1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
IT. ülés naplója. Augustus 19-én 1811. Sérelmek ( kivánalok : V. osztály. s „omni habenti dabitur, et abundabit; qui autem non habet, et hoc, quod habet, auferetur ab eo,“ vagy: „beatius est dare, quam accipere,“ vagy: „episcopus sit beneficus, misericors, hospitalis.“ Mind ezt, ’s többeket, arra használhatnám, hogy a’ clerus javait legalább is nem kell fogyasztani; hanem e’ helyütt csak arra figyelmeztetem az érdemes követet, hogy okoskodásának hiánya az, — t. i. a’lelki szegénységet a’ test szűkölködésével felcserélé; holott olvasható: „beati pauperes spiritu.“ — Ezen népszerű dolgok után még némelly komolyabb tárgyakat is akarok a’ közvélemény figyelmébe ajánlani; ámbár talán — mit itt csak mellékesen jegyzek meg—a’ közvélemény Magyarországban nem is készíthető; mert hathat ugyan a’ nemességre az alispány, vagy némi előkelő földbirtokos, — de terjeszsze csak egy valaki felőle a’ hirt: a’ királyi táblához akar menni, főispányi helyettes kíván lenni, — a' bizalom ingadoz, az általa támasztott közvéleménynek vége , a’ meggyőződés gyengül, és helyébe más vezér lépvén, a' sokaság más útnak indul. Mit használt hát évenkint bizodalomszerzésért, közvélemény alapításáért fáradni, ha egy érdemet követelő jutalom, vagy ügyesen felköltött gyanú a’bizodalmát lerontja, a' közvéleményt megsemmisíti? aztán hányszor hiába esik minden törekedés? Itt helyben a" hon atyái 1825 óta mennyi korkérdést, mennyi reformot pendítettek meg a’nép nevében! ’s talált-e,— nem mondom, messze vidéken,— nem mondom, Pozsony megyében, — de magában a’ királyi városban viszhangot, rokonszenvet? A’ pozsonyi jó, áldott, erkölcsös nép mind ezekre nem figyel, —vallásos szelleme egyszerű, erkölcsei vastagabb közfalt képeznek , mintsem hogy a’ közvéleményt készítők szavai elveiben, csendjében megháborithatnák. — Egyébiránt, a’ mit a’ közvéleménynek fontolgatásául ajánlok , — abban áll: iparkodjék tisztába jönni az egyházi birtokosok joga iránt, néhány kérdésre akarom fordítani figyelmét , és elmélkedésének tárgyául kitűzöm megfejtését a' következőknek. Hogy lehet az , hogy egyedül a’ clerusnak sajátjoga nincs , miután a’ praedialisták és sok mások a" papság adományozásából az egyházi javaknak nevezetes részét sajátjoggal bírják? mi csudálatos lenne, ha a’ clerus csak azt bírta volna saját joggal, mit kezeiből kibocsátott, — mit pedig magának megtartott, az, noha amazzal hasonló eredetű , hason természetű, már nem sajátjogú birtoka? a’ clerus az adományozó fejedelmektől, nemesektől saját jogot nem nyerhetett, és ő, ki azzal soha nem bírt, sajátjogot ajándékozott?— „Nemo dat, quod non habet.“ — Aztán ha a clerusnak sajátjogú jószága nincs, nem volt, vagy mikor szűnt meg, miért nem vették vissza a' fejedelmek egyszerűen az adományozásokat? miért léptek velők cserére? Bizony bizony igy 1. Károly nem adott volna Komáromért Tamás érseknek Montban jószágokat; sem IV. László Jenő helyett Szálkán uj birtokot. — Innét ha a" clerus nem bir tulajdonjoggal: mint perelheti meg az egyházi javak elfoglalóit „sub actoratu proprio“? Hogy esett az, hogy annyi furfangos, találós eszű magyar ügyvéd közül még csak egy sem jutott azon szerencsés gondolatra, hogy a' papi felperességet a’ sajátjog hiánya miatt megtámadná? Az is megérdemli még a’ megfejtést: hogy a' clerus és fejedelem, vagy magányosok közt tett egyezkedéseket a’ nemzet érvényeseknek elismerte, törvénykönyvébe örök emlékezetül igtatta legyen. Elég megemlitni a’ kolonicsi egyezkedést, az 1715: 16 t. czikket, a’ Somogy megyei dézináí, az 1729. 