1843-1844 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 221. ülés
13 ’’ E”">F “‘"1.. nemzeteinél teljesilelle - vámrendszere’s nz austrini tartományok iránti kedvezésből semm.t nem tolt, n m, hazánkban a’ miiipari nevelést és mivoltségét olémozditl.alla volna És ióné van most is, hogy az austriai gyáros és mester ember, azon terjedelmes piaezon, mellyel ön honában bir a’ ma gas beviteli vámok állal megvédve, elönti árúival hazánk vásárait, kiszívja I,ónunk kész pénzét 's me’grövid'iü keresetében a' magyar miiiparos osztályt, mellynek versenyzése ellen hazájában tökéletesen bátorsá’gosiltalik- innét van, hogy nem virágozhalik Tel most is a' magyar miiipar, hanem az austriai tartományok iparúzöinrt versei,vzése által ön hónában is elnyomatik. J Ha hazánk kereskedési szabadságában a’ felállított vámrendszer által nem korlátoltatik: kereskedési szerződések vagy szabad külkereskedés útján, nyílt és szélesen kiterjeded vásárt lett volna nyers termékeinek számára mind azon nemzeteknél, kiknek kézmü árúira vevőnek jelentkezik, — sőt a’ vetélyzet — melly a’ nyers termények vevői között ezeknek megvételére, a’ mükészitményeknek eladói között pedig azoknak eladására nézve, ha nem is mindig, legalább gyakran támadna — mind a’ két esetben Magyarországra lenne kedvező, ’s azt okozhatná, ho^y honunk nyers termékeit a’ számukra megnyílt világpiaczon jó áron, és biztosan eladhatná, a’szükséges kézmövészeti czikkeket pedig a’ müiparban leginkább előre haladott nemzetektől, legjobb minőségben, ’s legolcsóbban vehetné meg; — és igy határtalan piacz mellett, határtalan kör nyilván a’ földmivelés tökéletesedésére, a’ közjólétnek e’ kútfőből eredő általános elterjedése mellett, a’ nemzet műiparra sokkal korábban lett volna éretté. Ezen kedvezéseket a’ vámrendszer tetemesen csökkenté hazánkban, mert a’ nyers termékeknek külföldre való kivitelét szerfelett nehezítvén, ezeknek eladását majdnem egyedül az austriai tartományok piaczára szorította; az austriai tartományok szükségei pedig korlátolnak, minden esetre nem képesek felhasználni a’nyers anyagoknak azon temérdek mennyiségét, mellyet Magyarország kifejlettebb földmivelés mellett kiállítani képes, de mostani állapotjában is kiállíthat. Innét következett a’ nyers terményeknek csekély, bizonytalan, ’s változó becse, a' földbirtok jövedelmének megcsökkcnese, s őzért a földmivelés magasabb tökélyre, bővebb tennénvzésre, — nem tekintve arra hogy ezek virágzó müipar nélkül különben sem lehetségesek, — egyáfalában ki nem fejlődhetett. — A’ vámrendszer következtében tehát sem földmivelésünk, sem miiiparunk kifejlesztve nem lévén, virágzó belkereskedés sem létezhet, mert az csak a’ honi kézmüveknek nyers anyagokkali felcserélésében áll, ’s hazánkban az alföld lakosainak aránylag csak kevés kézmü árúkra lévén szükségük, az éjszaki hegyes vidékek, az ott termő érczet kivéve, ezen kézmü árúkkal sem bírnak, hogy azokkal az alföld azon terményeit megszerezhetnék, mellyekre gyakran mellözhetlen szükségük van ugyan, inellyeknek hiányát azonban elszenvedni szegénységük miatt kénytelenittetnek. De külkereskedésiink sem lehel jótékony hatású — mi a’ külföldről kézmü árúkat nem vehetvén, az — egy két különösen keresett czikknek bizonytalan keleté! kivéve — nem