1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 200. ülés
CC. ülés naplója. Augustus I í)-én 184-T. Sérelmed kivánalok: V. osztály. és megmondja, hogy micsoda szellem uralkodott akkor a’ clerusban. Mi azt illeti, hogy a’ clerus is olly tulajdonosa jószágainak, mint mi: erre sok törvényt hozott fel Zólyom vármegyének követe, hanem gyerünk csak, ’s a’ lí-ik századnál okosabb században hozott törvényt olvassunk fel; az 1723 : 78 törvényczikk azt mondja : „ut si qui praelatorum, aut quorumcunque beneficiorum ecclesiasticorum possessores, ecclesias, aut beneficia sibi concredita minus curarent, aedificiaque et fundos instructos desolari permitterent, ruinosos vero non reaedificarent: talium praelatorum et quorumvis beneficiatorum proventus per suam majestatem sacratissimam in sequestrum summi et ad restaurationem praefatarum ecclesiarum , aut aedificiorum et fundorum reparationem applicari valeant“ 'stb. Már kérdem: a’ törvény azt mondván, hogy ..beneficiorum possessores“, és „b e n i f i c i a s i b i concredita minus curantes, — ezen oily világos szavak j ó s z á g t u 1 aj d o n o s s á g o t tesznek-e? Kérdem továbbá: hogyha házamat be nem zsindelyeztetem, ha nem akarom, — más zsindelyezteti azt be, de az én költségemre, — igazi tulajdonosa vagyok-e akkor házamnak ? xMost forgassuk tovább a1 törvényeket! Ilogy a’ papi jószágokról hajdan óta rendelkezett az ország, világos az 1552 : 18 törvényczikkböl, mellyben az van, hogy a1 győri püspökség jószágait zálogba vetette az ország nagy szükségei miatt („ob graves regni necessitates“), és csak később váltattak ki; de az én jószágomat zálogba nem vetheti, ’s el nem adhatja az ország: igy tehát a’ clerus birtoka és az enyém nem egyforma. A'veszprémi káptalan vagy maga adogatta el jószágát, vagy elszedték tőle; mert 1630-ban semmije sem volt a' veszprémi káptalannak; hanem az akkori veszprémi püspök Zsennyey István váltotta ki Zichy Páltól minden jószágait ’s a’ veszprémi püspökség jószágainak is nagyobb részét; úgy szinte Széchényi György esztergomi érsek is az esztergomi érsekség javai nagy részét úgy váltotta ki zálogból. Kérdem tehát: hol van itt a’papi javaknak bánthatatlansága? De gyerünk egy kissé felebb, sőt legfelebb! Farnéze Sándor Olaszországban világi ember volt; törvényes házasságban élvén egy fia született, özvegyen maradván , pappá lett, ’s később III. Pál név alatt mint pápa ült a’ Szent Péter székében, és mi történt? Parma és Piacenza olly kiegészítő részei voltak a’ pápai javaknak az úgynevezett -patrimonium Petri“-nek, minta’ most is meglevő pápai birtokok; azonban említett III. Pál pápa Pannát és Piacenzát herczegi czim alatt saját fiának Farnéze Péter Lajosnak örökre elajándékozta , ’s mai napig is más kezeken vannak azok. Ha tehát a’ papi jószágot örökösen el lehet ajándékozni: soha se disputáljunk azon, hogy a’ papi jószágokat nem lehet elidegeníteni. ’S igen sokat lehetne még felhozni; de mélyen tisztelem a’többségnek azon kimondását, hogy ezen indítványnak tárgyalása ezen országgyűlésről elmellőztetik, ’s tiszteletben tartom azt is , hogy már ezen végéhez közeledő országgyűlésnek minden órái és perczei meg vannak számítva, ’s a’ hoszú vitatkozások térét már bezárni kell: azért is mellőzve a’ több okok és adatok rakásra halmozását, ezennel kinyilatkoztatom: hogy én a’ borsodi indítványhoz annak első betűjétől az utolsóig szorosan ragaszkodom , és mellette továbbá is maradok ; — különben pedig ezennel átadja Borsod vármegye említett indítványát a' következő országgyűléseknek, ’s a’ haza, az utókor és a’ közvélemény további rostálgatásának ; ám hiszem ! a’ melly dolgot, vagy indítványt a’ haza, a’ közvélemény , az igazság és méltányosság pártolandanak, annak diadalma kivivására semmi szónoklatra szükség nincs ; ha pedig valamelly tárgyra az igazság és közvélemény reá nem üti bélyegét, senki sem fogja azt megszabadítani az elsülyedés alói; — átadja pedig megyém említett indítványát a’közvéleménynek és a- következő országgyűléseknek azon férfias bizodalommal, hogy bár az Isten-, a’Nemesisnek igaz ítéletei gyakran elkésnek ugyan, de soha el nem maradnak; és szükség, hogy a’ jelen és utókor vigyázzon a’ clerusra, mellyröl már az 1790-iki országgyűlés alatt kijött röpirat is azt mondotta homloka lapján : „Erroribus nostris crescunt, patria perpende!“ Mi a’ végzést illeti: én elnök ö nagyméltóságának kijelentését el nem fogadhatom; de azért tisztelem. Azt mondá ugyanis elnök ő nagyméltósága : hogy maradjon a' végzésben csak annyi, hogy a’ t. RR az előleges sérelmekben és az 1835-iki december 30-án tett országos felírásban kifejtett elveikhez ragaszkodnak ; és ha ezt elnök ő nagyméltósága elfogadja, lehetetlen el nem fogadni a’ kerületi végzést is; mert a’ borsodi indítványra az országos választmány azt mondá, hogy ellenkezik a’törvényes jogokkal; az ország rendei pedig már az 1835-iki december 30-ai felírásukban nyilván és határozottan kimondák: hogy az összes törvényhozás az egyházi javak jövedelmeiről teljes joggal rendelkezhetik; és igy az országos választmány véleményét elvetni, és ezt itt kimondani kell. És hogy azon vélemény nem áll , megtetszik abból is, midőn az előleges sérelmekre ő felsége 1835-iki december 3-án költ válaszában felelt; azt mondá: hogy á’ föclerusnak a’ várerösitések és egyéb közhasznú czélok tekintetéből megrovásához apostoli királyi és egyházi főpatronusi jogaihoz mindaddig ragaszkodik, inig alkotandó positiv törvénynyel a" dolog máskép el nem rendeztetik. Már ha ezt mondja ő felsége : azzal természetesen megismeri azt is, hogy az egyházi javak jövedelmeiről positiv törvénynyel máskép is lehet rendelkezni: kimeri hát azt mondani, hogy a’ borsodi indítvány a’törvényes jogokkal ellenkezik? Továbbá mit felelt a" felhívott 1835-iki december 3-án kiadott k. kir. válaszra ugyanazon évi december 30-án tett felírásában az országgyűlés ? és igy nem csak a’ KK és RR táblája, hanem mind a’ két tábla azt mondta reá, mi a’ kerületi ülésben is felolvastatott: hogy t. i. mi sem veszszük legkisebbé is kérdésbe, hogy az egyházi javak jövedelmei a’ törvényhozás által az ország védelmére ’s egyházi és nemzeti más közhasznú intézetekre fordittathassanak ’stb: mire tehát a’ két tábla ezelőtt 0 évekkel a’ felírásban azt mondá , mi fentebb általam felolvastatott, —- most azt mondani, hogy: „n em lehet,“ egyéb nem volna, mint a’ XIX.. századból a hires Szent István századára visszamenni, mit az ország rendéiről feltenni nem fogok. És igy , miután az országgyűlés 1835. évben kimondá azt,
