1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 78. ülés
83 azért: el nem titkolhatjuk Felséged előtt, hogy mi ugyan a’ királyi hatalomnak törvényeinkben gyökeredzett méltóságát és szentségét mély hódolattal tiszteljük; törvényhozási; független állásunkban mindazáltal meg lévén győződve arról: hogy a’ végrehajtó hatalom csak olly törvényt hajthat végre, melly valósággal létezik; mert a' törvényhozó hatalomnak alkotmányos része pedig, törvényt egyoldalúkig, ’s az ország Rendéinek kirekesztésükkel sem nem alkothat, sem nem magyarázhat, a’ királyi kegyelmes leirat által sértve látjuk az országgyűlésnek független állását, veszélyeztetve a’ nemzetnek a’ törvényhozásbani alkotmányos részvétét; ’s ekképen a’ királyi kegyelmes leiratot c’ tekintetben is (Örvényeinkkel megegyezőnek el nem ismerhetjük. A’ világ önálló nemzetei között egyedül a’ magyar az, melly nyelvéért törvényhozás utján olly sok nehézségekkel volt küzdeni kénytelen; ’s e’küzdés ötven évei után, Felségednek királyi kegyelmes leirata által, még most is kérdés alá vétetik, valljon törvényhozási tanácskozásaiknak nyelve, a’ magyar légyen-e? — kérdés alá vétetik az országhoz kapcsolt azon rész miatt, mellyel őseink minden jogaikat megosztották; mellyet az alkotmány jótékonyságában tartózkodás nélkül részesítettek; ’s egyedül azért vétetik kérdés alá, mert Horvátország közgyűlésének tetszett eltiltani követeit attól, hogy az anya országgyűlésén a’ közös törvényhozás nyelvén szólaljanak fel, és így ! egyenesen azon kapocs vonatik kérdés alá, — melly ezen részt, az anya országgal, a’ közös országgyűlésben egyesíti. Felséged kegyelmes királyi leiratában a’ feuálló gyakorlatra hivatkozik: melly szerint Horvátországnak követei véleményeiket magyar vagy latin nyelven nyilváníthatók, — ezen gyakorlatot Horvátország Rendéinek határozata, mcllv által az illető követek, a’ magyar nyelvem felszólalástól eltiltattak elébb megváltoztató, mint a’ KK. és RR. végzése hozatott; — ’s mégis Felséged kérdés alá vonja a’ KK. és RR. táblájának végzését, — melly az elébbinek a’ fentforgó körülmények között — szükséges következménye volt , ’s annál a’ méltányosság és igazság térén is minden esetre erősebben áll. És ez az, mi olly fájdalmasan érezteti velünk, hogy Felségednek királyi kegyelmes leirata egyenes ellentétbe áll a’ nemzetnek, — nemzetiségének érdekében táplált buzgó kivállatival; ellentétbe áll azon reményekkel, mellyeket ez ügynek Felséged által teljesen biztosítandó jövendője felől szívünkben minnyájan ápolónk, — A’ királyi kegyelmes leiratot átlengő ezen szellem az, melly a’ KK. és RR. határozatának kérdését, a’ jelenben olly fontosságra emeli; hogy habár a’ mostani időszaknak nagyjelentőségét, s a’ körülményeknek, mellyekkcl megalkudni felírna vagyunk, parancsoló szükségeit mélyen érezzük, mégis nemzetiségünk kérdését a’ királyi kegyelmes leirat által újabban is homályba borítva, ’s régi aggodalmainkat még inkább öregbítve szemlélvén: jövendőnk veszélyeztetése nélkül nem távozhatunk el azon tértől, — mellyen magunkra hagyatva nemzetiségünk ügyében ezt, önkörünkben és önerőnkkel is a’ törvények korlátjai között előmozdíthatjuk. Felséges urunk ! — távol van tőlünk, hogy a’ közös hon más ajkú polgárainak, magán nyelv viszonyaira elnyomólag hatni kivánjunk ’s ez elhatározásunknak tagadhatlan bizonyságát tevénk le, azon törvényjavaslatban is; melly a’ magvar nyelv ügyében Felséged elébe terjesztendő, de a’ honi nyelvnek ’s nemzetiségnek azon helyet ; melly azt, a’ haza közéletében törvény, jog — ’s igazság szerint, de magának a’ királyi thronnak, ’s a’ hon jövendő bátorságának érdekében is, minden mások felett illeti; teljesen biztosítani, legfőbb kötelességeink közzé tartozónak véljük: midőn jelen alázatos felírásunknak elején mindjárt kifejténk, miért ragadunk meg olly hő kebellel mindent mi nemzetiségünk kérdésébe vág? — őszintén kijelentjük: hogy nem találand e’ nemzet megnyugvást, mind addig, míg nyelvének szent ügye, tökéletesen és állandóan biztosítva nem leend, — míg nem csak a’ törvénynek szavai, hanem kétségbe nem vonható tények által is teljesen meg nem győzetik, hogy Felséged, a’ magyar nemzetiség fentartása túlnyomó fontosságának tekintetétől álthatva, .annak megerősítését és szilárdítását ön érzete sugallatából is szivén viseli; ’s az ország kormányzásának nyilván kijelentett ’s elismert főelvéül tűzi ki. Addig, míg ez nem történik soha nem fog kiirtathatni a' magyar nemzet szivéből, az aggodalomnak és fájdalomnak érzete; soha nem mellőzheti el a’ törvényhozás, azon módoknak használását, mellyekkel a’ magyar nyelv ’s nemzetiség megerősítésén, Önállóan és jogszerüleg működhet, — ’s részünkről is kénytelenek vagyunk nyilvánitani, hogy mind addig, míg fenálland azon nyomasztó állapot, melly aggodalommal tölti el kebleinket, mind addig, míg a nyelv és nemzetiség hazánk ’s korunk sajátságos körülményei között mindenek felett fontos ügyében Felségedtől megnyugtatást nem nyerünk, a’ király i kegyelmes leiratban érdeklett határozat megváltoztatásához nem járulhatunk, s Felségedet ez alkalommal is mély tisztelettel ’s tántoríthatlan bizodalommal kérjük: hogy honi nyelvünknek ’s nemzetiségünknek, még e’ jelen országgyűlés alatti tökéletes biztosításával legforróbb óhajtásunkat teljesíteni, — ’s ekképen a' nemzetet, az iránt — miben létének alapját szemléli — kegyelmesen megnyugtatni méltóztassék. A’ kik egyébiránt ’s a’ t. 78. Vies írásai. December 1-jen 184H. 21 *
