1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 101. ülés
Cl. ülés naplója. Februarius 14-én 184 4. 15 azért legyen szabad kételkednem , hogy a1 jelen időkor kivánatainak és szükségeinek úgy felelnek meg a Kir. városok jelenben, mint a’ régi kor kivánatainak megfeleltek a’ múltban; mert látom, bogy a’ nevelés a' papság ke-rcndezésezei közt lévén, ö mindent elkövet, mit csak elkövethet, hogy bennünket a’ sötétségből ki ne ereszszen• ’s ebből azt huzom ki, hogy én a’ világ kincséért sem zárnám ki a’ papságot az oktatásból, mert jót állok érte, hogy illy utón maga magát előbb-utóbb ki fogja zárni, mert rendeltetésének meg nem tud felelni; — mit el nem követett a’ reformatio után, bogy a’ vakbuzgóságot élöállitsa?! — Itt vannak Pázmány predikácziói, itt a' jesuita-eskü ! Nézzük végig működéseit, mellyekre borsodi barátom jobban emlékezik. Azt mondják tisztelendő urak , bogy a’ vallási oktatást reájok kell bízni; de kérdem: az ollyan Rosenkranz-féle oktatásnak, hogy vért lehet izzadni a’19-ik században, lehet-e hitele? — Csodálom, hogy az illy vakbuzgóságot még megszívelik , mellynek csak azon vén banyánál lehet hitele, kinek a’ világ minden bűnei már hátat fordítottak , 's kinek más dolga nincs, — és a’ papok mély buzgósággal mutogatják neki azon darab rongyokat, mellyekkel azon szegény asszonyról az izzadott vért letörölték , azon szegény asszonynak rettentő gesticulatiói között. ’S ha a’clerus az illyet megszenvedi: akkor azt vélem, ne zárjuk ki őket, hadd működjenek azon az utón; jót állok érette, hogy nem messze van az idő, hogy ha egy felvilágosodott ember papi öltönyt vesz magára , ’s azzal jelen meg tanítványai között, már annálfogva meg fog csökkenni minden hitele. — Egyébiránt a’ neveléssel ne igen kérkedjék a’ clerus , mert nekem mai napig is sajog tetemem azon fájdalmas emlékezéstől, mit papi nevelés alatt szenvedtem; mondhatom, a’ durvaságnak legborzasztóbb nemét tapasztaltam , — értem magam személyét, — talán azért is neveltettem illyen jóformán ki, hogy nagyon jól bántak velem, midőn hátulról a’reverenda zsebéből kivett borzasztó scuticákkal forgolódtak körűiéin! — Úgy hiszem, az illy eszközökkel a’ clerus nem képzi ki a" gyermekeket, hanem örökös idegenséget csepegtet keblükbe a’ tudományok és a’ vallás iránt, és ezen idegenkedés még akkor sem távozik, midőn ősz hajak lengik körül a’halántékot. Azt mondá a’ követ ur, hogy nincsenek megelégedve a" protestánsok a’ catholicus neveléssel; a’ főtisztelendő urak pedig viszont a' protestáns neveléssel nincsenek megelégedve; ’s előhozta ennek bizonyságául Fáy András állítását, ki a' protestáns iskolákról maga megvallja, hogy nem sokat érnek. Tisztelem Fáy Andrást; de ezen állítása nem egészen áll; mert én azt merem mondani, hogy méltóztassék a' főtisztelendő ur időt venni , és Magyarország magyar faluit beutazni, ’s meg fog arról győződni, hogy a’ protestáns köznép írni és olvasni mindenütt tud akkor, mikor a' catholicus gyermek minden nevelése nem csak az, hogy Pilátust verni, hanem hogy azt tudja mondani: „dicsértessék az ur Jézus Krisztus!“ — ‘s mikor azt megtanulta, azt mondják, hogy azon gyermek erkölcsileg jól ki van nevelve. — És mégis furcsa dolog azután, hogy midőn a’ hevesi köznép útra indul , Istenhez fohászkodik; de mikor lova az utón elakad , az Istenhez-fohászkodás után nagyot káromkodik! — Azt meg vallom, hogy itt is ott is vannak hiányok az iskolákban; de hogy mégis a’ tanítási rendszer sokkal czélszerűbb a protestánsoknál, mint nálunk, ezt tagadni nem lehet.— A' papság tehát ne igyekezzék azzal palástolni tettét, hogy mindent megtett, mi erejében állott, 's hogy a’ nevelés czéljának megfelelt; de én azt mondom, hogy nem felelt meg, ’s nem fog megfelelni mindaddig, mig a’ nevelési rendszerben más utat nem követ; és ha azt akarja, hogy a' nevelési rendszer továbbá is megmaradjon nála, alkalmaztassa magát azokhoz, kiknek ehhez legtöbb joguk van, t. i. az atyákhoz, kiknek gyermekeik nevelése szivükön fekszik, mint szüléknek s mint polgároknak; mert én nem hypocritákat, nem szinmutatókat, hanem emberséges embereket akarok kiállítani a’ világ piaczára, kik a’magok kötelességét ismerjék minden oldalról; igy pedig attól félek , hogy nem fogom ezt elérhetni. Ha a' clerus a’ feliigyelést úgy fogja gyakorolni , hogy a' közkívánatnak megfelel: akkor s csak akkor lesz kívánatos, hogy övé legyen a" felügyelés. Elnök: Én azt tartom, hogy egészen eltértünk a" dologtól, eleget szóltunk már róla; és igy tovább is mehetnénk. A’ nevelés dolga a tapasztalás szerint mindig annak kezei közt lesz , ki magát arra legalkalmasabbnak bizonyítja. Beszéltünk arról is, hogy mellyik statusnak ’s néposztálynak kell átadni a nevelést? — Én azt hiszem, hogy eddig a’ pap legalkalmasabb volt, ’s valljuk meg az igazat, helyzeténél fogva legtöbb módja is volt magát arra alkalmassá tenni; más tartományokban is , mikor a’ pap alkalmatlanná lett a' nevelésre, az kiesett kezéből, de több helyeken ismét kezei közé jött az. Mit itt most e’ dologról szólottunk, nem ártott az ügynek; mert az belőle a’ tanulság, hogy a’ nevelés mindenkor annak kezébe fog jőni, ki legbölcsebb , t. i. az észnek. Árra megye követe Zmeskál Móricz: Én azon kérdést: mikép felelt meg a’ papság a tanítói hivatásnak, mikép nem? — fejtegetni egyáltalában nem akarom, sőt azt hiszem, — mert ellenkezőt bebizonyítani képes nem vagyok , — hogy ezen hivatásának úgy felelt meg, a’ mint meggyőződése és tehetsége szerint legjobban megfelelhet; miután azonban a’római catholicusok és protestánsok közt a’ viszonyosság elve már a’ k. k. resolutio által is kimondatott, és miután föczélunk a’ viszonszeretet és harmonia, minekutána végtére mindnyájan egy status fiai vagyunk , és egy status alatt létezünk, miért kelljen a kérdés alatt lévő felügyelés iránt különbséget tenni, —- fel nem fogom ; — mire nézve vélekedésem szerint azon hivatkozás, melly az 1791 : 26 t. czikkre tétetik, nem lenne maga helyén; én azon hivatkozást a’ 282. §—ból kihagyatni kívánom. Nagyváradi káptalan követe Fogarassy Mihály : Nem azért szólalok fel harmadszor is, mintha azt akarnám, hogy mikép tőlem jött e’ vitatás alatt levő kérdésben az első szó, úgy az utolsó is tőlem jöj-4*
