1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 222. ülés
126 CCXXII. ülés naplója. September 16-án 6-ik izenet a’ lödve, mint bármelly statusban, 's nálunk a'municipalis élet erős, — ki azt, nem mondom visszaéléseitől S«k rendezése niegtisztitni, de azt alapjaiban megváltoztatni kívánja, az sarkaiból emeli ki az állományt; dehogy illy tárgyában erös municipalis élet mellett a’ monarchiái egység fenálljon, szükséges egy kapocs, melly a’ municipiumokat és a1 kormányt közvetlen érintkezésben tartsa, és mellyel törvényeink a’ megyékben eddig is a’ főispánéi hivatalban állítottak fel. Most, midőn a’ városokat hasonló erős municipalis életre hívjuk fel, — nehogy ezen monarchiái egységet megsértsük, — szükséges ismét ollyan kapocsról gondoskodnunk, melly ezen újabb municipiumokat a’kormánynyal szinte egyenes érintkezésben tartsa; és illyen van a’ főfelügyelők eszméjében kijelentve, mellyel küldőim is, és a' mélt. FRR is, midőn pártolnak, csak monarchico-constitutionalis kötelességüket teljesítik. — Azonban hoszas lenni nem akarok ; mind ezek oily bőven megvítattattak már, hogy részemről minden további felszólalást szükségtelennek tartok. Befejezőleg csak arra kérem a’ t. KKat és RRet: állítsák a’ városi rendezést úgy, hogy az életbe léphessen, és felterjesztetvén törvénybe igtattassék. Szabjunk oily qualificatiót, mellyben a’ mélt. FRR is megegyezhessenek, és a' mellyen a’ közbéke is biztosan megnyughassék; ne gátoljuk a' főfelügyelői hivatal felállítását, és az által azon sikert, melly után sok százezer polgár sovárog; vagy fogadjuk el a’ qualificatiót és a’ felügyelőket úgy, a’ mint azt a" FRR kívánják. (Közfelzúgás a’ városi követek részéről.) Ezen visszatetsző kiáltásra csak azt mondom : hogy mégis jobban szeretendik a’ polgárok is; de haladásnak is bizonyosan elegendő haladás lesz az egyszerre, ha 2,800 zárt testületi tag helyett 30,000 polgárt részesítünk a' municipalis szabad élet jogaiban. -Dixi, et salvavi animam meam!“ Árva megye követe Zmeskál Móricz: Szepes megye követének indítványát pártolom, és annak nyomán a' minimumot elmellőztetni kívánom. Egyébiránt Tolna megye követe azt mondá: hogy nála az utasítás subordinált szerepet játszik; én ezen helyzetét irigylem ; de példáját követni nem fogom. Bács megye követe Aiiko/ics Izidor: Azon őszinteségnél fogva, mellyel minden tanácskozások alkalmával a’ tanácskozók iránt viseltetni szoktam , bátor vagyok a’ t. KKnak és RRnek alázatos tisztelettel kijelenteni, hogy megyémtől legközelebb nyert pótló utasításom következtében mintegy jogosítva érzem magamat, a’városok elrendezése ügyében némelly §-okra nézve észrevételeimet megtenni; azonban hogy gyakori felszólalásom által a’KK és RR türelmét ne fáraszszam, bátor leszek általánosan minden §-ra nézve küldőim észrevételeit megmondani. („Csak a’jelen pontra szóljunk !“) így tehát a’ szőnyegen levő kérdésre szorítván előadásomat, oda nyilatkoztatom ki küldőim óhajtását: miszerint ők a1 FRR által megállapított képességnek kimondását egész kiterjedésében pártolják. Egyébiránt a’ többi pontokra nézve fentartom későbbre küldőim akaratának előadását. Liptó megye követe Thuránszky Péter: Kötelességemnek ismerem kijelenteni azt, mikép küldőim a' polgári qualificatiókat, valamint a’ közvetlen választást megállapítani kívánják. Egyébiránt a’ minimum eltörlésére szavazok ; és igy Szepes megye előterjesztését pártolom. Korpona város .követe gróf Vay Dániel: Nem szólok másodszor, ha Somogy megye követe felelésre nem kényszerít, — beszédemben két következetlenséget, sőt ellenmondást vélvén felfedezni, — ezen két képzelte ellenmondásoknak egyikét a’felső ház vagyonosságáról, másodikat függetlenségéről beszélvén el. Mielőtt ezen nehéz észrevételre felelnék: szükség Somogynak reám halmozott bókjait visszafizetnem. O azt mondá, — tuldicsérvén csekély személyemet, — hogy ha a' hév el nem ragad, aligha ellenmondásba jöttem volna magammal. Köszönöm Somogynak felőlem való nagy nyomatéku jó véleményét, 's válaszul én is — minden tisztelettel kijelentve felettemi felsőbbségét a’ követ urnák — kinyilatkoztatom: mikint az általam különösen tisztelt követ ur csak azért látott ma ott következetlenséget, hol az nem volt, mert féltévé magában , hogy a’ FRR nevében, kiknek akaratával kijelentése ’s utasítása összehangzik, — minden áron felelend. Meggyőződésem az: hogyha Somogy általam különösen tisztelt követe szokott figyelmével követi beszédemet, ha annak egész összefüggését fogta volna fel, ha nem egyes kifejezésekben kötekedik, mint szoktunk, midőn valakit minden áron czáfolni akarunk: aligha mondotta, és a’ következetlenségeket bizonyosan nem találta volna beszédemben ; mert különben, ha valaki, úgy Somogy követe igen jól tudja, mi a’ következetesség.— Ezeket előrebocsátván, felvilágosításául inkább, mint czáfolatául az érdemes követnek, visztorlás helyett csak ismételni fogom a’ mondottakat. Igaz: én a’ felsőházi vagyonosságot és függetlenséget egyaránt tagadom. Mi a'felső ház többségének vagyonosságát illeti: e’részben úgy hiszem, hogy a" követ ur sem lesz ellenkező véleményben; igen! én meg vagyok győződve, hogy ha Somogy nem akara sophismákkal czáfolni , ha tényeket vesz fel, — nem fogja sem az ellenkezőt állítani, és nem fog a’ városokban felállított birtokképességnek megfelelő vagyonosságot találni. Es nézzük, mivel akarja a' felső ház vagyonosságát megmutatni, és következetlenségemet kimutatni az érdemes követ ur? mert azt mondám, hogy a’ megvesztegetésekre Veszprémtől Bécsig ömlik a’ tiarából most is az arany. Kell-e nekem magamat igazolnom , ki a’ felső ház többségének vagyontalanságáról beszélek ? Ellenmondás-e az , hogy az egyházi rend roszra használt vagyonosságát elismervén ugyanazon beszédemben, mellyben a" felső ház többségének vagyonképességi hiányáról beszéltem ? az ítéletet Somogy követére bízom. — Mi Somogy által képzelt második ellenmondásomat illeti: arra szinte könnyű a’ felelet. En a’felső háznak a'bécsi kormánytóli függése bebizonyitásaul — igaz — felhoztam azt: hogy midőn kértük, eresztenék fel ügyünket, non moramurral feleltek, — ’s ők nem tevék azon okból, mert kijelentésükkel Becsben reáállhatnak. Itt szükség megjegyeznem : mikint mindenütt a’ felső ház, és nem a’ kormány vagyontalanságáról és függetlenségéről beszéK
