1843-1844 Irományok • Röpívek az 1843-1844-ik évi országgyűléshez / [s.l.] / [s.n.] / [1843]
1844 / 64. szám
9 O. Őszinte méltánylatlal fogadák az ország közszükségei fedezése tárgyában munkálkodó n. m. országos választmányban résztvevő városi követek a' n. m. or. választmánynak tanácskozásai küszöbén csak nem egyhangúlag tett azon nyilátkozását: miszerint egyedül a’ közös teherviselésben látja honunk felvirágzásának, sőt fenmaradásának is egyedüli biztosítékát. Azonban a' nmlgu or. választmány többsége ezen elméletileg kimondott alap-igazságnak, t. i. a’ közös teherviselésnek gyakorlati alkalmazását az e’ végre megkivántató adatok hiánya miatt most még kivihetőnek nem gondolván, hogy még is a’ hon szaporodott közszükségeinek fedezésére az eddigi segédeszközökön felül, mellyek arra többé nem elegendők, új kúlforrások nyittassanak : az adózó néposztályon súlyló közterhek öregbítése, és a’ létező adózási viszonyok megváltoztatása nélkül — mint jelentésében részletesben kifejtetik — egy uj és külön országos közkincstár létesítését tervezte, melly a’ fekvő birtokra évenkint kivetendő három millió fiókra lenne alapítandó! Az alulirt városi követeknek nem volt ’s nincs is forróbb óhajtásuk, mint az általános közös teherviselés minélelőbbi életbeléptetése, mit vagy azon modorban véltek elérhetőnek, ha valamint a’ tervezett országos, úgy a’ hadi—és háziadéban mindenki birtokához és keresetéhez képest részeltetik; vagy ha a’ különvált több pénztárak helyett egy általános minden közszükségeket és kiadásokat fedezendő kincstár létesittetik, ’s azon közterhek, mellyeket a’ nemzetnek adózó osztálya hadi-és háziadó fejében hoszas idő óta egy maga viselt, és visel még jelenleg is azokkal, mellyek a’ hon szaporodott közszükségei fedezésére még azokon felül megkívántainak, öszvesittetnek, és mindenkire birtoka ’s a’ köz jótéteményekben! részvételének arányában kivettetnek, ’s úgy hiszik, hogy nem is annyira az adatok hiányában, mint egészen más mindenki elölt tudva lévő körülményekben rejlik a’jelen pillanatban még legyözhetleneknek látszó akadályok oka, mert a’ melly adatok elegendők voltak az adózóknak adóztatására, ’s elegendők lesznek a’ tervezett közkincstár külön terheinek felosztására: azok talán elégségesek leltek volna az öszvesítelt közteher kivetésére is. De bár mint légyen is ez, miután már az alulírtak fentebbi hő óhajtása, melly magának a’ köztársaságnak következménye, és az örök igazság szavának visszhangja csak, ezúttal teljes mértékben teljesülni nem fog: nem maradna egyéb hátra, minthogy jövendőre nézve az örök igazság eme kivánata a’ nemzet elölt maga tiszta fényében elötüntessék, ’s annak gyakorlati alkalmazására az mind inkább ösztönöztessék, jelenben pedig legalább az, mit a’ méltányosság tilt, lehetőleg elhárittassék. A’ nmlgu or. választmány ugyan a’ czélból, hogy a’ javaslatban csak elméletileg kimondott közös teherviselés eszméjével a’ nemzet fokonkint megbarátkozlassék, czélirányosnak vélte, hogy ha már ezen elv egész általánosságban most életbe nem léptethetik is, legalább részletesen, t. i. az általa tervezett közkincstárra nézve alkalmaztassék; de mivel ha ez csak egyoldalúkig történnék, t. i. az adózókra új teher hárittatnék a’ nélkül, hogy régi terhein valamiben könnyittetnék, ezen lépés inkább a’ közös teherviselés elvétöli eltávozás, mint ahhozi közeledés lenne; a’ nmlgu or. választmány tanácskozásának kezdetén egyszersmind azt is elvül tüzte-ki, hogy midőn egyoldalról a’ tervezett közkincstár részére véleményezett 3 millióban, a’ teher közösség eszméjének részletes alkalmazása kedvéért, az adózó osztály is részesitletik, ez más oldalról régi terheiben legalább is annyi pótlást és könnyebbséget nyerjen, mint mennyit a’ tervezett közkicnstárba azokon felül lizetend; mi is a’ nmlgu or. választmány többségének eleintei hajlama szerint abban állandóit: hogy mit az adózó osztály birtokának ’s eddigi terheinek arányához képest a’ közkincstárba befizetend, ugyan annyi, sőt még több onnan ismét úlak, gátak, ’s más az adózók költségén és fáradságával teljesittetni szokott közmunkák létesítésére a’ törvényhatóságoknak kiadattassék.’S minthogy e’szerint a’közös teherviselés elvének eme részletes alkalmazása az adózók eddigi terheinek szaporítása, ’s már is eléggé súlyos állapotának sanyaritása nélkül fogott volna annyiban létesülni, hogy a’ közkincstárba eddigi terhein felül tizetendett öszveg egyenesen az ö javukra ’s könnyebülésökre onnan ismét visszafordittatott volna: illy előzmények és feltételek mellett teljes készséggel járultak szavazatukkal az alulirt városi követek a’ tervezett külön országos közkincslár terheinek közös viseléséhez is. De mint később a’ tanácskozások kifejlödtenek, a’ dolog végtére egészen más színt ölte magá- i ra. Ugyan is az eleinte szándéklott visszapótlás (recompensatio) módjával felhagyván a’ nmlgu or. vá[ laszlmány, abban állapodott meg, hogy az országos pénztárhoz az adózók nem egy bizonyos birtokuk i arányához mérendő öszveggel, hanem egyáltaljában (aversionaliler) 250,000 ftra határozott, és kö: zötlük porták szerint kivetendő summával járuljanak; a’ többi két millió hétszáz öt ven ezer ltok pedig a’ l kiváltságos osztályra maradjanak : ’s ennek folytában az adózók részére nyújtandó pótlás is oda módosit-3
