1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
CC, ülés naplója. Auguslus 19-én I84il. 25 Sérelmek es kivánalok: hogy a’ papi javakról rendelkezni lehet közczélokra, — Borsod vármegye indítványában pedig ennél sem- s mivel sincs több, se kevesebb. Ha mind ezek mellett valaki még tovább is csak _nema-mel feleltretvo k!vana,0.K luszemben van, hogy a borsodi indítvány a törvényes jogokkal ellenkezik : az olly ember semmi feleletet nem érdemel , ’s arra magát a’ bibliát, az egész világ bibliothecáját, és a’ Corpus jurist is reá olvasni haszontalan időtöltés volna; mit én tenni nem is fogván, ragaszkodom szorosan a’ kerületben hozott végzéshez. Veszprémi káptalan körete Bczcrédy Miklós: Ha mind azokat, mellyeket Zólyom érdemes követe tegnapelőtt mondott, kitűzött czéljával veszem fontolóra: úgy találom, hogy ö hasonló azon kísérleteknek örvendő kertészhez, ki a’ négy ágú’s eddig gazdagon gyümölcsöző fának egyik ágát bővebb termés reményében levágja; de mivel a’ levágott ág életérrel állott kapcsolatban, az egész fa elszáradt; —hasonló olly úri egyénhez, ki gyönyörködvén másnak háromlábú asztalában, maga négylábú asztalának egyik lábát elfiirészeli, —nem figyelvén arra, hogy más a’ három-, más a’ négy lábú asztalnak összealakitása;—hasonló végre azon nem legszerencsésebb tapintató historicushoz, ki a’történeteket egyoldalulag következéseik nélkül adván elő, ügyes inkább, mint hű,—’s úgy látszik, elvül fogadó Scaligernek, a’ nagy hirű református tudósnak egykori mondását: „Pereant illi, qui ante nos, non nostra scrips erunt.“ — Úgy találom tovább hogy a’ tisztelt követ ur ismerős Amerikának Rapp-féle separatistáival, Angliának Oven-féle socialistáival, Franczhonnak communistáival, a’szomszéd ifjú Olasz-és Németországgal; mert valamint ezek, úgy ö is másé után törekedik! De már közelebb a’ dologhoz: vizsgáljuk meg az általa felhozott nagyon gyenge , de felettébb népszerű okoskodásokat; — szándoka volt t. i. a’ közvéleményre hatni, és inkább tetsző, mint meggyőző okokkal harczolni czélszerűnek vélte. — Először is az alpapságot, a’ plebánusokat, mintegy felhiva a’ javadalmas clerus ellen , — dicséré munkásságukat, magasztala érdemeiket: ezek az igazi apostolok. — Senki nálam fáradozásaikat jobban nem méltányolhatja , felette becsülöm igen fontos szolgálataikat; de mellőzve azt, hogy a’ főclerus sorsuk javulását szívvel óhajtja , és azon mindegyre munkálkodik , — legyen szabad megemlitnem : hogy a’ püspökök és a’ kanonokok is (de regula) mind lelkészek voltak , és igy már régtől apostolok; azért mozdittattak elő, hadd élvezzék hoszas és fontos fáradozásaik gyümölcsét. — Jobb fizetéssel biztatja őket a' nemes követ. — Szép szavak, és sokba nem kerülnek! de hiszem, hogy egyházunk lelkes, munkás tagjai e’ szavak becsét jól ismerik; tudják, hogy a’ franczia derűst is úgy biztatták, kezet fogott a’ hangos népboldogitókkal, ’s jutalma mi lett? Nyaktiló, vándorbot, sok ínség, és szegénységöknek még ma sincs vége. — A’ szerencsétlen bujdosottak közül honunk vendégszeretetét is többen tapasztalták,— és most, noha már javadalmakat nem bírnak, békének szinte nem örvendhetnek , hanem hitök