1843-1844 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 92. ülés
XCII. ülés naplója. Februarius 3-án 1844. 177 és RRnek a’ mélt. Fő-RRhez a’ kerületi naplónak kinyomtatása iránt; — 3-or: 3-ik izenetét a’ t. KKnakKeriileli “lé- és RRnek a’ mélt. főrendi tábla némelly tagjainak az országgyűlésre meg nem lett hivatása iránt; — továbbá nye 4-er: Yeröcze és Békés vármegyék, valamint Kismarton és Breznóbánya városok megbízóleveleinek megtekintése eredményéről szóló választmányi jelentést. Elnök : Olvastatni fog a’ januarius 23-áról érkezett k. válasz következtében hozott határozat. Kir. személynöki itélőmesler Kelemen János olvassa a’kir. válasz következtében hozott határo-Ha,ározat a’ . ..... . , „ , no , , magyar nyelv zatot,— melly az országgyűlési iratok közt 93. szám alatt van. tárgyábani k. Elnök: Tekintetes KK. és RR ! A’ mi ezen határozatnak első részét illeti: nem jelenthetek ki mást,következtémint őszinte örömömet, hogy ez meghozatott. A’mi a' második részét illeti , a k. kir. leiratnak stylusára jra( nézve: illyes már igen sokszor előfordult, a1 nélkül hogy reá észrevételt tettek volna a' t. KK. és RR; azon-»3, szám. ban ha csakugyan van iránta észrevételük, nem ellenezhetem. A’ mi a’ végén levő óvást illeti: erre nézve elég sok mondatott mindkét részről, ’s nem ellenezhetem, hogy mindenki ahhoz ragaszkodik, a’ mit e’ tekintetben kötelességének hisz. Pozsega megye követe Farkas Sándor: Küldőim kivánata az, hogy az egyenlőség Horvátországgal, kivált a" deák nyelvre nézve, mindenben fentartassék: azért bátorkodom a’ t. KKat és RRet alázatosan megkérni, hogy méltóztassanak nem csak a’ most leérkezett k. kir. választ, annál inkább, mivel benne a’ „partes adnexae" érintetnek , hanem a‘ most felolvasott végzést is Pozsega megyére épen úgy, mint Horvátországra kiterjesztettnek érteni. Torontál megye követe Hertelendy Miksa: Minél nyomasztóbbak valónak azon körülmények, mellvek a’ t. KKat és RRet a'junius 20-i határozatra bírták: annál megnyugtatóbb a'k. kir. válasz, ‘s annál nagyobb vigasztalásunkra szolgál az. Nem akarok e’ tekintetben bővebben alkalmatlankodni, csak némi stylaris észrevételem van. X kir. válaszban el van fogadva azon kivánatunk, hogy az országgyűlés nyelve egészen magyar legyen ; de Horvátországra nézve 6 évi határidő hagyatik fen azoknak , kik magyarul beszélni nem tudnak: igy tehát ezen határozatban nem mondhatjuk azt: hogy „tökéletesen megszüntetve lenni látván a’ nyomasztó körülményeket,“ — mert fenmarad azoknak egy része, melly ekkoráig kielégítve nincs; miután pedig küldőinknek is elküldjük e’ határozatot, hogy lássák, milly okok vezéreltek bennünket ezen végzésnek hozatalára, szeretném ide beigtatni ezen szavakat: hogy t. i. „a' junius 20-án hozott határozatnak keletkezésére okul szolgált nyomasztó körülményeket nagy részben megszüntetve lenni látván" : — tehát ezen szavakat: „nagy részben“ ajánlom a’ t. KKnak és RRnek. Már maros megye követe báró Sztojka Imre: Habár nagy részben meg legyek is nyugtatva ezen k. kir. válaszszal, és hiszem, hogy küldőim is, kiknek ezen rendkívüli győzelmi diadalunkat rendkívüli postán küldőm meg, hogy arra mentül előbb felmentő utasítást kaphassak, — örömmel fogadták azt: de azért mégsem mondhatom általánfogva, hogy aggasztó körülményeink megszüntetve vágynak, — nem ugyan azért, hogy felterjesztett kéréseinkre mindenek meg nem adattak, mert „pulsate, et aperietur vobis“, addig zörgetünk, mig megnyittatik; de a’ mi a’horvát atyánkfiainak botrányos magokviseletére hozott határozatainkat illeti: erre nézve G évi moratóriumra vagyunk szorítva, holott mi czélunkat már ezen országgyűlésen reménylők vala elérni; minthogy pedig ezt el nem értük, még mondani nem is lehet, hogy aggasztó körülményeink megszüntetve legyenek; hanem legalább is annyit, hogy egy vagy nagyobb részben; de a’ mennyiben ezt is már kerületi üléseinkben felhozám, de pártolást nem nyert, úgy látom , itt is alkalmasint el fog hangzani : azért legalább is magam igazolására nézve azt kívánom , hogy az általam mondottak a’ jegyzőkönyvbe igtattassanak. Hont megye követe Fejérváry Miklós: Küldőimnek legközelebb érkezett utasítása következtében kötelességem kinyilatkoztatni, miképen küldőim a junius 20-i ’s az annak nyomán keletkezett decemberi határozattól elállani semmi esetre nem akarnak addig, mig e’ részben kedvező kir. válasz nem érkezik.— Ha a t. KK. és RR. a1 december 5-i felírástól most elállanak: az ő felsége elibe nem mehet, és igy kedvező kir. válasz sem érkezhetik. Újonnan kérem tehát a’ t. KKat és RRet, hogy a' december 5-i felírásnak felterjesztése mellett megmaradni méltóztassanak. —Ezen nyilatkozatomat kívánom igazolásom végett a’ naplóba igtattatni. Nógrád megye követe Huszár Károly: X legközelebb leérkezett k. kir. válasz következtében a’t. KK. és RR. nagy többsége által hozott határozatot részemről meggyőződésemnél fogva pártolom; azonban bár hiszem, hogy küldőim ezen határozatot, miután tőlem sebes postán vették a" k. kir. választ, szinte pártolni fogják : mindazáltal, azon kötelességnél fogva , mellyel küldőim iránt tartozom , ezennel nyilvánítom , hogy mindaddig, mig e’részben határozott akaratukat nem veendem, a’junius 20-i határozatnak a maga épségébeni fentartásához járulok. Horvátország követe Klobucharich Károly: Nagyméltóságu királyi személynek, t. KK. és RR! — Csongrád megye követe Klauzál Gábor (az előtte szólónak beszédébe vágva): Engedelmet kérek, hogy közbeszólok. Én igen szeretném , hogy előbb ezen kerületi határozat országos határozat által megerősittetnék, és akkor tetszenék a' követ urnák élni azzal, mit ezen határozat a" követ uraknak megengedett. Méltóztassék várakozni a’ követ ur addig, mig ö nagyméltósága kimondja a‘ határozatot. Horvátország követe Klobucharich Károly: Midőn a’ t. KK. és RR. azon sérelmes határozatuktól, mellyet a’deák kijelentések iránt a’múlt. 1843-ik évi junius 20-án és december 5-én hoztak, elállanak, — miről ezen kevéssel ezelőtt felolvasott végzésből örömmel értesittettünk, — a mi s a mellékországok RR. Napi. II. köt. *5
