1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 231. ülés
CCWXI. ülés naplója. September 27-én 1811. 205 vényhozás-, hanem a közigazgatásnak tárgya, t. i. a’ helytartótanács és törvényhatóságok jogához tartozik- i%vénvi„c-s így ha törvény nem lesz is abból, az mondatott, hogy a' helytartótanácsnak és vármegyéknek lesz annyid*tlaga ^*i~ hatalmuk, hogy meggátolhassák a’zsidóknak bejövetelét.— Mi a'jelen törvényjavaslat 2. §-át illeti: nem ? csodálkoznám azon, hogy ezen 2. §-t elnök ő nagyméltósága megtámadta, ha ezen §-ban csak egy betűvel is lett \olna több, vagy kevesebb, mint azon §-ban, mellybcn a' múlt országgyűlési RR megegyeztek, és a' két tábla megegyezésével megerősítés végétté felsége elébe is felterjesztetett; de a’mellyel ö felsége majus 11-ik napján, azaz a’ múlt országgyűlés bevégezte előtt 24 órával érkezett kir. leiratával helyben nem hagyott.—Akkor mind a’ két tábla kinyilatkoztatta abbeli fájdalmát, hogy ő felsége a’ felterjesztett javaslatot nem erősítette meg: most tehát csak, a’ mit akkor ö felsége el nem fogadott, terjesztettük fel újra. Mi azt illeti, hogy a’ zsidó úrbéri telket vehessen, és azt maga művelje: ez sem újság; mert ez az 1836-iki országgyűlésen eléggé meg volt disputáivá, midőn az úrbéri törvényekről volt a’ kérdés. — Ott be akarta igtatni a’rendek táblája, hogy úrbéri telket zsidók is vehessenek; de arra a’ mélt. FRR azon észrevételt tették, mellynek ellenkezőjét elnök ő nagyméltósága most előhozta: t. i. megegyeznek a’ t. RR javaslatában; hanem azt oda kívánják tétetni , miszerint azon telkeket a’ zsidók nem maguk, hanem keresztények által művelhessék, — ’s a’ t. RR tüzzel-vassal harczoltak e’ kérdés mellett, hogy a’ maguk felekezetebeliekkel dolgoztassák a’ földet; — ’s az lett belőle, hogy a’ javaslat felment ő felségéhez: mit elnök ő nagyméltósága ajánlott tehát, — t. i. a’ zsidók maguk embereikkel dolgoztassanak , — ő felsége ezt nem csak helyben nem hagyta, hanem még azt sem , hogy úrbéri telket vehessenek. E’ szerint tehát, a’ mit 1836-ban a’ két tábla elfogadott, azt akarjuk, és oda viszszük a’ dolgot, hol akkor volt; de én ezt politice sem látom jónak ; mert sok szegény ember van , ki ha látja , hogy a zsidó jól fizet , szívesen dolgozik neki, ’s ha ezt beteszszük, akkor egynéhány száz embert fosztunk mega’ keresetmódtól. — Egyébiránt kérdem: micsoda igazság van abban, hogy a’zsidót dolgozni kényszerítjük? Hát valljon a' tehetős!) keresztények maguk művelik-e a’ földet? valljon nem fogadnak-e fel szegény embereket, kik nekiek dolgozzanak? Tehát ha azt beteszszük a’ törvényjavaslatba, hogy az úrbéri telket a zsidó maga tartozik művelni, akkor arra is lehet szorítani, miszerint szőlőt is csak úgy vehessen, ha kaszát-kapát fogván , reggeltől estig dolgozik. — Egyébiránt, kik azt mondják, hogy a’ zsidó babonás, ’s hogy nem eszi meg a’ keresztény kenyeret, — azt megbocsáthatjuk nekik; mert ezen törvényjavaslatban nincs az kimondva, hogy mi a" zsidóknak polgári jogokat adunk; sőt az van kimondva: hogy még most nem adhatunk , hanem majd jövendőre , ha eljön azon idő , mellyben őket