1843-1844 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1844 / 101. ülés

10

Cl. ülés naplója. Februarius 1 4-én 1844k

Kir. Városok ezt, t. KK. és RR! a’ róin. clerus gyakorlatból merített igazságnak tekinté, és minden erejét az utóbbi népresdeiesc. altat — ,uodorra használta. Azon tehát, hogy főtiszt, urak még ezentúl is a’ népnevelés felett intézkedni akarnak — mint emlitém — nem csodálkozom; de csudálkoznám azon, hogy ha a' t. IvK. és RR. ezen legnagyobb következéseket magában foglaló jogot azon clerusnak engednék át, melly e’ tárgyban nyolczszáz év lepergése alatt semmi jót, de sok roszat tett. — De különben is a’ nagyváradi káptalan érdemes követe holmi jusoknak fentartásáról szólott itt , inellyekkel a’ cath. derűs e' hazában eddig birt volna. Rátör vagyok figyelmeztetni az érdemes követ urat, hogy itt jósaiknak fentartásáról szó nem lehet; elsőben az időnek , a’kifejlettségnek szelleme sem engedné ezt; de 2-or én részemről törvényeinkben ezt sehol sem olvastam, hogy a’ nevelés feletti őrködés a’ clerusnak fen volna tartva. Az 179Í : 15 articulnsban fen van tartva ő felségének , királyunknak ezen jus , de az is csak némileg; mert hiszen ugyanazon czikk , e’ tárgyban választmány kinevezéséről intézkedik ; — az 179Í : 20 t. czikkben pedig szinte a’ suprema inspectio emlittetik ; de ez is csak annyiban , mennyiben ezen suprema inspectio a’ kormánynak , mint végrehajtó hatalomnak, minden fenálló törvényes intézvényekre nézve egyaránt szükséges. De hogy törvényeink között valahol a! cath. clerusnak volna ezen nevelés feletti őrködés fentartva, azt édes főtiszt, ur! nyíltan tagadom, és felszólítom az érdemes követ urat: hogy ha illy törvényt tud , tessék azt idézni, le leszünk kötelezve; mert akkor ismerni fogjuk kötelességünket, hogy elsőben is ezen törvényt kellene a’többiek közül kitörieni; különben higye el az érdemes követ ur, hogy illynemű törvény keresésére sok időt ne fordítson; mert találni nem fog. — Itt tehát, t. KK. és RR ! semmi eddig fenálló őrködési jogról szó nem lehet, és a1 pozsonyi káptalan érdemes követének, ki a’ clerusnak ezen jogát azzal erőködött bebizonyítani : hogy ha megyékben az illy nevelési tárgyakban választmányok neveztetnek ki, az egyházi rendből mindig több tagok szoktak az illy választmányokhoz soroztatni, azon okból, mert maguk a’ megyék is elismerték, hogy ezen felügyelési jus a- nevelés tárgyában a’ derűst illeti, — erre az érdemes követ urnák azt felelem: hogy miután törvényeinkben, — azon törvényeinkben, mellyeket főtiszt, urnák elődei írtak, hazánk alkotmányában első rendnek tétetik az egyházi rend, ’s ez a’ megyei tanácskozásokban és mindenhol igenis ezen jusát gyakorlani szokta; ott ülnek főtiszt, urak a’ zöld asztaloknál mindenhol, azon megyékben, hol püspök és káptalan van, erősebben vesznek részt a’ közdolgokban; hol ezek nincsenek, gyengébben; ’s igy a' választmányokból a’ derűst ezen oknál fogva kihagyni nem szokták. Másnemű választmányokban is szoktak a' megyékben főtiszt, urak részt venni; de innen legkevesbbé sem következik az , hogy azért, mert a’ választmányokban a’ nevelés tárgya körül részt vesznek , már valami felsőbb felügyelési , vagy őrködési jogot gyakoroljanak. —■ Azt is mondá a’ pozsonyi káptalan érdemes követe: hogy a' clerus e’ hazának mennyire hű polgára, ’s hogy neki érdekében áll szinte a’ nevelést lehetőleg előmozdítani. — Erre, t. RR! sokat és igen sokat lehetne mondani; de csak azt jegyzem meg, hogy ha nyolczszáz év lefolyása alatt Magyarországban azon clerus , melly körülbelül kilenczedrészét bírja a’ hazának, a’ nevelés tárgyában csak annyi jót tett, mint a’ mit a’ nép közötti kifejlődés alsó állása jelenben mutat: úgy azon clerus hű polgársági névvel ne dicsekedjék , ’s ne akarjon felsőbb őrködési jogot kivívni egy olly tárgyban , mellyet előmozdítani nem akar. — Igen, t. KK. és RR! az országnak ’s a’ helyhatóságoknak kell a' nevelés tárgyában intézkedni; mert ezen a’ kifejlődésben kettészakadt állásban e' honnak polgárai többé nem maradhatnak ; mig az egyik rész magát szorgalma által kiműveli, a’ kifejlettségnek ’s felvilágosodásnak magasb fokára jut, ‘s itt törvényeket alkot: addig a’ népnek nagy része a’ kifejlésnek legalsóbb fokán teng, ’s nem bírja felfogni azon elveket, mellyeket jelöltjei számára törvényekbe alkotni akar; — meg vagyok győződve , hogy illy kettészakadt állapotban nem maradhatunk. — Igaz, hogy a’ népnevelés tárgyában kiküldött választmány munkálatát befejezte ; de a’ tárgyak halmazata elboríta bennünket annyira, hogy reményem ahhoz nem sok, hogy mi ezen tárgyban, még ez országgyűlésről törvényeket vihessünk haza; a' sz. kir. városokat most rendezzük, a’ polgári rendnek a’ törvényhozásban túlnyomó befolyást engedünk : szükség tehát intézkednünk most és e’ helyen a’ sz. kir. városokban fenálló nevelési rendszerről is. — Pártolom a’ szerkezetet.

