1843-1844 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844

1843 / 16. ülés

142

XVI. ülés naplója. Julius 6-án 1843.

. u illőnk P« állanak ollv terjedelemben, mint itt fejtegettük: sokkal

hogy ezek iránt kötelessége oda fejlődtek ki, hogy majdan, midőn ezen tárgy előkeriilend, ex professo fogják az ország RRei figyelőket e’ tárgyra nézve összepontosítani és fölterjeszteni; — ha pedig nem léteznek az illyr mozgalmak, akkor egyedül csak discussio vagy előhozások tárgyai lehetnek, de nem ollyanok , mellyeknek alapos következéseket tulajdonítani lehessen; az pedig, hogy a' magyar nyelvről szóló törvényczikkbe foglaltassanak az illyr mozgalmak, vagy azokról különös törvényszakasz alkottassék, — helyén nincs. — De midőn azt mondom, hogy ezen tárgyat ez alkalommal a’ szőnyegen lévővel kapcsolatban lenni

nem

látom: távolról sem mondom azt, hogy akkor, midőn a’ szükség úgy hozza ma

öával, különös

figyelemmel ezen tárgy is ne tárgyaltassék. Különben is mi mindig azon ellenszegülésekkel bíbelődünk, mellvek Horvátországban mutatkoznak, és az úgynevezett panslavismussal, — és nem tekintünk arra, hogy a’ nyelvünk iránti idegenkedés magában a’ honban van, és nyelvünk életbe-léptetése — kénytelen vagyok kimondani — talán a’ kormánynál legnagyobb ellentállásra talál. Ime a' Bécsbe utazók, kik itthonról magyar úti levelekkel vannak ellátva, a politia-directióhoz küldetnek, melly a' magyar úti leveleket nem látomásozza, hanem elküldi az udvari cancellariához, és csak akkor, midőn ez deákul rá írja a' látomásozást, adja ki az úti leveleket; pedig az ausztriai politia-direetio az olasz , cseh , morva és lengyel nyelven irt úti leveleket elfogadja, és minden más, az ausztriai koronához tartozó tartományok úti leveleit látomásozza; talán a'magyar nemzet is megérdemelné azt, hogy rá is fordítson a' bécsi politia annyi figyelmet , miszerint a magyar cancellariához járulni kénytelen ne legyen. Hogy a' német politiánál magyar nyelvet értő egyének ne találtatnának, azt legyen szabad kétségbe vonnom, és nem merném próbára tenni a’ politiának magyar nyelvbeni jártasságát olly irománynak magyar nyelvem szerkesztésével, melly csak némileg is a' kormánynak figyelmét igényelné; mert csakhamar megértené azt, és én hiába hivatkoznám arra, hogy a' politia magyarul nem ért. Tekintsünk tovább Bécs városában: az ottani gardisonban jelenleg egyetlenegy magyar tábornok sincs; eddig még csak tartottak egyet kettőt, hogy legalább láthassa a' külföld, hogy van magyar katonaság is az ausztriai hadseregben. De tekintsük magát Pozsonyt: ezen városnak nem-magyar elemeiről szólni nem kívánok; ezen városon — úgy látszik—azon szerencsétlen eredendő bűn van még életben: hogy mind azon helyen, mellyek a'határszélekhez közel állanak, a' magyar nemzetiséget soha sem , hanem mindenkor idegen nemzetiséget tesznek sajátokká. És ha valaki azt merné mondani, hogy ezen város magyar, annak a' magyar szellemről eszméje sem volna. Itt nem csak hogy a' nyelv általánosan német, hanem a’ városnak szokása, életmódja és maga a’ külseje is tisztán ausztriai, sőt még társalgási élete is nem más, mint tisztán német; itt ha az ember országgyűlésen kívül magyar szót hall, az bizonyosan nem más, mint megyei tisztviselő szájából jött; ide-való lakos egyáltalában nem találtatik, ki magyarul szólana. Mi történt csak a’ magyar színkör felállítása alkalmával ? — a’város, tulajdon határában, nem csak hogy méltónak nem tartotta annak helyet adni, hanem még a’ czédulákat is, mellyek magyar nyelven voltak nyomtatva, széthordatni gátolta; és akkor, midőn kénytelen volt nem városi, hanem mellékes térre átvonulni-, hogy a' közönségnek annyival kevesebb kéjeimé legyen, még a‘ fákat is kivagdaltatta, mellyek árnyékot adtak, hogy a’ napnak kellemetlen öldöklő perzselése által gyötörtessenek azok, kik nemzeti nyelvükhöz és hazájukhoz hűk lenni szoktak. — Ezekből indulva ki, az illyr mozgalomnak , midőn helyén lesz, mind a’ két végét meg tudom

fogni,

és másoktól elmaradni egyáltalában nem

fogok. — Tekintsünk továbbá azon kifejezésekre, mellj eket hallottam Horvátország irányában felhozatni: e' részben kijelentem, hogy azon 10 évi engedményben egyáltalában nem osztozom. Ha a’ magyar törvénykönyvet megtekintjük, mellyen ezen praeclusi terminus mindenütt keresztül van szőve, kérdem: hol tartatott meg a' praeclusi terminus kevesebbé, mint épen Magyarországon? egyetlenegyet kivéve, t. i. azt: ha engem perbe idéznek , és a’ rendelt napra meg nem jelenek , egy óráig sem várnak reám , hanem készén van a' makacssági ítélet. — Kérdem: nincs az országgyűlés tartására kitűzve a 3 év? .Menjünk bár vissza: ha az újabb korban panasz nincs is, de mikor tartatott meg ezelőtt a határidő ? — Nem volte a nyelvre nézve rendkívüli határidő szabva? és mind e’mellett történt e valami ? — így fogunk járni mindig, — akárhányszor fogunk terminus praeclusit tenni, Horvátország a’ magyar nyelvet sajátjává nem teendi addig, mig magasabb polczról a magyar nyelv iránti sympathia nyilváníttatni nem fog. Mélyen tisztelem és becsülöm azon sokszor hallott szavakat: rpolitica! cosmopolitismus! philanthropia!“ — de ezen nézeteknek felfogásom szerint a' magyar törvényhozásban helye nincs, mert itt a' nemzetiség és jog kérdése uralkodik. Kérdem: ha valljon Rómát akarjuk e előidézni, és Rómának azon időszakát e, midőn hódításra indult ki, és a meghódított nemzetre nézve az volt politicája, hogy a' nyelvet és vallást épségében hagyja , hogy a meghódított nemzet simuljon az anyaországhoz?— most indulunk e ki Horvátországnak meghódítására, mint társországnak ? — nem múltak századok azóta, hogy ezen országok ide tartoznak ?—’s akkor, midőn ez igy áll, elöállanak philanthropiai nézeteikkel és magasabb politicával! — Ln az egyenességet és nydtszivüséget ismerem politicának, és mind az, mi magasabb politica körébe tartozik , ram nézve ismeretlen. És igy, midőn kimondom , hogy Horvátországra nézve mi az én kivánatom, azt teszem, mit ezelőtt már 30 évvel kellett volna tenni, ha eldödeink azon szerencsétlen elfogultság-