1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 97. ülés
306 XCV1T. ülés naplója. Februarius 9-én 184-4. Kir. rérosok sonló bódulás és öröm foglaló el a’ zsidókat, számos ezer családok tódultak az uj Messiás lakhelyére Smyrrendezese. magában Amsterdamban, hol pedig tökéletes polgári jogban részesültek, felázadtak a’ zsidók, követséget rendeltek az uj fejedelemhez, ’s még a’ koronázás ünnepélyességét is előre meghatározták, ’s már pestis módjára kezdett harapozni az egész világon a’ lázadás, midőn a’ török kormány tettleg megmutatta, hogy Sabbathai Levi is csak ember volt. — Szegény Magyarországnak is jutott 1682. Soprony megyében egy Mardochai nevű rabbi Messiásul; de itt erőre nem kaphatott; — ’s kérdem már most, t. RR! ezen Messiások miért léptek fel? — egyedül azért, mert hazát ’s országot akartak alakítani a' népeknek járomba való hajtásával a' zsidó nemzetnek. — Ezeket tehát csak azért említem meg, hogy elveiknél fogva más nemzetek hazája iránt nem lehetvén hazaszeretetük, az ő polgárosításuk különösen Magyarországnak egyedül k. városaiban ellenkezik a’ haza boldogsága eszméjével; — és továbbá: másik political főakadály a’ zsidók polgárosítására nézve az, hogy a’ nép erre nincsen megérve; a’ nép tapasztalásból okulva úgy nézi a' zsidót, mint ellenségét: hogy lehet tehát tőle józan political számítással azt kívánni, hogy ő azt, ki még őtet arról, hogy nem ellensége, meg nem győzte, minden feltétel nélkül kebelébe fogadja? — hogy tartsa ő a’ zsidót polgártársának , kinek minden tettét, lépését úgy tekinti, mint ő ellene felhozott csalárd fegyvereket, — ki ő vele egy ételt egy edényből nem eszik, együtt nem iszik, vele nem mulat, örömében s mulatságaiban részt nem vesz, — ki előtte ismeretlen nyelvet tart édes hazánkban nemzeti nyelvének , — olly nyelvet, mellyet még a’ tudósok sem valónak képesek sajátukká tenni? — A’ nemzetnek továbbá: melly erősödni kíván , munkás tagokra van szüksége; de a' zsidó minden illyes munkától iszonyodik , legnagyobb részének élelme egyedül a’ sacherezés és handlírozás, ’s jelenleg csak emésztője, nem pedig tényezője különben is szegény hazánknak; mert elhagyva a Mózes által készített erkölcsi eredeti vallást, rabja a’ puszta cerimoniáknak, mellyek mindenkor setétséget árasztó traditiókon ’s az ezekből összeszerkezett Thalmudon alapulnak ; ott vannak temérdek ünnepeik, mellyek miatt szinte fele részét az évnek kénytelenek munkátianul tölteni; ez pedig társaság testületében nagy hiány. Bizonyára lehetetlen, hogy egy olly nép, mellyet vallásos törvények tartóztatnak vissza a' polgári élet körétől, feltétlenül részesülhessen azon áldásokban és jótékonyságokban , mellyek a‘ polgári élet erejéből fejlődnek ki. — Sokan azt mondják a' zsidók pártolói közül, hogy a’ Thalmud talán nem olly rósz, mint a’ hogy festeni szokás; — én azt nem merném állítani, sőt a’ következményt tekintve, Bloch Móricz szerint azt hiszem, hogy az abban foglalt elvek a’ keresztyén statusok existentiájával ellenkeznek; mert ha úgy nem volna , nem csinálnának abból ’s annak ismeretéből a zsidók olly titkot, hanem kitárnák a világ elébe, hogy mindenki lássa annak igazságait; lám! midőn a reformatio bejött, a' protestánsok erkölcsileg kényszerítve valónak hitbeli elveik nyilvánítására, és ennek következtében Magyarországon 1549. 