1843-1844 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 212. ülés
2 3 2 212. Ülés. írásai. September 3-án 1844. /• •// ///• Millión ezen igazságtalan több izbeli erőszakoskodásai Névery sikeretlennek lenni tapasztalta, folyamodon a’ kir Kincstárhoz, hogy szavatossági kötelességénél fogva ezen kérdést döntse el. Ki is küldetett az aradi kir. kincstári ii' jész. hegy a' villongás alatt volt részekben a’ birtokosok között támadott határkérdést egyenlítené ki, 's az előkerülő nehézségek esetében annak elítélését az alispáni, mint törvényes határ eljáró bíróság előtt eszközölje; minek következésében az érintett ügyvéd a’ hely színén megjelenvén, nem csak Törökéknek kamarai térkép szerint átadott bánya helyeket, — minél többet Névery sem követelt — de még azontúl, a’ Déznaiak által a’ nádori ketté oszlás óta megnyitott éz kezdett bányákat is biróikép kellé osztani, és magát bírónak feltolni kívánta; azonban a' déznai birtokosok által munkálatából elzavartatott. Utasítása következtében, mint maga ő Felsége eleibe felterjesztett nyilatkozásában előadja, rögtön az alispani bíróságot, a’ követelő felek közölt a’ kérdésnek törvényes és rövid utón leendő elintézése végett kérte ki, ’s megidéztetvén a’ déznai birtokosok 1838. October 20-ára, az alispáni bíróság a’ kérdéses hely színén meg is jelent ds a’ felek nyilatkozásait általvette; azonban ezen magas bérczeken hirtelen beállott havazás, ’s illy késő őszön az éöjárás bizonyitalansdga miatt, minden oldalról a’ helységtől négy ’s öt óra járásnyi távolság, és közelibe más egvéb fedél hiánya miatt, de különösen hogy az eredeti monyászai és déznai mappáknak a’ magyar k. u. Kamaránál leendő kikeresése, és a’ bemutaltakkal leendő egybevetése, a’ költsönös kifogások tekintetéből az Ítélet hozatalára elkerülhetetlenül megkivánlatnék, nuinkálatját a’ következeit tavaszra elhalasztotta. Névery Sándor azonban az eredeti mappából merítendő ítélettől tartván, ö Felségéhez folyamodott azon alaptalan kitétellel, mintha Bihar megyében fekvő vaskói urodalommal villongás alatt volt részeknek — a két megye közli kérdések elitélése után leendő általadását a’ fiscus magának fentartolta volna; ’s kérte a’ Tauczi bánya kérdését kamarailag annyival inkább elítéltetni, minthogy Arad megye is 1830-ban hasonló értelmű felírást tett: — elhallgatta azonban a’ folyamodó azt, hogy maga a’kamarai ügyvéd mint kamarai kiküldött, ezen ügyet elitélés végeit a’ törvényes bírónak már valósággal által is adta. Mire a’ déznai birtokosok által kimutatlalolt, hogy nem csak ezen Tauczi, de az egész villongás alatt volt részt a’ fiscus általadta, ’s orra nézve 1799-ban csak azon kötelességét tartotta fel, mi a‘dolog természetéből folyik — hogy: „juxta designationem et inviationem mapparum“ a’villongás alatt volt részekért szavatossággal tartozván, azt felperessége alatt kivívja; kimutattatott továbbá, hogy Taucz egészen a’ déznai határban fekszik, hogy a’ bányászat senkinek tulajdoni jogot nem adhat, hogy a’ nádori bíróság által itéletképen megállapított határvonal szerint, ezen bányahely a’ monyászai határtól annyira elesne, mikint nem máskép, hanem csak a’ déznai vagv Bihar megyei határokon keresztül lehetne hozzáférni; hasonlóan kimutattatott, hogy ezen kérdés elítélését maga a’ kamarai ügyvéd mint a’ Kamara képviselője utasításánál fogva már törvényes biró eleibe terjesztvén, az rendes folyamán volna, honnét a’ törvények ellenére