Pozsonyi káptalan követe Jeke/falussy Vincze : Engedjen meg Komárom megye érdemes követe! de a’ mit mondott, az sok, ’s azt szó nélkül nem hagyhatom most az 1844-ik évben, mit a’ clerus ellen fordított: hogy t. i. a' clerus 800 évek óta, jóllehet tizedrészét bírja az országnak, rendeltetésének mégsem felelt meg, — mire nézve azt vagyok bátor mondani, hogy mindent, a’mi hazánkban jó, magát a kifejlődésnek indult szellemet, ’s azt a’ nemzetiséget, melly most olly nagyon divatos színekkel festetik nemzetünk lobogóin, sőt még annak bölcsőjét is a’ magyarországi cathol. clerus buzgósága alapította meg. (Nevetés.) — Sajnálom, ha nem jól fejeztem ki magamat, vagy nem értették a’ t. RR, a' mit magyarán megmondtam; és bátran kérdem : hogy a’ legrégibb intézetek, legrégibb iskolák hol vették hát eredőtöket? — A' mi történt, nem az én dicsőségem, nem az én érdemem: de mégis büszkén pillantok vissza a' múltra, és mély tiszteletre melegszik kebelem, midőn látom ama’számtalan sok iskoláknak és alapítványoknak sorát, mellyeket az országnak tizedrészével biró cath. egyházi férfiaknak honszeretete és bölcsesége ajándékozott hazánknak akkor, midőn a’ többiben sem maradtak hátra. Egyébiránt ezt mellőzve, épen Komárom megye követének vagyok bátor — minden tiszteletem mellett — azt mondani: hogy méltóztassék az iránt engemet felvilágosítani, micsoda természetes igazság van a" dologban , midőn azt mondá: hogy ki a’ nevelést bírja az országban, azé lesz az ország? mellyből az következik, hogy a ki a neve-