1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 222. ülés
CCXXII. ülés naplója. September 16-án 18M. 6-ik Szenet a'titkolhatom el; mert a’ FRRnek igazuk van, vagy végtére igazuk lesz, hogy ők nem nullificáltatnak, hogy sok rendezése az ő meggyőződésök menten maradjon, — hiszen a mi nullificatiónk----------az semmi! a’ mi meggyözötárgyáhan. késünk-------az semmi! Nekünk tán meggyőződésünk sem lehet?! de kérdem: jó-e, üdvös-e, állásunkat, jövőnket tekintve, a’ nemzet képviselőinek nullificatiója? politicailag véve hasznos-e, józan-e azoktól, kik par excellence moderatusoknak mondják magukat, de kik — mint Korpona követe mondá , 's az én értelmezésem szerint is — nem moderatusok, hanem moderantisták , — arra kényszeríteni a’ dolgot, hogy a’ polgár, a’ követ illy fonák állásba jőve, irántuk keserűséggel töltessék el kebele? Ez megrontása, megsemmisítése minden politicai morálnak. Mi jót szülhet ez? mindenki ítéletére bízom. Utasításom — mint előrebocsátám — egészen ellenkező , mint eddig volt. Küldőim elfogadják a’ FRR által kívánt polgári képességet, — de azon feltétel mellett, hogy a’ választás közvetlen legyen. E’ szerint, ha a’ FRR az egyenes választást elfogadják , én is el fogom fogadni az általuk felállított qualificatiókat. Tolna megye követe Perczcl Móricz: Korpona városa érdemes követének igen érdekes szónoklata után majdnem feleslegesnek tartám már a’felső tábla ellen való további expectoratiót; azonban Zemplén megye követének előadása felhiva némelly észrevételek tételére. Az egyébiránt igen tisztelt követ ur, noha 15 hónapokon át a’ városi rendezést illető tanácskozásokban és különösen a’ polgári képességre vonulólag szüntelen és elhatározottan azon vélemény mellett kiizde, mellyet én is magaménak vallók, és a’ mellyet legszélsőnek, radicalnak szoktak nevezni: mégis most— úgy látszik — utasítása által kényszerítve, ime! nem egyszer marquirozott szóemeléssel tanúsított hitvallását ex asse felforgató indítványt teszen, és nem elégülve meg azon compromissióval, mellybe küldői által ejteték, még e' tábla majoritásának is rést mutat az ingadozásra, az engedésre. Igaz, a’ tisztelt követ ur derekasan megrová ezen utasításért küldőit, és előadását hazafíui érzelmek mázával szépítvén, a’ nem épen legdicséretesebb változásérti felelősséget magáról le, amazok vállaira szeretné gördíteni; de engedjen meg a1 tisztelt követ ur, ha őszintén kijelentem: mikint valamint a’ küldők az utasítás illy módoni előterjesztésében nagy örömüket épen nem lelik, — úgy én is részemről sokkal kedvesebben vettem volna, hahogy az érdemes követ ur utasítását végkép elhallgatta volna, mellyel nekünk itt amúgy is semmi dolgunk. Az utasítások taglalása a’ követet és küldőit érdekelvén, nem ismerek valami haszontalanabb és gyűlöletesebb dolgot, mint azt, midőn a' küldő utasításával áll elő ; ha jó, vele fenhangon paradéroz, — ha rósz, háta mögé búvik, és védelmezi magát vele; sőt sokszor, csakhogy önállásának népszerűségét megmentse — bár szerinte szavaz — még le is korholja és piszkolja. Már én megvallom, hogy ha én egyszer annyi bátorsággal bírok, olly hazafiui lelkesedést érzek, minél fogva a’ küldőket az utasításadásért az ország színe előtt nyilván megrovom : akkor mind a' küldők iránti tisztelettel inkább megférőoek, mind a' haza javát sokkal előmozditóbbnak tartom, az utasítás végképi elhallgatásával, az döbbeni eljárás folytatását, mint azon modort, mellyel Zemplén követe iparkodék utasításának eleget tenni. Engedjen meg az érdemes követ! de nem tudom elfojtani keblemben azon keserű érzetet, mellyet illyes kétszínű szavazások idéznek elő. Egy követ-—legyen az bárki közülünk — ha politicai vallásával homlokegyenest ellenkező instructiót kap, és annak megrovásnélküli előterjesztésére nem képes: mondjon le hivataláról, vagy ha ezt nem akarja tenni, szavazzon elhatározottan ellene, magára vállalván a: felelősséget. Általában, t. KK és RR! ideje, hogy a’ követi utasítások jelentősége, azok haszna, vagy káros volta iránt is tisztába jöjünk; mert valóságosan nevetség az, a1 mi nem egyszer szokott velők történni; ideje, hogy a’nemzet meggyőzessék, mikint ezen utasításoknak kötelező erőre emeltetése, és különösen a1 pótló utasítások, valamint egy részről szilárd politicai jellemek kifejlődését, és nagyot kivíni egyedül képes statusférfiak növekedését lehetlenné teszik: úgy más részről az alsó táblát gyakran ellenkező határozatok hozatalára, a’ sokszor hónapokon át hevesen vitatott elvek és végzések megváltoztatására kényszerítvén, egy compact majoritás létesülését meggátolja; és igy e’ miatt a’ képviselők nem csupán Európa alkotmányos népei előtt kaczagás tárgyaivá aljasodnak, nem csupán a’ törvényhozás jogát végkép absorbeáló kormány és annak szolgája a’ felső tábla ellenében tekintélynélkülivé válnak, és idő, pénz hasztalan elpazarlására kárhoztattatnak; hanem őket előbb-utóbb a’ nemzet, de maguk a’ választók részéről is, mint függetlenséget, nyomatékosságot nélkülöző minden niinbusból kivetkeztetett bábokat, megvetés érendi. — Szitkozódunk a’ főrendi majoritás ellen, tagjait az idegen zsarnokok vak orgánumainak, alacsony szolgáknak, a' hon legszentebb érdekeit lábbal taposó hazaellenségeknek bélyegezzük, —- haragszunk, hogy e' tábla majoritásának hazafias javaslatait el nem fogadják, hogy e’ táblát nem becsülik, — és mégis nem csak nem igyekszünk e’ tábla organizatióján, az azt minden tekintélytől megfosztó viszonyok kiigazításán ; sőt még e’ részbeni bajainkat bevallani, országszerte kihirdetni is szégyeneljük, és nem merjük ; pedig, engedjenek meg a’ t. KK és RR! mig magunk között e’ teremben igazságot nem szolgáltatunk, mig e’ táblát legalább az ősi constitutio értelmében ki nem egészítjük, mig a’ 4!) nemesi testületek képviselői a’ városok küldötteit, hatalmaskodva, a’ végzések hozatalábani tényleges befolyástól elzárják, mig itt vacillatio, mindennap megmásítható , mindennap más irányzatú utasítások kormányozzák a’tanácskozásokat: addig valamint magunk közt egymást nem becsülhetjük, szerkezetünk és önerőnkben nem bizakodhatunk, — úgy még kevesbbé számolhatunk mások sympathiájára, tiszteletére, — annál kevesbbé olly ellenséges háborúra, mint a1 miilyennek Korpona érdemes követe jeles előadásában a’ főrendi makacs majoritást rajzolá, a: milylyennek lenni más alkalommal én is hirdetém, és mai napon is, az érdemes követ úrral kezet fogva, az ország színe előtt fenhangon vádolni meg nem szűnöm; de nem szolgáltatunk-e magunk alkalmat a" főrendi 122
