1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

1843 / 60. ülés

GO. Vies írásai November 2-kán 1843.

Ezek szerint \élik a’ KK. és UR. hogy mind a’ méltóságos Főrendek azon kivánatinak, mellyeket a’ horvátországi lakosok nyelv viszonyaira nézve, válaszizenetök szavai szerint a’ méltányosság és igazság tekintetéből szorgalmaztak — mind pedig azon törvényhozói állásukból származó szent kötelességnek is, mellynél fogva, a’ haza valódi javának előmozdításában, soha hátra maradni nem kivannak elég fog tétetni, — biztosan remélvén is tehát a’ KIv. ésRIt. hogy a’ törvényjavaslat és felírásnak az itt előadottak szerint megkészitett, ’s ide mellékelve közlőit alakban leendő felterjesztése a’ méltóságos Főrendek részéről sem fog többé akadályt szenvedni — ő cs. kir. Főherczegét teljes tisztelettel kérik, — a’ méltóságos Főrendeket pedig egész bizodalommal felszóllítják, hogy azon törvényjavaslat és felírásnak ő Felségéhez leendő felterjesztését —- hozzájuk járulásukkal — siettetni méltózlassanak.

69

b) Felirási javaslat e tárgyban.

Felséges ’s a’ t.

Valamint az ős hajdankornak magasztos példái, úgy az újabb időknek történetei is megfejték azon nagy kérdéseket: mi teszi a' nemzeteket a’ nemzet nevét méltán viselő öszvegekké? és mi teszi őket minden polgári erények kifejtésére leginkább alkalmatosokká? 's o’ részben a’ nemzetiség hő szellemének, 's ennek éltető gvökere a’ nemzeti nyelv kellő virágzásának tulajdoniták minden más módok felett —- az elsőbbséget. — És mégis

Egyedül a’ hazánk felett őrködött gondviselés jóságának lehet tulajdonítani: hogy keletről hozott honi szép nyelvünk nyugotra lett átültetése után a' magokat később olly gyakran megboszúlt elhanyaglások, majd az elnyomására fordított kül- és bel ellen elemek 's a’ balsorsnak többszöri gyászos csapásai mellett is — egészen el nem hervadott — az utóbbi század vége felé pedig sírjába nem roskadott, 's véle együtt nemzetiségünk is el nem temettetett. — Azonban

A* mik ártottak tanítottak is. A' tömérdek szükségei érzetére ébredett nemzet végtére kesergő aggodalommal látta, hogy míg curópa, 's a’ művelt világ ismeretes minden népei törvényhozásuk,— 's közigazgatásuk's.köznevelési, oktatási intézetük egész rendszerében rég óta ön nyelvüket, egyedül ön nyelvüket használva kitünőleg előhaladtak, csak a’ magyar nemzet az még európában, melly azon boldogságot közdolgaiban nem élvezhetve, egy hóit nyelvnek nyomasztó súlyát magáról mind eddig végkép le nem rázhatta. -—- És habár

Buzgó tisztelettel fogadta is a’ magyar nemzet honi nyelve gyarapodását elősegélló mindazon intézkedéseket, mellvek az 1790. év óta történtek, és törvénybe is iktattattak — különösen pedig forró hálával adózik Felségednek mindazokért; mik kegyelmes megegyezésének hozzájuk járultávai az 1836—ik évi 3-ik és 1840—ik évi 6-ik törvény czikkben foglaltatnak; nem titkolhatjuk el mindazáltal, hogy a’ nemzet méltányos ohajtási 's igazságos kivánati, azokkal, mik eddig történtek, -—- kielégítve épen nincsenek — mert sok vagyon még teendő, mit a' nemzetnek kívánni természetes joga van — mit egy szabad és önállású hív nemzetnek törvényes fejedelmétől kérni is keserű szomorkodást — el nem érni pedig szívet nyomasztó fájdalmat okoz. — Ugyanazért

Belsőkép meggyőződve lévén arról, hogy Iegbecsesb kincsünk, u. m. a’ nemzetiséggel is válatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának, ’s azon polczra , melly a’ magyar nemzet közdolgaiban semmi más élő, vagy hóit nyelvet nem illethet, teljes mérlékbeni emelésének eszközlésével magunk — 's hazánk — 's a’ tetteinket egykor bírálandó utódjainknak is szorosan, és elannyira tartozunk, hogy abbeli kivánatink teljesítésének szorgalmazásával soha fel nem hagyhatva — minden további bár nem reményiéit akadály tételek, és megtagadások csak meglankaszthatlan buzgóságunk tiszta hevét öregbitendi: de csüggedhetlen édes reményt táplálván legjobb fejedelmünket határtalanul tisztelő keblünkben az iránt is: hogy Felséged a’ honi nyeivök és nemzetiségük gyarapítása ügyében, szent trónjához alattvalói hódolattal, és fiúi tisztelő bizodalommal járuló hiv magyarjainak abbeli mind méltányos, mind igazságos kivánatikat, kegyelmesen nem csak teljesitendi, hanem osztván egyszersmind azon nemzeti kivánatokat a’ honi nyelv tárgyában alkotott, és alkotandó törvények rendeleteiknek mindenek általi teljesíttetésökhoz is, olly fejedelmi meleg részvéttel járulni kegyeskedend — mellynek fényes példája látása — midőn egy részről Ösztönül szolgálva varázs erővel hatand az egészre , más részről még az utókort is Örök hálára kötelezendi le. — Jetén lenni hisszük mind idejét, mind szükségét annak, — hogy honi nyelvünkre nézve a’ nemzeti kivánatoknak részletes előterjesztését önként mellőzve egy olly törvény alkottassék, mollvben mondassák ki, 's általános szabályul alapíttassék meg, hogy valamint törvényhozási — országlási — úgy egyéb hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag, a’ magyar leend — 's minden e’ törvény kihirdetése után más nyelven készítendő hivatalos irat és oklevél — érvénytelen ’s csak olly esetekben és azoknak szabad más nyelvvel élni, mellyekben, és a’ kikre nézve, kivételt vagy különös rendelkezést tesz e’ törvény.

Ezekben foglalván tehát össze mind nézetünket, mind kivánatinkat — miután a nemzet a’ közös hon más ajkú polgárainak magános életük nyelv viszonyába elnyomólag eddig sem hatott, ’s ezentúl is hatni nem kíván — azt pedig aggasztó megilletődéssel vette, hogy a’ honi nyelv, és nemzetiség virágoztatására irányzott igazságos, és méltányos törekvéseik némellyek által mégis elmagyaráztatának, az e' részben keletkezett minden alaptalan gyanúsitási mozgalmaknak óhajtóit megszüntetésük eszközlése tekintetéből is: Pozsega, Yerőcze 's Szerem vármegyék, s a’magyar tenger mellék iránt különösen tett némelly rendeleteken kívül, azt és annyit kívánunk Horvátországra nézve törvénynyel kimondatni, hogy a’ magyar nyelvnek kizárólag rendelt általános alkalmazása — Horvátországra csak annyiban terjesztetik ki, a men-Or\zií(///yiil. Jriísiii. II. 1 8