1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 236. ülés

21G

CCXXXVI. ülés naplója. Oclober 3-án 1814.

Törvényja vaslat az egy házi tized iránt.-valakinek adózni tartozik, nem egyedül nekie, de nagy részben egy harmadiknak, ennek minden fáradsága nélkül, gyümölcsözik; és igy dezma, vagy kilenczed alatt lévő birtokának további művelésétől elidegenedik az, ki a’ dézma és kilenczed alá van vetve. — Ezen tekintetben a’ statusoeconomusok azt tartják , bogy a’ kilenczedet és tizedet megszüntetni kell; de az igazság azt kívánja , és a’ hol a’ dolgok törvényesen és rendesen mennek, ez csak valódi és teljes kármentesítés mellett történhetik meg. — Tudják azt a’ t. RR, hogy ez úgy történt más müveit és igazságos nemzeteknél is. — Kereszténytelenebb és embertelenebb birtoklást nem tudok , mint a’ rabszolgákkal; — már pedig tudjuk, hogy mennyi milliókba került Angliának , midőn az ebbeli kereskedés végső elenyésztése végett a’ rabszolgák birtokosait kármentesíteni kellett. — A’ kármentesítés magával hozza azon eszmét, hogy annak olly nagynak kell lenni, hogy az eltörlendö birtoki joggal tökéletesen felérjen, különben nem kármentesítés. — Ezen pontból véve a’ dolgot, nem látom , hogy lehet ez kármentesítés, mit itt rendelni méltóztatnak. — Midőn Németországban a’ feudális úrbéri viszonyok megváltattak, igazságos arány szerint az évi jövedelmet 15—20-roson capitalizálták; ’s kiknek módjuk nem volt annyit adni , várták az időt, mig megjött, hogy azon mód szerint kármentesítést adhassanak; mert ha szabad akar valaki lenni, igazságosnak is kell lennie; — de ezen szerkezetben lévő, az egész telektől számolt 2 forint sehogy sem fér fejembe, hogy hármelly számítás szerint igazságos kármentesítés lenne; különösen a’ papi dézma leggyakrabbi tárgyát, a’ szőlőket véve, ha sinórmértékül ezekre nézve, mint itt elhatározva van , egy telek kiterjedését veszem, a’ mennyiben például Pest vármegyében egy telek után első classisú földből 40 hold jár, a’ legelést is összevéve, — akkor Pest vármegyében egy holdnyi szőlő után nem jő több dézma fejében évenkint egy garasnál. Már hogy ez igazságos kármentesités-e ? azt a’ t. RR igazságszeretetére bízom. — És ha jövendőben lesz is valami ezen dologból: annak igazságos bonificatio mellett kell megtörténni.

Kalocsai fökáptalan követe Szathmáry Antal: Az egyházi tized — mint tudva van — eredetileg a’ királyt illette: azért is mondatott királyi tizednek; de első apostoli királyunk adományából azt mint valóságos tulajdonos bírja a’ clerus: tehát honi alkotmányunkkal egykorú az egyházi tized , és az törvényeinken alapul; mert már Szent István II. könyvének 52-ik fejezete mondja: „siquis decimationem episcopo separatam furatus fuerit: dijudicetur ut fur.“ Törvényeink sokkal korábban említik ezen egyházi tizedet, mint az úri kilenczedet, — tudnillik 316 esztendővel későbben szól a’ törvény a1 kilenczedröl, és e’ felett még elsőbbséget is ád a’ tizednek. Ugyanis az 1351 : 6, melly törvénykönyvünkben legelőször tesz említést a’kilenczedröl, igy szól: „Praelati quoque et viri e cclesias tici j o bbagiones habentes primo decimas, posthaec similiter nonam partem omnium frugum suarum et vinorum ipsorum exigant.“ — Az 1543 : 8 pedig azt rendeli: „ut quocunque potest pretio, decimas suas cuivis ecclesiastico locare liceat, quemadmodum secularibus res suas proprias permissum est vendere.“ Az 1546 : 55, 1547 : 35, 154S : 60 és 61 e’ tizedről szólanák; ’s ezen utóbbi törvény a’ derűst a’ tized urának vallja. Az 1550 : 17 azt rendeli: „ut decimae et alii proventus bonaque ecclesiarum his, ad quos spectant, integrae de omnibus reddantur, neque in eas partemve earum invitis dominis se quisquam ingerat;“ az 1655:78 e’ szavaival: „reale dominium“ tized valódi birtokot tulajdonít az egyházi rendnek; az 1659 : 54 — hogy többeket elhallgassak — a’ derűst: „dominum proprietarium decimae“ — tized tulajdonos urának — ismeri és említi; hogy Zólyom megyében a’ camera novisoliensis az egyházi rendtől a’ tizedet ki szokta árendálni, és az illető foldesurak raellőztóvel azt másoknak subárendálja; mivel pedig ez a’ földesurakra nézve „praejudicium,“ — azért ezen törvény azt rendeli: hogy a’ földesurak a’ tizedet „veluti p raeemtionis jure potiores a domino ejusdem proprietario,“ tehát a’tized tulajdonos urától „pro se arendare percipereque possint.“ Már, t. KK és RR! ha mind ezek alatt nem valódi birtok, nem valódi tulajdon értetik: akkor nem tudom, mit nevezhet a’ törvény valóságos tulajdonnak? nem tudom, miről mondhatná akárki is közülünk : „ez az enyém“? Ha tehát a’ tized valóságos tulajdona a’ clerusnak, ha első apostoli királyunk és dicső utódai adományozásából nyert valóságos birtok, mellyröl nyolez századok lefolyta alatt senkinek csak eszébe sem jutott, törvényeinkben csak egy nyomdoka sincs, kétségbe hozni, mintha azt királyaink teljes jussal — mint tulajdonukat — nem ajándékozhatták volna a’ clerusnak , — kérdem: lehet-e arról a’ szerint rendelkezni, mint ezen felolvasott törvényjavaslat tartalmazza? lehet-e több dicséretesen munkálódó szerzetes rendeket, lehet-e számos buzgó lelkészeket, kik a’ tizedből veszik élelmezésöket, — ettől nagyobb részint megfosztani? Ez valójában a’ törvénynyel és igazsággal meg nem egyeztethető , sőt ellenkező lenne: azért a’ törvényjavaslatot nem pártolom.

Szepes megye követe Mattijasovszky Boldizsár: Megyémben a’ római catholicus papság az egyházi tizedet természetben szedi: küldőim tehát tapasztalásból merítették azt, hogy a’ tizednek természetbeni adása nem csak minden czélszerübb gazdálkodást gátol, hanem az azt szedő egyházi személyek tekintetével sem fér meg; mert az azzal foglalkozó egyházi személyeket magasabb rendeltetésüktől elvonja; sőt miután a’ tizednek beszedése sok kellemetlenségekkel és súrlódásokkal van összekötve, ön híveiket tőlük elidegeníti: ennélfogva óhajtják küldőim, hogy a’ tized megváltassék. Minden illy korszerű reformoknál azonban a’ jogszerű tulajdon sérthetetlenségét vezérelvül felállítván, természetes, hogy meg nem egyezhetnek az i. §-ban két forintban minden telek után megállapított megváltási díjban ; mert ezen csekély summa nem szolgálna tökéletes kárpótlásul; de miután a’ tized megyémben a’plebánusok nagy többségének is egye-