1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 58. ülés
58. Ülés írásai. October 28-kán 1843. 67 El nem hallgathatják a’ méltóságos Főrendek ezen, és más nyilatkozatok által bennek eredeti sajnos érzetüket, és kénytelenek kijelenteni azt: miszerint minden más honnani felszólítás, és figyelmeztetés nélkül is, sokkal szentehhnek tartják törvényhozói állásukat ’s kötelességüket, mintsem hogy a’ haza valódi javának tettleges előmozditásában valaha hátra maradni akarnának, vagy hogy tetteiket az általok kijelentett nézeteikkel bármellv okból is, ellenkezésbe hoznák, — Valamint tehát ezen elveket részükről szigorúan kővették a’ méltóságos Főrendek; úgy más részről méltán reménylhették volna, hogy a’ tek. KK. és HU. is, miután az országhoz kapcsolt részeket illető javallatot érdemileg már elfogadták volt,— mindazon módosításokhoz is járulandanak, mellyek a’ dolog lényegéből merítettek, és egyedül csak a’ felállított elvek kétségtelen, minden homályt kizáró magyarázását foglalták magukban; — noha pedig ezen reményük teljesedésbe nem ment, mindazonáltal az egyetértésre, és közeledésre való készségüket, és törekvésüket ismét tettel tanusítandók, ezennel kijelentik; hogy megegyeznek abban: miszerint azon biztosító, és egyedül csak a’ kedélyek megnyugtatására kimondatni óhajtott szavak: „hogy a törvényhozás az ország idegen ajkú polgárainak belső nyelv viszonyaira elnyomókig hatni nem akaru a’ 6-dik §-us szerkezetéből kihagyatván, csak a’ felirásban iktassanak be, de az „idegen ajkú“ szavakat ezekkel „más ajkú“ kívánják felcséréltetni, mert az „idegen“ szó a’ nyelvről a’ nemzetre is értetődhetvén, ez által csak ellávoztathatnának azok, kiket a’ magyar nemzet magával Összeforrasztani kíván; — és valamint a’ méltóságos Főrendek ebbeli nézeteiktől, azon a’ tek. KK. és RR. által felhozott alapoknál fogva állottak el: hogy minden elnyomás a’ dolog természete szerint nem puszta szavakkal, hanem tettekkel eszközölhető, és így a' kedélyeket is nem az illyen puszta nvilatkozat csak, hanem ennek teljesítése nyugtathatja meg leghathatósabban; — nem kételkednek a’ méltóságos Főrendek, hogy viszont a’ tek. KK. és Rendek is megegyezni fognak abban, miszerint a’ 6—ik §-us vége, hol a’ latin nyelvnek használása Horvátországnak belső viszonyaira nézve fenhagyatik, ezen szavaktól kezdve „minden köz és magány ügyekre nézve“ ’s a’ t. mint a’ fentebbi nyilatkozattal megnem egyeztethető kihagyassék, mert az érintett 6-ik §-nak az lévén czélja, hogy azon kapocs, melly Horvátországot a’ magyar honnal egyesíti, magyar legyen, tagadhatatlan: hogy az emlitett utóbbi rendelet, nem a’ magyar nyelvet, és Horvátországnak magyar honunkkal való összeköttetését, hanem tisztán annak belső nyelvbeli viszonyait illeti. Egyébiránt hozzá járulnak a' méltóságos Főrendek ahhoz, hogy a’ 6-ik §-ban annak világosabb kijelentése „hogy a' magyar nyelvnek használatára Horvátországnak az országgyűléséhez küldött követei is köteleztetnek“ a’ tek. KK. és RR-nek kívánságuk szerint kihagyassék, és pedig mellőzve az e’ részben felhozott többi okoskodásokat, megnyugtatásukat csak abban az újabb nyilatkozatban lelik a’ méltóságos Főrendek, hogy a’ kérdéses rendelet, a’ 6-ik §-nak Horvátországra hozott átalános szabályában benfoglaltatik. Ellenben a’ magyar nyelvnek — a’ 6-ik §-ban körülirt mód szerint —• a’ Horvátországi egyes hivatalnokokra is leend ő alkalmazását ez úttal sem fogadhatják el a' méltóságos Főrendek, ugyanis: elhallgatván minden az 1830: 8—ik és 18-10: 6-ik törvény czikkek szavaiból meríthető ellenokoskodásokat, megnem egyeztethetik ezen törvény rendeletét a’ többiekkel, mellyeket a’ tek.KK.ésRR. Horvátországra nézve szükségeseknek már elismertek, mert a’ kérdéses rendelet csak azon a’ feltételen alapulhat, hogy az illető hivatalnokok a’ magyar nyelvbe jelenleg már jártasok, mit ha feltenni lehetne, a’ nyelv tekintetében Horvátországra nézve javait kivételnek egyik fő oka önkjnt elenyésznék, valamint nem létezett volna ok azon rendeletre sem , mellyet a’ tek. KK. es Rendek első izenetek alkalmával javaslottak, miszerint jövendőben kinevezendő hivatalnokokat is, a’ magyar nyelv tudására csak tiz évek után köteleztetni kívánták; — tagadhatlan tehát az: hogy azon kivétel, mellyet Horvátországra szükségesnek elismertek a’ tek. KK. és RR. is, nem csak Horvátországnak sajátszerű állásán alapszik, de azon kívül ezt gyakorlati nehézségek is teszik szükségessé, és kétségtelen az, hogy ezen rendelet az igazság kiszolgáltatásának, és a’ közigazgatásnak hátra maradásával, és feláldozásával volna Összekötve. Miután tehát a’ méltóságos Főrendek ennek kivihetőségéről meg nem győződhetnek, más részről pedig azt vélik, hogy a’ tek. KK. és RR-nek a’ törvénynek kijádzására nézve nyilvánított aggodalmukat egy világos rendelkezés, melly a’ hivatalnokoknak levelezését tisztán csak a’ maguk hivatalbeli határ körükre szorítja, megszüntethetné, e’ részben előbbeni véleményükhöz ragaszkodni kéntelenittetnek, ’s a’ tek. KK. és RR-ket teljes bizodalommal felszólítják, hogy azon okokat, mellyekkel jelen válaszukat gyámolítják, méltányolva, a’ haza érdekében óhajtott egyetértést, és a’ tanácskozásokban kívánt közeledést, magok részükről is eszközölni szíveskedjenek. 17 *