45 t. czikket; majd kívánnám még megfejtetni: miután az egyházi és világi adományozás soknál ugyanegy szavak fordulnak elő — „in perpetuum, irrevocabiliter possidendam , jure pleno , nihil juris, aut proprietatis“ ’slb—mikint lehet az, hogy csak a’ világi, és nem az egyházi javaknál is létez a’ sajátjog? Ezeken félül p. o. jó lesz a’ közvélemény részének meggondolni: mi oka volt a" nemzetnek, a’ törvényhozásnak a’ clerus szerzésének amortisatio által korlátot vetni? — Hiszen ha a’ clerusnak sajátjoga nincs, ha az egyházi javadalmak nemzeti jószágok: örülni kellene, hogy a’ clerus kezeibe a’ nemzet számára némelly javak letétetnek, és ime a’ nemzet a’ nemzeti jószágokat szaporittatni eltiltá! — Hát a’„salvis tamen fisci et ecclesiarum juribus“ hires záradék mikint fog magyaráztatni? De tartok, hogy hoszas leszek: még csak azt tehát: hogy Borsod tanát Europa megtagadta, indítványát a’ mai műveltséghez s alkotmányokhoz méltónak nem tartja ; mert ezek az egyház javait jövendőre biztosítják, annak tulajdoni jogát, birtokképességét megismerik; igy: Bayerische Verfassungsurkunde T. IV. 9. 10., Badens V. U. §. 26., Würtembergs V. U. §. 72. 82., Grossherzoghessische V. U, §. 60. — Hogy pedig a’ német pallérozottság díszes tartományait Borsod követe ismét „csiribiri“ országoknak ne keresztelje: hozzá teszem az intelligentia országát, azaz: Burkuskirályságot, melly ezt tenni még 1821-ben megígérte, — hozzá Franczhont, mellynek 1830-ban átnézett chartája 8-ik czikkében a’ magánybirtok és úgynevezett nemzeti jószágok közt jogkülönbséget nem lát, — hozzá a’ nagy hírű Angliát, mellyre kacsingatni szinte szeretünk, hol 1835-ben az illy féle „felesleg“ indítvány elvettetett, — és épen most, midőn az apostoli országban a’ cath. egyház birtoka ostromoltatik, tulajdoni joggal birhatást annak megadni készül. — Végre el nem hallgathatom, hogy az angol és burkus kormányok szinte napjainkban a’jéruzsálemi uj protestáns püspökségnek roppant uradalmat vásárolni határoztak. Kérdem: status jószága lesz-e az? meg fog osztatni a'szent koporsót őrző szegény szerzetesekkel? Ugyan mire mutat az, hogy akkor akarják honosink közül némelylyek a' catholicus alapítványokat elkobozni, megfosztani, mikor a’ protestantismus saját egyházának terjedelmes uradalmakat nyújtani igyekszik?— Hoszas előadásomért engedelmet, bocsánatot! Bezárásul azt : hogy Broderics a’ mohácsi gyásznap előtt mondá: ..kár, hogy a’ magyarok szárnyak nélkül akarnak repülni!" én pedig azzal fejezem be Zólyom ellen beszédemet: „kár, hogy honosink viszályok közt akarnak haladni!“ — pártolván egyébiránt az országos választmány véleményét. Pest megye kötele Szentkirályi Móricz : Már egy pár szór, midőn a’vallás dolgában, vagy egyéb
