1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847. 9 lebbi időben, az országban legtöbb szó volt, ez az úgy nevezett administratori, rendszer , és a horvátiigy. ÉnRR. izenete a ezen rendszernek törvényességébe vagy törvénytelenségébe, annál inkább időszerűm czélirányosságába ezut-|a"u tál be nem ereszkedek, de nem is lehetne , mert itt azt mondják a t. RR. hogy azok iránt nézeteiket részlete- előadások sen ö felsége elébe későbben előterjeszteni fegják. És igy a mi még nincs felterjesztve, abba beereszkedni nem lehet. Az 1790: 13-dik tezikk világos, melly azt mondja, hogy a sérelmeket országgyűlési tanácskozás alá kell venni, és a mennyiben igazságosoknak találtatnának, ö felsége elébe terjeszteni. Én tehát ennek következtében ezen §-t kihagynám, és hogy rövid legyek, ezen szerkezetet tenném a 10-dik § végére ezen szók után „hogy a vallásiéit s váltótörvények a határőrvidékekben kihirdetve nem lettek.“ „Valamint tehát ezek orvoslását biztosan várjuk, úgy szintén minden újabb az 1790: 13-dik t. czikk nyomán országgyűlési tanácskozások után igazságosaknak találandó sérelmeink fölterjesztését is fentartjuk.“ A többi §§-ra nézve, ha $-kint vétetik fid, nézeteimnek előadását fentartom, s most nincs másra észrevételem, mint a 1G- és 17-dik pontok ra nézve, mellyek az évenkint Pesten tartandó országgyűlésről szólallak. Ezen javallat ezúttal azon szempontból terjesztetik elő, hogy az átalakulási tárgyak olly sokak , hogy azok az évenkinti országgyűlés tartását megkívánják. Hogy Pesten tartassák az országgyűlés, azt már ö felségének több Ízben fólterjesztettük, de valljuk meg az igazat, ki is nőttünk mi már ebből a Posonyból, itt minden szűk, és még ahhoz minden méregdrága, azért az ittmaradást tovább nem látom alkalmasnak- Hogy minden évben tartassák országgyűlés, az egy kissé nagyobb kérdés, mellyet per tangentem eldönteni bajos, azt tartom, ha majd Isten segedelmével bemegyünk a dolgokba s közremunkálódunk, akkor látjuk meg, hogy az országgyűlés végével mi marad fel, mi nem; mert rövid idő alatt a legnagyobb dolgokat is el lehet végezni, ha előbb mindent fontosán meggondolva a cselekvés mezejére áttérünk; ennél fogva ezen két §-t kihagynám és a t, KK-at felszólítandóknak vélném, hogy ezen fontos és több előkészületeket és gondoskodást igénylő tárgyra nézve körülményes nézeteiket más alkalommal közöljék. Ez a fenforgó tárgyra nézve véleményem, melly rövidre vonva abból áll: hogy ezen felirat tisztán köszönő legyen: ha pedig csak ugyan be akarunk menni a sérelmekbe, akkor ajánlom azon módosítást, melly általam előadatott. Nádor ő cs. kir. fensége: — Tessék módosítását ledictálni. Szerencsy István főpohárnok mester a 10-dik § végére teendő módosítását ledictálja, melly ekképen hangzik: „Valamint tehát ezek orvoslását biztosan várjuk, úgy szintén minden újabb az 1790: 13 torvényezikk nyomán országgyűlési tanácskozások után igazságosoknak találandó sérelmeink fölterjesztését is fentartjuk. Gr. Yay Daniel: — Főpohárnok úr ő nagy méltósága beszédének első részét pártolom, mert nem csak illőnek, de természetesnek is tartom, hogy felséges királyunk iránt nemzetünk részéről, melly 1741 töl a trón másod alakítójául tekintheti magát, most, midőn lő Ferdinándnak ígéretét Vik Ferdinánd béváltá az által: miként megelőzve a