1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 78. ülés
elfogadásával, teljesitendi o' nemzetnek rsiiggedésl nem ismerő hő Ui\Anniit; annál fájdalmasabban lepett meg bennünket, a' fo|>ó esztendő October 12-ről kőit királyi kegvelmes leirat; mellyben Felségedbe nem várva a’nemzetiség ügyében folytatott tanácskozásaink előtte is tudta létő, eredményének felterjesztését; 's folyó éti Julius 12-ről költ alázatos felírásunkra, mind ez ideig \alaszt nem adta; - akaratjai fejezi ki az iránt: hogy a KK. és HH. által a’ magtar nyelvnek, kőztanácskozásaikbani egyedüli használata iránt hozott határozat megszüntetvén; Horvátország követeinek a’ latin nvelveni felszólalás továbbá is megengedtessék; 's az innét eredő fájdalomnak kiömlő szavait keblünkben el nem fojthatjuk. Az országgyűlési köztanácskozások nyelvének megváltoztatására, hazánkban eddigelé törvényalkotása nem kívántától!, bizonyítja azt a’ régi időknek példája, mellyekben magyar nyelven folytak ’s csak e’ nyelven folyhattak az ország Rendéinek tanácskozásai-—'s midőn később a’ magyar nyelvnek helyét a’ latin foglalta el; ez nem törvény következésében, hanem az ország Rémiéinek törvény által soha ki nem fejezett önkéntes akaratjából történt; ’s midőn a’ nemzet az 1790-ik évi országgyűlésnek kezdetén, nemzetiségét — az előző években fenyegetett veszélyek által felébresztve — elhatározottan fellépett, nyelvének emelésére; a' honi nyelv az országgyűlési köztanácskozásoknak nyelvvé, szinte nem törvény közbejöttével, hanem egyenesen az ország Rendéinek végzése által emeltetett; s már akkor is Horvátország követei, és más honfiak közölt, kika’ magyar nyelvel nem Indák, különbség nem tétetvén, ezeknek valamint Horvátország követeinek is a’ latin nvelveni felszólalás csupán azon okból, mert a' magyar nyelvet akkor még nem birák; ideiglen engedtetett meg. Igv ! az 1 S0.‘>—ik 4. és az 1810: f>. törvény czikkek tanúsága szerint az 1805-ikévi országgyűlésen a’ felírásoknak latin és magyar nvelveni, s utóbb az 1 S 40—ik évi országgyűlésen azoknak egyedül magyar nyelveid szerkesztése, hasonlóképen nem törvény által hozatott be — hanem Felségednek és dicső emlékű Altjának, minta’ kikhez a' felírások intézendők valónak, kegyelmes megegyezésével — a' törvény hozatalát megelőzőleg is már gyakorlatba vétetett, — így ! hogy többeket ne említsünk — az országgyűlési naplóknak magyarra változtatása, 's az 1830, és 1832-ik évi országgyűlésnek folvamatja alatt az ; hogy a’ két tábla között az előtt latin nyelven váltatni szokott izenetek jövőre magyarul szerkesztessenek, szinte egyedül az ország Rendéinek önállókig hozott végzése által határoztatott el; ’s ezen állandó gyakorlat egyenes következése is azon törvényes tekintetnek, miszerint az: hogy a’ magyar nemzet közdolgainak folytatásában a' magvar nvelvet használja, magában a’ dolog természetében feküdvén; a’ latin nyelv hivatalos használatának magyarral! felcserélésére, törvény engedelme csak azon esetekben kivántathatik; mellyekben a’ latin nyelv használását világos törvénv rendeli. Ha az 1790-ik évi országgyűlésen, arra nézve, hogy Horvátország követeinek a’ latin nvelveni felszólalás továbbá is megengedtessék; azon körülmény: miszerint azok a' magyar nyelvnek birtokában akkor még nem voltak — elég okúi szolgálhatott; — ezen ok jelenleg többé alaposan fel nem hozathatik; mert Horvátország követei most