el nem vonathatik; mellyeknek folytában, jóllehet Arad megye részéről ismételve is felterjesztetett, hogy Névery által folyamodása alapjául felfogott 1830—ik évi megyei felterjesztés, mellvben maga a’ megye a’ tulajdonosok meghallgatása és tudta nélkül ezen részeket a’ Kamara által eloszfandóknak mondja, hibás lenne, hogy továbbá a’megye ezen kérdéses határ villongásnak kamarai utón leendő elintézését azért követelte, mert elejébe azon valótlan előadás tétetett, mintha az adományozás alkalmával a kir. fiscus a’ határbeli kérdések elintézését magának fentarlotta, a’ birtokosok pedig magokat erre lekötelezték volna, — miután azonban az elömulatott reversalisból, melly az 1830. megyei felírásnak alapját teszi, ’s mellynek párja ■/. alá rekesztve bemutattatik — nyilván kitetszik; hogy ezen reversalis szerint a’ birtokosok magokat csak annyiban kötelezték le, hogy Bihar és ezen megye közölt létezett halár-kérdéseknek bírói elhatározása nyomán reájok jutandó birtok résztől a’ már meghatározott becsárt kifizetni kötelesek, a’ köztök mint adományosok közt támadható határkérdéseknek kamarai úton leendő elintéztetésére pedig magokat le nem kötelezték, bizonyos az: miképen a’ birtokosokat ezen helyheztetésben az 1802: 23. t. ez. világos rendeletének ellenére, más és nem törvényes bíróság elfogadására kényszeríteni nem lehetne, ’s ezt a’ megye //. alá zárt küldöltségi vizsgálat nyomán a •///. alatti felírásai szerint ö Felségének fel is terjesztette: még is mind ezeknek ellenére az 1840—ik év Április 3-ikán 4 /. 3fi3/'43i 1841. év iMajus 6-ikán G23%70 és 1841-ik év Augustus 5-én 1,i48/iog8 sz- a*a,t kelt, s zart k. kir. leiratoknál fogva a’ megkezdett bírói eljárás mellöztetett, ’s a’ dolog elintézése végett kamarai biztos küldetett ki; a’ ki is mindjárt azon 1841-ik évi Augustus 12-én törvényes bizonysággal a’ hely színén megjelenvén, s oda mind a’ monyászai, mind a’ déznai birtokosokat megkíván, az alkalommal előterjesztette, mikép kiküldetést - nek tárgy a a" Bihar megyében volt villongásból felmaradolt részeknek az illető ndomány'os birtokosok közölt határjelekben elkülönözése és általadása, ’s mivel biró e’ tárgyban nem lenne, a’ részektől semmi feleselést el nem fogadna. A’ déznai birtokosok ezen egész eljárásnak, részükről, valamint a’ hely színén, úgy a megye elölt is ell nt mondottak, azonban a’ monyászai birtokos által maga részére sürgetett átadást, mennyiben az az átadási térképpel egyezik, nem csak gátolni nem akarták, sőt a’ biztos által előhozott monyászai földrajz szerint, öl a nádoii va lásztó vonalig is kisérni készek voltak; de az említeti biztos, nein tekintve a’ mappát, nem tekinUe magánon Nt vernyek ö Felségéhez felterjesztett, ’s ide 5/. alá zárt folyamodólevelét, és abban: „secundum regioc a morale in mappam prae manibus meis existentem ac secundum ductum mela lem in eadem geometrice designatum“ foglalt kérelmét — mellyben a’ déznaiak is megegyeznek, szabad tetszése szer.nt e&y egészen uj határvonal! kívánt felállítani, ’s azzal nem csak a’ keresett tauczi bányákat, de egész Taucz me zejét, mellette lévő erdőt, és azon egész hegyet hol a kérdéses bányák léteznek, a déznai határtól és a monyászai birtokos kérelmen túlmenve, saját földabrosza ellenére, a monyászaihoz adni ny il.it eröködölt, mint ezt az ide 6/ alá zárt bizonyságlevél mutatja : — azonban a’ déznai birtokosok állal ezen törvény télén eljárásban gáloltatolt. 5/ 6/.
