1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 222. ülés

CCXXJI. ülés naplója. September I (1-án 1814.

127

tcm. És bármilly függetlenséget lát Somogy e’ fel-nem-eresztésében ügyünknek : én most is csak kormány- e-ik »enet »• téli (értem a’ nemzetit) függést látok, és szintén akkor leendenek függetlenek, ha — nem úgy, mint eddig — “i, íendeléw a’kormány ellenében is megmaradnak elöbbeni véleményük mellett. Ez eddig hallatlan példát azonban most is ür^banfélnek tenni, ’s ez az ok, mellynek következtén — mint maguk kijelenték — non moramurral ügyünket fel nem eresztik. És én ebben függetlenséget nem Iátok, és nem tudom, e’ tettből hogy lehet a’ felső ház függetlenségét és beszédem ellenmondását kimagyarázni? — így felvilágosítván Somogyot, magát kérdezem,

’s magától kérdem: valljon ő maga is vagyonképességgel bíróknak és a’ kormánytól függetleneknek tartja-e a’felső házat? Bizonyos vagyok benne: nem! Hiszem: mit a’ kormány tehetlenségéröl ’s a’ felső ház szomorú állapotáról mondottam , az csak nyomorult kivonata Somogy követe e’ részben kijelentett válaszának.

Miket mondottam, azokat a’ túrmezei sérelem és más kérdések tárgyalása alkalmával tartott beszédéből az érdemes követ urnák tanultam.

Fejér megye követe Fiáth Ferencs: Valamint többször, úgy most is, utasításomnál fogva a’mélt.

FRR javaslatára szavazok.

Bihar megye követe Beöthy Ödön : Ezelőtt kevés idővel a’ tanácskozások folyama alatt élesebb kitörések történtek ollyan dolgok irányában , és oily dolgok miatt, mellyekre azt mondom , hogy a’ kellő időszak még nincs itt; de majd el fog közeledni az országgyűlésnek vége, midőn a’ keserűségnek terére is rálépni kell, és mi alkalmasint ott állunk jelenben, hol Korpona városa tisztelt követe által megindított hangulatban kellene folytatni a’ tanácskozást; hiszen jókor megmondtam én azt , hogy 10 hónap múlva is, bármint foglalatoskodtatta is a’ törvényhozó testnek feszült figyelmét, ’s bár az országgyűlés kezdetén anynyiszor kimondaték , hogy a’ nemzetnek üdvös léte szintén ezen kérdésben rejlik, — mondom — ez okok mellett is 10 hónap múlva is ide fog jöni a' dolog, — t. i. semmi eredményhez jutni, ’s keservekre fakadni: azonban mégis bajosan hiszem , hogy legyen köztünk valaki, ki azt merte volna állítani, hogy 10 hónapok után e’ kérdésben épen olly rendkívül messze fogunk állani egymástól, mint jelenleg; és mit nem hitt senki, mi ábrándnak tartatott, mi csak némelly kétkedő véleményének tulajdonittatott, — ime! izmos testté alakult előttünk, és a' lehetetlenség valóvá vált. — Én, uraim ! keserűségre a’ mélt. főrendi tábla ellen nem fakadok ; hiszen megmondám már az 1839-i országgyűlésen , hogy ők ollyanok , mint a’ Bourbonok Francziaországban, kik _a kor haladtával sem nem tanulnak, sem nem felejtenek,“ és napról napra mindinkább látom valósulni ama’nagy diplomatának ez állítását; — de minek is fakadnék, uraim! keserűségre? minek önteném busongó szavakba beszédemet? hiszen azon uraktól e’ tárgy iránti hasonszenvöket megnyerhetni ’s nyilváníttatni nem képesek e’ szavak, bár legyenek keserűk, bár busongók ; ezen epe szivüknek kérgét nem fogja keresztülrágni; hanem csak magát emészti a’ helyett, — és nem erős, nem képes a’másban lappangó férget megemészteni; mert a’mostani időben, az észnek fejlődött állapotában, nincs olly rósz ügy, mellyet szép szavakba borítva kedvessé tenni nem tudnánk. — így áll a’ dolog a’ két tábla irányában is: a’ mélt. FRR azt hiszik, hogy mit mondanak, egyedül nemtője a’ hazának; de én kétkedni bátorkodom ez iránt; mert ha a’ nemzet hoszú álmodozásából csakugyan fel fog ébredni, át fogja látni , hogy az efféle veszteglés magában hordja az enyészetnek magvát; ’s illy jelenben igy áll a’ dolog.

— Olvastam valahol, hogy ne iparkodjunk az egyes embert közelről tökéletesen megismerni, mert becsében aligha nyer; mi egyes emberekre illik, reá illik testületekre is. — Sokféle téren működtem már a’ mélt. főrendi táblának tagjaival; de még mindenütt mindig ugyanegyet, ugyanazt tapasztaltam körükben; és sokféle tanulmányokon kell keresztülmenni a’ nemzetnek, mig végre átfogja látni, hogy tőlük reá nézve nincsen üdvösség, nincs alkotmány, nincs nemzetiség; és hogy a" nemzetnek jövendője, mind a’ mellett is. hogy e’ táblának képviseleti hatósága kétségbe van véve, csak innen várható, és sehonnan másfelől. Es hogy biztos eredményt várhassunk, jelszavunk legyen, mi kelettől nyugotig, déltől éjszakig megragadta a’világot: „egyesüljünk!“ Ezen egyetlenegy szót ne hagyjuk kebleinkből soha kiirtani, és akkor bármelly tövises pályán daczolni fogunk minden óriási nagysággal ’s ellenünk tornyosult akadályokkal. Én általánosan megvallom, hogy ezen időszakban nem hittem, hogy a’ mai napon még e’ kérdés felett tanácskozzunk ; de reményem nem csügged; mert a’ remény, uraim ! dajkája az embernek. — Ezt magamtól eltávolítani nem fogom, és ki fogja magát víni a’ dolog a’ mélt. FRRnek daczára is: valljon agitatio terén , vagy máskint? arról szólani most nem kívánok; ez maradjon a’jövendő leple alatt. — Azonban, uraim! ne éljünk mi illusióban. Szepes követe felszólita bennünket: bogy egyezkedés, vagy közeledés tekintetéből állanánk el a’ minimumtól! Úgy hiszem: Szepes követe jól tudja azt, — de csak tanúvallomást nem akar tenni, — hogy ezen kérdés iránti engedékenység eredményre alig vezetend; mert ki a tisztelt követ urnák jelen országgyűlési működéseit összehasonlitja az ezelőtti működéseivel, kénytelen megváltani: hogy a’ tisztelt követ ur is belsőkép tudja, hogy e’ tárgyban, ha ezen kérdés eldőlne is, ha a’ minimumot elvetjük is, egyesség nem lenne. — Figyelemmel követtem én a' tisztelt követ ur cselekvéseit e tárgy körül folytonosan; de látom, hogy ezen életkérdésre nézve most olly nyugott, szende, olly minden élénkség, élet nélküli; mert ö szükségtelennek tartja e’ dolog felett, természeténél fogva, bármilly élénkséget használni, — talán, mert jól tudja, hogy ezen dologból egyáltalában semmi sem lesz. .Ne lngyük tehát, hogy ezen kérdésben, ha mindjárt az engedékenység terére lépünk is, — az ügy felmenjen; mert mig pontrul pontra minden kérdés iránt nem lesz meg az egyesség, addig álmodnunk sem lull a fel terjesztésről; kimondották ezt már, — ha nem nyilvánosság helyén is. Ezt hiszem én, ez \állomásom.