szabadsága-, egyházuk fiiggetlenségeért küzdeni kénytelenek. Spanyolország is, hol a' népboldogitók vandalusi alakban tűntek fel, nekik tükör gyanánt szolgálhat; elmaradt itt is a’ megígért követ, zsoldfizetés, és nyomorú tengődések egyedüli kutforrása, jámbor híveiknek csekély alamizsnája! De végre azt sem fogják felejteni, hogy a’ nemes követ a’ catholicus javadalmakból protestáns atyafiaknak is tetemes részt kíván nyújtani. Ezeknek bő ellátása nem utószor történendik. Továbbá csudálkozik, hogy egy kanonok 10—20 ezeret húz; a’ szegény plebánus pedig szűkölködik. Uraim! ez egyenetlenség nem közös-e a’ világ minden állapotában ? Van-e annyi fizetése a’ mindig működő esküttnek, mint a’ ritkán megjelenő főispánynak? — huz-e egyenlő zsoldot a’ naponkint fáradó közvitéz ritkán fellépő tábornokával? sőt ma, midőn az idők szomorú fordultával, számba vétetnek az isteni igehirdetöknek jövedelmei , kancsal szemmel tekintetnek az erszág magasb rendei, hivatalnoki, — nemde pazar kezekkel jutalmaztatnak az érzékeket mulattató énekesek, tánczosnők, színészek? és e’ korunk kegyenczei között itt bőséget látok, ott panaszokat hallok. — Hanem legyen szabad még kérdenem: miért nem mutatnak nekünk példát protestáns atyánkfiái a’jövedelmek arányosításában? gazdagon el vannak látva a’ debreczeni tudós tanárok; de nyomorognak Csurgó szegény tanítói; nincs mit panaszkodni a’sopronyi és pozsonyi ágostai ministereknek ; de van okuk szót emelni a’pápai és veszprémi evangelicus lelkészeknek: miért nem osztatnak tehát fel a’ debreczeni, sárospataki collegiumok, a’ sopronyi és pozsonyi conventek kincsei, javai, tökepénzei? ott t. i. mindenhol elismertetik a’sajátjog; de nálunk catholicusoknál ostromoltatik.—Ismét állttá a1 nemes követ: hajdan az egész ország catholicus volt; most */3 más vallást követ: aránylag tehát fogyni kell az egyházi javaknak is. — Hanem ez állítás nem alapos; mikor volt az ország egy hiten? az alapítók idejében sok más vallásu is találtatott; de tegyük fel: valljon nem szaporodott az eltérések által a clerus munkája? Ugyan volnának-e vegyes házassági, áldásmegtagadási, téritvényi, átmeneti bajaink , ha mind catholicusok lennénk? Ez esetben jogaink biztosítva, jószágaink bátorságban lennének. Uraim! könynyebb a’ tiszta uradalmat kormányozni, mint a’ közbirtokosok közt csekély részecskére felügyelni. Mindenből csak az tűnik ki, hogy protestáns atyánkfiái ismét osztozni akarnak; pedig már több- mint egjszei E’ szándék , ez igyekezet — úgy hiszem — a1 hét millió catholicus figyelmét felkölti; smiic inegosztozánk. legyen a’ ezélzás? 's mit kíván érdeke? észbeveszi. — Aztán a’ szent írást idézgeti a nemes kö\et. „neino potest duobos dominis servire“, — „regnum meum non est de hoc mundo,“ ’stb. Nem szók tam, és nincs is helye az efféle idézgetéseknek. Nem nehéz, t. KK és KK! a szent írásból néhány kiszakasztott szót bármi állítás ótalmára felhozni. Hiszen erről régen megirák: „Hic liber est, in quo dogmata quaerit sua RR! nekem sem lennne ItR IS api. V. köt. qu ísqu e, — nehéz szent ■Invenit et pariter dogmata quisque sua.“ Bizony, t. híves könyveinkből épen ellenkezőre hozni fel szavakat; mert ir\a\an. 7