polgárosítani lehet minden veszedelem nélkül; ’s azért most ő felsége elébe csak némelly előkészületeket terjesztünk fel; és valljon hiba-e, hogy ezt felterjesztjük? hiba-e , ha azt mondjuk, hogy a’ magyar nyelvet tanítsák? hiba-e az, hogy kényszerittelik, miszerint magyarul tudni tartozik? így hiszem, nem! és ha most hozzá nem fogunk, soha a’zsidók polgárosításából nem lesz semmi, —• ha mi azt mondjuk: a’ zsidó vallásban vannak, mellyek nem a’ mostani századba valók, — kérjük ő felségét, hogy azokat viszgáltassa meg, — ekkor majd meg fogjuk látni, hová fejlődnek ki a’ dolgok? vagy ha mi nem, unokáink megtudandják, mikor jött meg az idő a’ zsidók polgárosítására? — nekünk pedig, ha egyebet nem lehet is, legalább az időt kell elkésziteni, midőn azt mondjuk, hogy még nincsenek megérve a' polgárosításra. — Annálfogva Bakabánya követe megnyugtatására az egész törvényjavaslatot pártolom úgy, a’ mint van , és azt elfogadom. — Látom , hogy Horvátország követe felállott; igen kívánom, hogy nyilatkozzék; mert reményiem, hogy a’ zsidók ellen is nem fogja előhozni azon municipalis törvényt, mellyet a’ protestánsok ügyében előhozogat. Elnök: Mi az érdemes követ ur beszédének végét illeti: ha azon stádiumában volnánk az országgyűlésnek , hogy most illy nagyobb tekintetű tárgyban , mint a’ zsidók nevelési és polgárositási ügye, lehetne szólani, — megvallom: nem tartanám czéliránytalan rendelkezésnek; hanem csak azt mondom, hogy bajosan érhetünk czélt; és Zemplén vármegye követével tartok, és sziveimből kívánom: miszerint történjék valami, hogy ezen nép jövendőre alkalmassá legyen a’ jogok élvezésére. — Igaz, hogy az előttem szólott követ ur mindnyájunk közt legjobban jártas az országgyűlési actákban, mert több országgyűléseken keresztül jegyző volt, és igazsága van a’ követ urnák; de — tessék megengedni! épen ezen ügyben tapasztaltuk azt, hogy volt ezen közönséges emancipationalis kérdés a múlt országgyűlésen, és hogy van most. Szokás az , hogy a’ mi egyik országgyűlésen már a’ két tábla határozatává vált is, másik országgyűlésen változott; hisz a’ megállapított törvényeken is teszünk változtatást, s hogy illy határozat ellen is felszólalunk, — ok az: mert ebben is, mint mindenben a világon, az emberek változékonyak; és hogy tehát most a’ t. KK és RR küldői is mást óhajtanak, mint a múlt országgyűlésen, —- azon épen ne csudálkozzunk. Egyébiránt úgy látom, hogy kik eddig szólották, a dolgon mindnyájan változtatást kívánnak tenni; és úgy veszem észre, hogy itt legalább a 2. §-ra , mellyről van szó, legkisebb szükség sincs: arra kérem tehát a’ t. Klvat és RRet: méltóztassanak megegyezni abban, hogy ezen 2. § kimaradjon. (Számosán : „Helyes!“) , . Szabolcs megye követe Erős Lajos: Küldőim az izraelitákat több political jogokkal felruházni nem kívánják, mint a’ mellyekkel már az 1840-iki törvénynél fogva bírnak; de én a 2. .3. 4. 5. § «^sTt nem politicai, hanem anyagi jogtagadást látok , mellyet pedig megtagadni nem lehet. Én tehát a pártolom; mert azt tartom: kívánni kell azt, bog}' a’ mi egy helyen igazság, az legyen más le, RR. Napi. V. köt. 52