vesz jelenleg tőlünk nyers termékeket, és igy kereskedésünk a’ külfölddel nem uj termén}zésre, hanem jobbára csupán fogyasztásra szánt gyarmati, ’s más illy— nemű czil keknek, most is még csaknem egyedül austriai kereskedők közbejöttével történő behozatalából áll, ’s folyvást szenvedöleges mérleget mutat. Elfojtotta tehát a’ felállított vámrendszer hazánkban a’ müiparl, megakadályoztatta lokéletesedéseben a’ föld— mivelést, a' belkereskedés virágzását lehetetlenné, a’ külkereskedést az országra nézve szenvedölegessé lévé, ’s miután ezek minden nemzet gazdagságának fő forrásai, ezen forrásoknak kiapadása okozta legnagyobb részben azon szomorú állapotot, mellyben az ország jelenleg sinlődik, ’s mellynek érzetében általános a’ hon minden polgárainál azon meggyőződés, hogy ez állapot tovább is fen nem maradhat, általános azon óhajtás, hogy e’ súlyos bajokon segitfessék. 221. Ülés. írásai. September 13-án 1844. Az ország ezen nyomasztó állapotának gyökeres orvoslása véleményünk szerint azon egyéb törvényhozási intézkedéseken kiviil — mellyeket felebb emliténk, mellyeknek bővebb kifejtése mindazonáltal e’ helyre nem tartozik — csak abban találtathatik fel, hogy helyreállittassék, a’ mit a’ vámrendszer elrontott honunkban, ’s egy részről külkereskedésünk súlyos akadályai alól felszabadittatván nyers terményeinkkel szabad külkereskedést folytathassunk, más részről pedig a’ honban ben szilárd és virágzó müipar fejleszlessék ki. Hogy nyers terményeinket a’ külföldre szabadon kivihessük, régi ’s állandó óhajtása a’ nemzetnek; — ’s ha tekintetbe vétetik, hogy hazánk müipara zsenge fejlesztésére minden esetre idő kívántatik, müiparunkra tehát nyers termékeinknek nagyobbszerü fogyastását illetőleg, rögtön nem számíthatunk; más részről pedig a vá^ár, mellyet az austriai tartományoknak piacza nyers terményeinknek nyújt, szükebb ’s korlátoltabb, mintsem hogy azoknak keletét — hazánknak e’ részbeni böterményzését tekintve — kellőképen biztosíthatná: teljesen meg kell győződnünk, hogy csak nyers terményeinkkel folytatandó külkereskedés az; melly leghamarább nyújthat irt azon sebeknek orvoslására, mellyeket a’ vámrendszer ejtett hazánkon, ’s azon anyagi erőt öntheti nemzetünk testebe, mellyre szüksége van, hogy addig is, mig müipara megerösödhetik , jóllétének előmozdítására folytonosan megkívántaié újabb beruházásokat megtehesse. El kell ugyan ismernünk, hogy a’ kül kiviteli vámnak mostani mennyisége, — a’ mint az t. i. az újabb időkben több pontjaiban leszállittatott — külkereskedésünket nyers terményeinknek több czikkjeire nézve nem a a a lyozza, de külföldre vezető közlekedési eszközeinknek tökéletlensége mellett, súlyosan nyomja azt, sőt nao5° ’ szerű kiterjedését lehetetlenné teszi a’ vámdijaknak a’ kormány önkényétől függő bizonytalan változékony aP° Ja ’s azon körülmény, miszerint külkereskedésünk a’vámrendszer által megszüntetvén, miután a vi ág eres e es időközben más utakra elágazott, azt ezektől elvonni már magában is tetemes, ’s reánk nezye annyivá nn£)0 nehézséggel jár, mivel külkereskedésünk, ’s ismét a’vámrendszer általános tilalma miatt wi o ro t °za" ^ kézmü árúknak nyers terményeinkérti becserélésével nem folytaltathatván felvirágoztatásának: ezen egyi eg a Orssdggyiil. írásai IV.
