1843-1844 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 212. ülés
231 iráni, hogy az örökös larlományaibeli kormányszékeket is tisztviselőket arra kötelezni, a’ külország kormányszékeknél pedig a’maga útján kegyelmesen kieszközölni méltóztassék, hogy mind azok is az országból kiutazók számára, a’ magyarországi illető köztisztviselők, valamint a’ k. Helytartótanács ’s a' m. k. u. Cancellária által ezentúl egyedül magyar nyelven adandó úlileveleket, viszonzandó készséggel ’s minden kifogás nélkül szinte fogadják el. — Egyébiránt Bereg megye előadásában lerajzolt esetet a’ KK. és RR. valóságos sérelemnek tekintvén, azt orvoslás végett felterjesztik. 212. Ülés. írásai. September 3-án 1844. II. OSZTÁLY. Egyes vármegyéknek felterjesztendő sérelmei és kivánatai. 1. Arad vármegye a k. m. u. Cancellariának azon rendeletét, miszerint monyászai birtokoz Névery Sándor részéről a' Török nemzetség mint déznai birtokosok ellen támasztott határkérdést, az alispáni eljárástól, hol az már mégis indíttatott volt, ’s hová azt a’ megye is törvény értelmében utalta, — elvonván — a’ Kamara mint hajdani földesúr részéről kiküldött kamarai biztos által eldöntetni két Ízben is parancsolta — megsemmisiltetni. és az ügyet — annál is inkább mivel a’40 évet haladott birtokot törvényes bírói Ítélet nélkül elvenni nem lehet, — a’ törvényes határbiróhoz utasíttatni kívánja; a’ dolog érdemét következőkben adván elő: Arad és Bihar vármegyék vagy is inkább Bihar megyében a’ deák szertartásu püspök vaskói- és Aradban a’ kir. kincstári boros-sebesi urodalmak között egyszázadnál tovább tartott a’ határ villongás, miglen ennek eldöntése végett 1829-ik évben a’ k. fiscus sürgetésére törvények értelmében kirendelt nádori bíróság, a’ dolog régisége miatt, a‘ villongás alatt lévő részekett ketté osztotta. A’ villongási idő alatt több magánosak által ezen javak a’ kir. Kincstártól felkérettek, ’s jelesen váradi Törökök által 1798-ik évben Dezna m. város és Bohány helység felkéretvén, 1799—ik évben a’ beiktatás meg is történt. Ez alkalommal a’ villongás alatt lévő részek is felbecsültetvén , mivel azokban a’ határjárást megtenni, és határ halmokat felállítani nem lehetett, ez valamint a’többi kérdésen kívül volt részek az általadási okirat szerint — „juxta designationem et inviationem cameralium mapparum, terrena tam deznensia, quam bohányiensia definientium, proq u e cynosura resign ationis deservientium.“ Törökéknek kezekhez adott földabroszokban kijelelt határvonalokkal úgy adattak állal, a’ kir. Kincstárnak 1799—ik évi Julius 11-én kelt leiratánál fogva, hogy a’ villongás alatt lévő részekért megállapított beeső ár, a‘ két megyében fekvő birtokok között, a’ kir. fiscus felperessége alatt kivívandó határkérdés eldöntése esetében, a’mennyiben a’fiscus által az adományosoknak jutna: „Fisco regio et per hunc DD. Impetrantibus cederet, üdém, erutum in antecessum valorem suppletorie persolvere possint, quin eatenus nova iterum aestimatio suscipi debeat“ fizetödjön meg; miről egyszersmind ugyanazon rendeletnél fogva „praescriptas reversales ante ipsam bonorum resignationem extradent“ Törökéktöl előre kötelezvény is vétetett. Az e’ szerint történt átadás idejétől fogva, valamint az előtt is, ezen villongás alatt lévő részekben fenállott vasbányákat, ’s a’ többi közölt jelesen déznai halárban lévő mostan úgy nevezett Tauczi vasbányákat (mellyel; az általadási levélben és föld abroszokban akkoron nem igy, hanem Valeszakaiaknak neveztettek) mindenki, és nem csak a’ szomszédok, hanem a’távolabb eső’s nem határos birtokosok is szabadon és közösen használták, csakhogy a’ követelő Bihar megyében fekvő püspöki uradalom ellenében, a’ közös és nyilvános haszonvételt és birtoklást annál inkább bizonyítani lehessen, miglen a’ két megye közti határkérdés 1829-ben végkép’s biróilag tett kelté osztás állal el nem döntetett. Ezen elosztásban a’ déznai birtokosok leginkább károsodtak, mert nem csak hogy a’ kir. kincstár által követelt 1987 hold helyett csak SOOat nyertek, de azon kívül az osztály vonal úgy vitetett, bogy a’ birtokosok által a’ fentebb említeti Tauczi vasbányákon 12,000 frton felállítatolt úgy nevezett Antal Stolnájok egészben Bihar megyéhez ’s a’ püspöki uradalomhoz kárpótlás nélkül vágatott által. Ennek ekképi elitélése utón a’ déznai birtokosok magokat az általadási oklevélhez ’s a’ kir. Kincstártól a’jószággal által vett földabroszokhoz tartván — a’ birtokukban maradott részekben a’ további közös használatot minden külsőknek és szomszédoknak szorosabban tiltották, ’s határaikat a’földabrosz szerint biztosították; miután pedig későbben a’ kir. fiscus állal hivatalosan ’s biróilag ipeginteltek , hogy a’ nádori bíróság Ítélete után déznai határnál maradott villongási részért megállapított becsárt, ’s annak használatáért 1798 évtől járó kamatjait hová hamarább fizessék le, ennek a’ mennyiség tisztába hozatalával tüstént leendő lefizetését mégis ajánlották. De a szomszéd Monyásza helységnek (az azt Törökék beigtatása után több év múltával felkérő Szotoczky utáni) birtokosa Névery Sándor, ki a’ nádori bíróság felosztásakor határos volt, azon ürügy alatt, hogy szinte a’ kir. Kincstártól Szoloczkynak általadon, attól pedig kezéhez kapott földabroszban, a’ monyászai határhoz, ezen bányák, mellyeknek kiterjedése 11. holdnál többet nem telt, külön testben hozzá ragasztva vannak, a’villongás alatti bányászatot újból megkezdeni iparkodott, ettől azonban a’ déznaiak által annyiszor a’ mennyiszer clzavartatott; annál is inkább pedig, mivel a’ nádori bíróság előtt, a’ kir. fiscus állal, azoknak kizárólagos és harmincz éventúli háborítatlan birtoka, a déznai birtokosoknak részére nádori bíróság jelentése szerint kimutattatott, és mivel a’ felezési nádori határ vonal által Arad megyéhez osztott bányák a' monyászai határtól úgy elvágattak, hogy immár a’ monyászai részről a’ hozzáférés, vagy a’ Bihar megyében fekvő püspöki határon, vagy pedig a’ Déznaiban egy mély völgyön keresztül, máskép lehetséges sem lenne. 58 *
