1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 101. ülés
1+ Cl. ülés naplója. Februarius 14-én 1844. Kir. városok dott választmányi munkálatok roppant tömege minden kétségen kívül teszi, mikép nálunk mostan de minden reform alatt van, mi természetes!), ’s következetes!) pedig, mint egy illy universalis reform alkalmával a’clerussal is megelégedve nem lenni? — Hallók ellenünk felhozatni: csak a’ Protestantismus barátja a’ haladásnak , mit a’ külföldi protestáns universitások elsőbbsége a’ catholicus egyetemek fölött nyilván bizonyít. Én a’ .Protestáns hírlap“ és Fáy András „Oramutató“-ja nyomán ellenkezőt tartok. Ugyanis az előbbiben több reformatus tudósok azt vitatják: „a’ Protestantismus valódi szellemét magok az újítók sem fogták fel. A’ protestáns theologia három század óta egy helyben vesztegel. A’ reformátorok halála után egy uj eszme sem született.“ Az utóbbiban pedig komolyan az állittatik: „mikép szárnya szegetett a’ reformatio haladásának akkor, midőn a symbolicus könyvek elfogadtattak;“ mégis: „hogy jelesen Magyarországban a' protestáns tanitóintézetek a’ catholicus kolostorok bélyegét és jellemét maiglan sem tudták magukról lerázni.“ — Továbbá, hogy a’ clerus a’ nemzet és kor kivánatának időnkint megfelelt, tanúsítják azon számos adományok , mellyeket fejedelmek és privatusok szinte vetélkedve egymással az egyháziak számára tettek. Minden esetre egyházi és polgári kitűnő érdemeknek kelle megelőzni az adományokat. „Bizonyára ha őseink meggyőződve nincsenek , hogy a’ clerus a' haza közjavát ’s boldogságát minden utón módon előmozditja, olly bőkezűek iránta nem lesznek; de maga a’törvénykönyvünk is hirdeti a’papság hasznos szolgálatát a’ nemzetre nézve; különben sem megfogható, sem magyarázható, hogy tétetheték első statussá? mikép bizathaték hitére, gondjára mind az, mi a’ nemzet előtt legdrágább és féltőbb volt? — Nagy Lajos és Mátyás királyunk idejében aligha el nem érte nemzetünk a’ dicsőség culminatióját. Ez időkben a’ külhatalmasságok hol Budán, hol Visegrádon gyülekezve, úgy dönték el Europa sorsát, mint az újabb időkben Londonban vagy Bécsben; a’ papság pedig mindegyik szerencséjének és hatalmának legfőbb elősegitöje volt; — különösen a' halhatatlan emlékű Mátyás még a’ csatamezőn is használá a' papi tanácsot és segédet; minek jeléül Dóczy egri püspököt Bécsben tartott triumphalis bemenetékor jobbja mellé rendelte. Különben is atyáink minden világi és szerzetes pap személyében egy népnevelőt becsültek; a’ templomokat és kolostorokat, zárdákat megannyi tanitóintézetkép tisztelték. — Az üdvösséges tanulság végre mind ezekből az: hogy ha a’ t. KK. és KB. javítva kívánnak haladni, a’ história útmutatása szerint a’ clerus közremunkálását nem nélkülözhetik. Nagy dolgokat csak egyesített erő vihet végbe, — kizárni a’ clerust a' constitutio sánczaiból, még a’ közoktatásba való befolyástól is elmozdítani, kártékony meghasonlást ’s keserűséget szül, — és ki hazája jövendőjét biztosítani nem akarja, az nem örülhet a’ clerus bukásának, mellyet mindenkor vagy megelőzni, vagy bizonyosan követni szokott az egész nemzet szerencsétlensége. Bács megye követe Zakó István: Úgy hiszem, hogy ezen