1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 8. országos ülés

10

VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847.

»hogy ez iránti elégületlenség nem történik amaz iránti hűség rovására. Ezért ezt csak a kegyelmességed által idék. zett. franczia néven nem ismeri, de tudni fogja annak valóságát érteni is, különböztetni is a magyar. Én tehát azt vélem, hogy előszűr hálánkat kifejezni helyes. 2-or hogy hálánkat felmutatva — mint szabad nemzethez illik — tájékozzuk magunkat viszonyaink felett; és ezt kívánom nemcsak, mert magyar, de azért is: mert a dynastiának hódoló embere vagyok. Fogalmam szerint a magyar nemzetiség és alkotmány, és az országló dynastiának egy az érdeke. S midőn nemzetiség és alkotmány mellett felszólítom a mlgos Fö-RRket, felszólítom egyszersmind a dynastiának érdeke mellett is. — I)e mi előtt tovább szőném beszédem fonalát, egy átalános elvet kell felállítnom, melly talán ismét francziának fog látszani, de mind egy, én alkotmányosnak hiszem. Fogalmam szerint a hatalom leltet bár hol, de egy, és ugyanazon időben több helyt nem lehet, és bár hol légyen az, az alkotmányosságnak legelső s legszentebb feladata : azt a túláradás ellen őrizni. — Es nekem úgy látszik, hogy míg a középkorban az aristocratia s a feudalismus kezéből rettegteté, most a bureaucraták mindent absorbealó kezében öszpontosítva fenyegeti a jogot, szabadságot és alkotványokat sőt nemzetiségeket is.

Alkalmazzuk ezen állítást közbirodalmi viszonyainkra, szólván ős birodalmi kül- és belviszonyainkról. Kiil ügyeinket illetőleg mi előtt szólanánk, 1-ör is azon kérdés merül fel: van é e részben szólhatási jogunk azokról? igen! — mert vérünk s pénzünkbe kerülhetnek, s mert dynastiánk érdeke nemzetiségünk, alkotmányunk érdeke. Volna tehát jogunk — de e téren járni azért nem akarok, mert mi nemzetileg nekem fáj, azt fölemlegetni nem szeretem, s diplomaticai erősségű adatok nincsenek előttem felnyitva; ezen okból indúlva, nem akarok Aehentől a bécsi congressusig menni— de azon szomorú tény, fájdalom!; világos előttem, hogy az összes birodalom erőben, térben és hatásban nem nőtt. Igen, a kormánynak ügyessége következtében, dynastiánk hatalma gyengülvén, egész országok veszték minden külbefolyás nélkül alkotványukat, több biralmi tartományok rokonszenve játszaték el, és az összes bírálom legfeljebb is státus-terhekben gazdagodott; és ezen milliárd drága árával meg van fizetve a magasztalt 30 éves béke. — De hagyjuk ezen aggasztó tért, nézzük össz-biralmi belállapotunkat; — és ehez akarok szólani, mert már ittközelébb lévén érdekelve, fenyegető vészt látok, 1-ör azért: mert például az által, hogy Csehország alkotmányát veszté,második arany bullánk, a bécsi- linczi békekötés, egyik kezesétől fosztatott meg; és mert az öszbiralmi kormány, — melly ügyünkre is hatással van, egy nemzetet az alkotmányos népek sorából kitaszított, pedig hasonló okok hason következéseire számolhatunk.— De ne állapodjunk meg a szomorító kép előtt, hol egy hazátlan kormányhatalom terjeszkedésének egv nemzetszabadság vettetik áldozatul. Elhagyva e tért szóljunk belíigyeinkre vonatkozólag, s óh! már itt többet kell szólani; az első baj, mit a tek. RR. megérintenek, hogy belkormányunk nem tökéletesen független! Nem független! és ha az egész osztrák bírálom naprendszerhez hasonlíttatik, mellyben minden égitest, minden tartomány saját tengelye körül forog, úgy azt kell ezen eszme kiegészítéséül mondanunk, miként ez egész naprendszer „vis motrixa18 s gravitatiója, a bureaucratiai absolutismus, melly minden ezen iránynyal ellenkező elemet absorbeál. A kétkedő üsse fel a történet vén könyvét, és látni fogja, hogy a biralmi szövetkezés idejében alkotmányos nemzetek mint veszték egymás után nemzeti jogaikat; — látni, hogy a fél német, fél cseh, fél olasz -— de igazán megnevezve hazátlan biralmi tanács mint ette föl egymásután a rábízott alkotmányokat, hasonlag a gyermekevö ,,Saturn“hoz. — Ezt látva, ettől reszketve, s meggyőződve, hogy a bár kifejlő hatalom túláradásától nem lehet eléggé óvakodni, hogy ezt minden áron ellenőrizni az alkotmányos kötelességek elseje, alkották őseink az 1790: 10 törvényczikket. Ezen törvénynek kelle, s kell meg óvni népéletünket, s alkotmányunkat, — melly kivül boldogság nincs számunkra; melly alkotmányos szabadság, — baki nem tartatik, — veszve van a magyar, a trón pedig, egy szabad, alkotmányos, hazát imadó, — azért, s annak királyáért élni halni kész nemzet helyett egy hűtlen, egy szökni, árulni mindig kész rabszolgaesapattal csalódnék meg. — És még is ezen törvény nem vívta ki épségét. Ezért van örök panasz és sérelem, ezt bánták régiebb kormányaink, ez azon törvény, melly ellen kibázott a múlt, vétkezett a jelen kormány; — és orosoltatánaké e részben a nemzet sérelmei ? Nem ! de sőt, vigasztalásul legyen mondva , még újakkal tetéztettek.

A törvénynek az ország határőrvidékeiben ki nem hirdetése által, a kormány mulasztási vétket követett el; — a partium vissza nem csatoltatván, a fejedelem és nemzet parancsának teljesítése mellöztetctt; és egyúttal diplomatice kimondatott, hogy az erdélyi fejedelem, és kormánya nagyobb ur, s hatalmasabb, mint a magyar király, és a magyar törvény végrehajtásával megbízott magyar kormány. — És tovább szőve gondolatimat, mi előtt a famosus — nagy méltóságod által úgy nevezett — administratori, vagy is inkább megyei autonómiát sértő megyei ujrendszerre mennék át, nem akarok arról szólani, mik és hány törvények őrzik és óvják a magyar megyei rendszer önállását, az ön kormányzat ideájának ezen felséges institutióját; nem akarok arról sem szólani, hogy’ Magyar ország históriája szerint az országnak minden hivatalai közt a nádori, s ntánna a feláldozni szándoklott fóispáni méltóság leginkább az, melly a magyar alkotmány és nemzetiség typusát tökéletesen homlokán viseli; nem akarok arról beszélni, hogy alkotmányunk eredetiségét épen abban keresem, hogy az, Európának minden alkotmányaitól külön váltan, nem abureaucratiában, hanem a független főispány által mérsékelt ön kormányzatban kereste alkotmányos biztosítékát. — Nem akarok arról sem szólani, bog)’ a világ históriájában a föispáni méltóság valami páratlan, hogy a főispán lévén a megyei felkelő seregnek vezére egyúttal tanács-, és igazgatási felügyelője, hogy lévén Augustus légiói parancsnoka, kell, hogy a tanács Catója is legyen; — Nem arról sem, miként ö bástya és kapocs király és nép között, kötelessége az innét eredhető résztől óvni a királyt, és felfogni az attól emerre mért csapást. És hogy az lehessen, megkivántatik. hogy vagyonos, hogy független legyen. Innen az, hogy a király által nevezve ki,