1843-1844 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 212. ülés
230 212. Ülés. írásai. September 3-r/n 1814. kozva, miután a’ leveleknek postára lett adatása a’ megyei posta könyvből, több körlevélnek, az illető megyéhez nem jutása pedig az érintett levelekből kitűnik, ezt sérelem gyanánt előterjeszti, ’s ezt Arad és Zólyom megyék is pártoljuk : Csonorád megye is ismétli a' múlt országgyűlésből 1840—ik Aprilis 15-re a’ II. osztály 6-ik pontja alatt felterjesztett abbeli sérelmes panaszát, miszerint a’ Ilorgosi postamester Csanádi Miklós, ellen intézett bírói foglalás, annak hivatalához kötve lévő értékére és haszonvételeire kilerjesztctni kormányi intézvénnyel meg nem engedtetett. — Sopron megye pedig ez úttal azt terjeszti elő: hogy a’ Soproni postahivatalnak értéke a’ tulajdonos jognak tetemes megcsonkításával 16,000 ftokról 12,000 ftra önkényesen leszállíttatott, ’s ujobban is a’ kir. Helytartótanács évi Junius 16-ról 19,262 sz. alatt kelt intézvénye által, a’ jó lelkű hitelezők keresetét sikeretlenné telte, azon elv 1840-ik felállításával, mintha t. i. a’ posták kielégítési és birói foglalási anyagul soha se szolgálhatnának, — ’s a’ bírói foglalást csak ugyan megakadálvozlatva még azt sem fogadta el, hogy a' posta alkalmas egyénre átruháztálva, az egyességi summa a’ hitelezők részére forditlassék. Végre Temes megye is szorgalmazlatni kívánja: hogy a’ m. k. Helytartótanácsnak a’ tulajdonosság eszméjével komiok egyenest ütköző ’s már többször ismételt azon tiltó rendelete, miszerint a’ kész pénzen vásárlott postaházakr.ak, ’s azokhoz tartozó telkeknek eladását akadályozza, ’s az állal az illető tulajdonosoknak érzékeny kárt okoz, sőt sok esetben vagyonuk használatától megfosztja, — ö Felsége által megsemmisítlessék; és hogy azon kormányi rendelet mellyel a' posta hivatalok tisztjeinek hivatallal visszaélési bűntényeik feletti ítélő hatóság az ország törvényes bíróságaitól elvonatott ’s a‘ posta hivatalok igazgató székeire ruháztatott, mint köz jogilag törvénytelen és a’ megyék alkotmányos törvényhatóságára nézve sérelmes, megszüntetvén, a’ posta tisztek bárminő kihágásai rendes bűnvádi eljárás alatt hagyassanak. A’ KK. és RR. az országos sérelmek is kivánatok tárgyában az utóbbi országgyűléshez 1840. Aprilis 29—röl érkezeit, ’s akkor az idő rövidsége miatt nem tárgyaltathatott k. k. válasznak a’ II. osztály 6—ik pontját illető részére azt jegyezvén meg, hogy habár az 1715: 22. t. ez. a’ postamestereket az ország rendes törvényhatóságai bíráskodása alól hivatalos dolgaikra nézve eddig kivette is, — azon t. ez. többféle visszaélésekre, kihágásokra, ’s mind ezeknek érdemlett fenyíték nélkül lett maradásukra, és igy a’ közjónak is kárára okot és módot szolgáltató rendeletének megváltoztatása a’ törvényhozás utján és helyén az ország Rendei által méltán kívántatik — az ezen pont alatt előadott sérelmeket és kivánalokat, — az utóbbi országgyűlésből 1840-ik Aprilis 15—röl felterjesztetleknek II. osztálya 6—ik pontjára való hivatkozás mellett, — orvoslás és illetőleg teljesítés végett ö Felsége eleibe újólag is felterjesztik. 14. Borsod megye azon legfelsőbb intézkedés által, — miszerint a’ külföldre utazó honfiaknak, magyar nyelven adandó útilevelek, latin fordítással elláttatni úgy rendeltettek, hogy ezen rendszabályt a’ külföldi hatóságok ’s a’ Magyarországba útazandóknak általuk adandó útilevelekre nézve egyiránt megtartsák, — a’ magyar nemzet és nemzetiség és más kül nemzetek közti viszonosságot, ’s a’ magyar nyelvet illető méltányosságot fentartva látja ugyan: de mivel, az útileveleknek vizsgálatával foglalkozó bel-és külföldi egyéneknek, a’latin nyelvbeni hova tovább nevekedő járatlanságuk miatt, az ntazók többféle kellemetlenségeknek’s káros feltartóztatásoknak is vannak kitéve, a’ viszonosság elve fenlartása mellett kívánja: hogy a’ külországi úlazók, a" mint honunk határ széleihez megérkeznek, útileveleik azonnal magyarra — a’ külföldre útazandó honfiak magyar úlileveleik pedig, minden országok határ széleinél, az olt divatozó nyelvre fordittassanak; vagy pedig, minden útazóknak különbség nélkül, azon ország nyelvén szerkezetessenek utileveleik , hova útazni szándékoznak; — Veszprém vármegye a’ magyar nyelven szerkezetelett útileveleknek külországon leendő elfogadását eszközöltetni óhajtván. — Ide vonatkozólag Beregh megye azt adja elő: miképen a’ Lajbachi rendőr igazgatóság bizonyos Schreiner Antal nevű munkácsi mesterlegényt, azon okból, mivel vándor könyve egyedül magyar nyelven volt szerkeztetve, úti renddel ellátva. Munkácsra visszaútasitotta; ámbár ugyan a’m. k. Helytartótanácsnak 1842-ik 40,616 sz. alatt költ intézvényében, a’ viszonosság azon elvének kitűzése mellett, hogy a’ vándor könyvek jövendőben magyar-és latin nyelven szerkesztessenek, a’ külországiké is honi nyelvük mellett latin fordítással ellátandó lévén, — jövendőre nézve sérelemre alapos okot nem szemlélne: mindazonáltal a’ mennyiben nevezett Schreiner Antalnak visszaútasítását okozó vándorkönyve a’ m. k. Helytartótanácsnak 1816 évi 2108 szám alatt közrebocsátott intézvénye értelmében lévén készítve, múltra nézve olly érvényes volt, mellyet a’ külországi hatóságoknak, — mellyeknek egyedül honi nyelvükön készült útileveleik hazánkban is érvényeseknek tekintettek — elfogadni tisztükben állott; következőleg Schreiner Antalnak visszaútasitása honi intézvényeink tekintetéből sérelmes, magára nézve pedig káros lelt volna: miután a’ m. kir. Helytartótanácsi intézvényben sem annak, hogy a’ kihágást elkövetett rendőri igazgatóság megl'enyíttetett volna nyoma nincsen, sem a’ nevezett mesterlegénynek — a’ megyei felírásban szorgalmazóit utazási költségei és kárai azon rendőri igazgatóság által meg nem téríttettek, ezen sérelem orvoslásának országgyülésileg leendő eszközölletését kívánja. — / A" viszonosság azon alapján, mellyet Magyarország az ő Felsége örökös tartományai irányában joggal követelhet, ’s a’ tiszteletnél fogva, mellyel a’ nemzetek egy más iránt nemzetiségükre nézve is kölcsönösen tartoznak, — készek lévén az ország Rendei megnyugodni abban, hogy minden örökös tartományok, és külországbeli utasoknak honi nyelvükön adandó útilevclek, az országbeli köztörvényhatóságok és ezek tisztviselőik által kifogás nélkül fogadtassanak el — ö Felségét alázatai meg kérik az