kormányt névszerint ama latin-német helyett, az ország színe előtt meg koronázta a magyar nyelvet, és hogy a dynastiának tagjai iránt, — kik újabb időkben nemzetünk , és annak nyelve iránt fényes és dicső bizonyságot tevének, rokonszenvünket nyilványitsuk. Erről nincs mit beszélnem, sőt azt mondanám, hogy nemcsak puszta hála, de érdek; nemcsak érdek, de szükségesség; nem csak szükségesség, de létkérdéssel párult ragaszkodás az, mi minket, az uralkodó házhoz köt, és viszont irányunkba, s nekünk az uralkodó ház örökfrigyii hűségét biztosítja. Hogy nemzetiségünk talismanját, honi nyelvünket, az 52 megyében büszkén hangoztató Nádor ö fönségét, a magyar alkotmányosság félszázados nemtöjének dicső fiát, az ős alkotmány legelső választott méltóságában megerősítette ö felsége, bog}’ ezen alkotmányunk feletti őrködéséért , — hálát fejeztek ki a király ö felségének; erre csak azt mondom: az nem a KK. és RR. nem a törvényhozás, az egy nemzet hálája. De én az alkotmányosságot a hála és hódolat pillanatában sem tudom felejteni, s ez épen az, mit ö nagy méltga az imént megtagadott, midőn t. i. az alsóháznak ezen alkotmányosan törvényhozói eljárását gáncsolá, miként ők az érintettem nemes hódolat kifejezése mellett az alkotmány iránti hüségök zálogául felmutatták az ország jelen állapotját,, lévén amott nemesek, itt hívek. Mi kegyelmességed azon mondását illeti, hogy ha külön küldenök fel a köszönő feliratot, mennyivel szebb, és több hálát fejeztünk volna ki általa: — meglehet; de mi nem szépet tenni, hanem törvényhozói tisztet gyakorolni hivatánk ide, s ezen állásunk azt hozza magával, hogy épen fejedelmünk irányában az őszinteség térén gyakoroljuk ezen legelső legszentebb kötelességünket. Méltóztatott kérdeni, hogy November 12kén a sok öröm közt, kinek jutott eszébe a sérelem? — Erre azt felelem: az egyednek nem, de a törvényhozónak igen, mert ennek soha egy pillanatig sem szabad elragadtatni, s a ki elragadtatott, nem volt törvényhozó. Méltóztatott főpohárnok úr históriai adatokról és állományunkról, mint reliquiákról, beszélve azt mondani: hogy amidőn a kormány ezek ellen intézkedik, akkor a kor kívánatét teljesiti; de méltóztatott elfelejteni, hogy alkotmányos országban a törvényhozási, s az octroyirozott módon hozott reformok közt lényeges különbség van, és igy erre nézve nem vagyok egy vélekedésben. Ö nagy méltga a „regner“ és „gouverner“ eszmét franczia találmánynak keresztelte. Én pedig állítom : miként a magyar alkotmány ezen diplomatikai megkülönböztetést mindig megtudta tenni, meg teszi ma, s megfogja tenni jövendöreis; hogy ezt múltjában miként teljesité : bizonysága, miként a fejedelmi Ígéretben alapított reményében csalódott, és kormányával élégiiletlen nemzet, Fridiik minden felhívó lázitásai irányában, a legnehezebb időkben, diplomat ice sanctionálta fejedelme iránti hivségét.— Igen e nemzet, a régiekre felhalmozott újabb sérelmeket is feledte akkor, midőn a dynastia iránti hü ragaszkodásában a hóditó, a győztes Napoleon a szabadságot és egészen független alkotmányt ígérő proclamatióit lábbal taposá. — Nemzetünk már a történet régiebb lapjain éles különböztetést tön a király és kormány közt— s igazolta azon állítást: hogy más a király, mása kormány, hogy lehet amaz jó, inig ez rósz, Fő-Rendi Napló I. köt. 3