1562. 1567-ben magokról confessiót adtak, mellyből mindenki láthatta, hogy hitelveik a' status alepeszméivel nem ellenkeznek; — miért nein teszik ezt a' zsidók? miért nem akarnak bennünket felvilágosítani, a" Tischrin hóban tartódó kiengesztelés ünnepéről, az akkor mondatni szokott Kalnidre nevű absolutionalis imádságról, esküjük szentségéről és hitelességéről, a’ Gojimokról ? — miért nem hazudtolják meg a' nehéz szülések körül használni szokott megszárasztott ártatlan vér szerzése iránt különösen a" köznép között századok óta uralkodó szerencsétlen és borzasztó hiedelmet? — holott ennek is van valamelly, ha nem bizonyos , legalább gyanút geszjesztö alapja , ha Kirchnernek , Eisenmengernek , Tenzelnek és másoknak, különösen pedig Rader Máté „Bavaria Sancta" nevű munkájának hitelt lehetne adni; ’s bár ezen borzasztó vallásos szokásnak valósággali létezését örömmel nem hiszi is a’ felvilágosodott ember, de miután a‘ köznép között szinte általános hiedelem, múlhatatlan kötelességük volna a’ zsidóknak , ha különösen a" királyi városokban polgárosittatni kívánnak , e' végett minden mysteriumaik és babonáik felől általános confessiót tenni. Hogy pedig ezt a' zsidók teljesíteni vonakodnak, ennek főoka az, mert igy világosságra jönne az , hogy ők vallásuknál fogva nem lehetnek mással, hanem egyedül zsidóval egy nemzetté; — itt fekszik a' rósz; ezt pedig egy vágással, azon egyszerű szóval, hogy a’ zsidók a’ kir. városokban polgárok, kettévágni nem lehet, nem tanácsos. — Most a" t. RRnek egy része egyedül a' kir. városokban kívánja a" zsidókat polgárosítani, még pedig olly körülmények között, midőn a' kir. városoknak nevezetes nagyobb része abban meg nem nyugszik , midőn ezen czélzatnak itt a’ haza szent színe előtt ellene kiált; — és ez nem is történhetik méltányossággal, — lám! a" t. RR, midőn a’ megyékről volt szó, megtagadták tőlük azon jogokat, mellyekben most a' királyi városokban őket részeltetni kívánják; — és ezt a’ t. RR. nem is tehetik, mert ez volna a' legnagyobb sérelem, mi egy nemzetnek nem megvetendő részén történhetnék, mellynek nyoma gyászbetűkkel maradna históriánkban felírva , — nincs még ezen eszmének a’ népnél, nincs különösen a’ kir. városoknál sympathiája; —ne is méltóztassanak azt erőltetni; mert különösen hazánk jelen állásában az erőltetés czélra nem vezet, sőt ront. — Vannak teendői e különben is szétszaggatott érdekű nemzetnek az emancipatio nélkül is, mert milliók várják — kik pedig nem zsidók, hanem a’ hazának százados teherhordó fiai — az emancipatiót. INe kövessük mi még a külföldi példát a’ zsidók polgárosítására nézve ; mert higyék meg a' t. RR , hogy azon nemzetek, mellyek már — habár feltételesen is — emancipálták a' zsidókat , sokkal erősebbek és egy czélra hatóbb nemzetek voltak nálunknál akkor , midőn az emancipatio nálok megtörtént; nem is tették ezt illy rögtön , hanem több évekig dolgoztak a’ kényes tárgy körül , mint Bajorországban is, hol 1817-ben vétetvén tanácskozás alá e tárgy, még 1831-ben is csak némelly részben lön bevégezve. Hagyjunk még időt a- népnek, hogy barátkozzék apródonkint ezen eszmével; hagyjunk időt a’ zsidó nemzetnek, hogy erkölcsileg reform alá esvén,