már a' magvar nvelvet birják, ’s nékiek azt, miután az országgyűlési tárgyaltatások különben is e' nyelven folytattatnak, bírni — követi állásuknál fogva kötelességükben áll; sőt! Horvátország Rendei, ha magukat az országgyűlési tanácskozásokba^ részvéttől önként kizárni, ’s ekképen törvényes kötelességüket — melly szerint ezen tanácskozásokban követeik által részt venni tartoznak, — sérteni nem akarják ; — mást, mint olly követet, ki a’ magyar nyelvet birja, az országgyűlésre többé annyival inkább nem is küldhetnek; mert az azon határozat, hogy az országgyűlési tanácskozásoknak nvelve, a' magyar nvelv legyen, nem ez országgyűlésen hozatott először, hanem már fél századdal ez előtt, az 1790-ik évi országgyűlésen állapitatott meg. KI nem ismerhetjük ennél fogva a' királyi kegyelmes leiratban az 1790: 07—ik és 1792: 7-ik törvény czikkek megemlítése mellett felállított azon elvnek törvényességét; hogy a' nyelvnek meghatározását, mellyen az országgyűlési tanácskozások folvtatandók — törvény alkotás anyagjául kellessék tekinteni; —- mert azokon túl, miket felebb kifej— ténk, miután a' törvények magyar szerkesztésének egyedüli hitelessége, ’s a’ magyar nyelvnek az országos felirásokbani kizárólagos használata, Felséged kegyelmes megegyezésének hozzájárúltával; az 1836: 3, és 1840: 6. törv. czikkek által kimondva és meghatározva van; ’s miután a’ törvények és felírások az országgyűlési tanácskozásokból; ezek pedig a' tanácskozók egyes véleményeinek nyilvánításából erednek, az országgyűlési tanácskozásoknak nyelve, más, mint magvar, sem fonálló törvénveink szelleménél, sem a’ dolog természetes rendénél fogva többé nem lehet, s az érdemben a' jelen állapotot , azon időszak körülményei szerint szabályozni, mellyben a' király i kegyelmes leiratban említett 1790: 67 és 1792: 7. a' KK. és RR. többször emlitett határozata iránt fentforgó kérdésnek eldöntésére nézve különben is magukban semmit nem foglaló törvénv czikkek hozattak, annyit tenne, mint megsemmisíteni mind azon törvényes intézkedéseket, mollvek azóta közbejöttek meghiúsítani a’ nemzetnek nyelvének ápolására azótától fogva szakadatlant folytatott buzgó törekvéseit, 's a’ nvelv kérdését épen azon pillanatban, midőn annak tökéletes befejezése váratik, a’ kérdés első fokára visszataszítani. Mindig gyakorlottak az országgyűlésen egvbegyült Rendek azon őket illető jogot: miszerint tanácskozásaiknak folyamára vonatkozó tárgyaknak elintézésében a’ körülményekhez képest önállólag rendelkeztek — s az országgyűlési tanácskozások folyamának rendszere mostani alakjára eddigelé is leginkább ez úton fejlődött ki — ha e jogot az országgyűlés nem gyakorolhatná, megszűnnék törvényes függetlensége, ’s ennek enyésztével nem vehetné azon határozott részt a' törvényhozásban, mellv őt rendeltetéséhez képest illeti, ’s ha az országgyűlésnek e’ körben hozott határozatai, mindazokra, kik annak tagjai, ’s akkor is ha e’ tagok küldőiknek ellenkező utasításával vannak ellátva, ki nem terjeszkedhetnének: akkor az országgvülésnek testületi egysége megszűnnék, — az egyes tagok az egésznek fölébe emelkednének, — ’s a’ hatóságoknak utasításai, mellyek csupán az illető követekre nézve, ’s a tárgynak, mellyre vonatkoznak köztanácskozás utjáni eldöntéséig lehetnek kötelezők, törvényt magának az országgyűlési testületnek szabadnának; s #2 78. Ülés írásai. December 1-jén 1843.