kérdés megvitatásában lényeges momentum az , mit Komárom megye követe előadott, hogy t. i. a’ szükség sokkal előbb megtenni a’ törvényt, mintsem azt a' socialis élet önmagában kifejti. A’ nevelés hiánya teszi azt, hogy egyik rész hamarabb igényli a’ törvényt, mint másik rész azt felfoghatná, és ezen törik meg a’ végrehajtás. Ez fontos életkérdés; mert a’ haladási kérdések — mint látjuk —■ azok által dorongoltatnak le, kik hasonló joggal bírnak velünk, de nem hasonló fejlettséggel; de kik népnevelés által a' socialis reformra alkalmassá tétethetnének. — De ezen népnevelés, mellybe a’ clerusnak befolyása van, ugyan hogy áll? — Egy ízben egy falun mentem keresztül, épen nagypénteken, ’s láttam a’gyermekeket sorban menni, utánok egy iskolamestert; a" templom előtti sarokház a’ papé volt, ki a’ kapu előtt kön állott; miután Isten után pap az első ur, a gyermekek előbb kezet csókoltak neki, azután nagy fütykösökkel a’ templom elébe jöttek , és erős dobogást vittek véghez; vártam, mit csinálnak? — tehát Pilátust verték. Ez már szép népnevelés és szép felvilágosítás!— Azt kérdé a' veszprémi káptalani követ ur, hogy ugyan mivel vagyunk hát mi megelégedve? — de mivel lehetnénk megelégedve addig, mig a’ papsáp elfojtja a’ felvilágosodás minden szikráját?—Azonban most már látjuk, hogy hátra vagyunk, hiányainkon segíteni akarunk, ’s a' papi nevelés a' felvilágosodásnak gátat többé nem vethet; mert ha azt tenni akarná, ollyan nevetséges volna, mint ha a’ vaspályán futó gőzöst egy gyermek gyönge karja feltartóztatni ’s a' rohanó záport esernyővel fentartani ügyekeznék. — Nálunk a’papi nevelés abban áll, hogy processiót, jubilaeuinot ’s több illyféléket látunk, mellyek egyenesen a' felvilágosodás ellen vannak, ’s elevenen éreztetik, milly hátra vagyunk.—Azt mondá a" pozsonyi káptalan követe, hogy mind azon jót, mellyben részesülünk, a’ papságnak köszönhetjük. Erre Komárom vármegye követe megfelelt, ’s én sem hiszem azt, mert bebizonyítva nem volt; azonban azon szókat nem tudom mi értelemben vette, és nem tudom , oda számitotta-e a‘ mohácsi és várnai ütközeteket 's a' keresztes hadakat, mellyek Magyarországot csaknem semmivé tették, ’s a’reformatio vérengző ütközeteit? — A nevelésbe nagy befolyást igényel a’ papsáp , és azt mondja, hogy neki is ollyannyira szivén fekszik a' nevelés ügye, mint a’ szüléknek. Ha ezt úgy veszi, mint a' példabeszéd tartja, hogy a’ kappan is úgy elvezeti a’ csirkéket, mint a’ tyúk: ám legyen ! különben ezen állítását a’ káptalani uraknak meg nem foghatom.—■ Küldőim ezen szakaszt megtartani kívánják. Bihar megye követe Beöthy Ödön: A’ dolog erősítésére alig lehetett volna iidvösebb argumentumokat előadni, mint épen a’ veszprémi káptalan követe előadott, és igen csodálkozom , hogy az egyház, kinek jelszava: „de praesenti gaudet ecclesia“ — eldödeinek mohos koporsójából indul ki. Mennyire meg voltunk elégedve azon alapítványokkal, mellyeket eldődeik tettek, jól tudom; mert ha a régi időkre viszszamegyünk , — harezos, üstökös eldödeink nem igen foglalkoztak a'neveléssel, — akkor mindent az egyház tagjaira kellett bízni, és hogy az akkori idők kivánatainak megfeleltek, nem veszem kétségbe; de
