogy a törvényhozásnak feladatát nem az átalános elvek kimondásában, hanem a fölállított elvek értelmének szoros meghatározásában és tettleges alkalmazásában keresik; mindazáltal az országos-bizottmány véleményéhez járultak , attól csak a sommára nézve tértek el. — A tek. KK. és RR. válasz izenetökben a közös fizetést szinte elfogadták. az átalános elv kimondására nézve pedig minden tábla a maga véleményéhéz ragaszkodván, mindenki tudja, milly kérdésen t. i. a somma feljebb, vagy alább szálitása iránti jogigényeken szenvedett hajótörést az ügy óhajtott eldöntése. Bár mennyire fájlaljam az akkori tanácskozások eredménytelenségét , nem szándékozom mindazonáltal azoknak okát bővebben elemezni; mert a jelen szempillanatban nem a múlt meddő elv harczainak némileg keserű emlékezetét, hanem a jelen czél előmozdítása iránti becsületes törekvést és őszinte rokonszenvet kívánom kiindulási pontnak felvenni. Szükségesnek tartottam mindazonáltal hosszasabban a múlt. országgyűlés hasonnemü tárgy iránti tanácskozásainak menetét elősorolni; mert azt, mi akkor a vélemény különbségek eltérő határain kívül közösen helyesnek ismertetett és elfogadtatott, némileg már megállapitott ténynek, és olly eredménynek tekintem, mellyet részemről elszalasztani nem szeretnék. Illy eredményt látok pedig annak megismerésében, hogy a haza anyagi és szellemi kifejlődésének előmozdítása a mostaniaknál nagyobb közköltségeket igényel. — Hogy e végre egy országos pénztár felállítandó, — hogy végre ennek fökútforrását egy olly alkotmányos biztosítékok mellett történendő ajánlat ké- Fú-Iiendi Napló. I. köt. 40
