1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1843 / 58. ülés
Xcm hajolhatnak a' KK. és RR. arra is: hogy a’ magyar nyelvnek a’ 6-ik §-ban körülirt mód szerinti alkalmazása Horvátországban az egyes hivatalnokokra ki ne terjesztessék ; mivel már több mind félszázados előkészület után, 's az 1830—ik évi 8. t. ez. 4 és 5 §§-ai rendeleté következésében sokkal méltányosaid), és igazságosabb rendelet az: hogy Horvátország azon hivatalnokai, kik Magyarország hivatalnokaival leveleznek, tudjanak, és Írjanak magvarúl, minthogy Magyarország hivatalnokai kénvtelenitessenek ezentúl is azon nyelvet tudni, melly reájok nézve hivatalos, és egvátalában diplomatics lenni megszűnt, — melly rendelet annyival természetesebb, minthogy a' magyarországi hivatalnokokkal levelező horvátországi hivatalnokokra nézve a’ magyar nyelv tudása már csak azért is mulhatlanúl szükséges, hogy a’ magyarországi hivatalnokok által hozzájok intézett magyar leveleket megérthessék: de nem állhatnak el a’ KK. és Ilii. abbeli igazságos kivonatuktól, azon oknál fogva is, ne hogy a’ hivatalos levelezéseknek majd nem maguk a’ horvátországi köztörvény hatóságok, hanem ezeknek hivatalnokaik általi foly tatása által a’ most alkotandó törvény rendeleté kijátszatathassék. — Továbbá Ahhoz sem járulhatnak a’ KK. és RR. hogy a’ 6. §. vegén, hol a’ latin nyelvnek használhatása fenhagyatik: a' tetszésük szerinti használhatás jöjjön a’ szerkezetbe, mind azért- mivel azon kifejezés határozatlan értelmű, sokfelé magyarázható, és igy törvénybe nem is igtatható kifejezés, mind pedig azért, mert a’ használhatás szóban már magában is akár a’ latin, akár a’ magyar nyelv hasznáihatásának fenhagyása benfoglaltatik, — következéskép a’ tetszésük szerinti szavaknak oda ragasztása egészen felesleges. — Végre A’ KK. és RR. annak a’ 6-ik §-bani kijelentésébe sem egyezhetnek meg: hogy a’ magyar nyelvnek használatára Horvátországnak az országgyűléséhez küldött követei is köteleztetnek, mert: miután a’ törvényjavaslatnak már a’ mélt. Főrendek által is teljesen elfogadott 2—ik §-ban az foglaltatik: hogy törvényhozási nyelv ezentúl egyedül, és kizárólag a’ magyar leend, ’s az iránt sem tesznek a’ mélt. Főrendek kifogást, hogy a’ magyar nyelvnek azon 2—ik §-ban kijelentett alkalmazása Horvátországra is kiterjesztetik annyiban, a’ mennyiben Horvátország a’ törvényhozással érintkezésbe jön, a’mélt. Főrendeknek illy általános törvény alkotásábani megegyezésük után részletességre bocsátkozni ki, ’s jelesen a’ magvar nyelvnek az országgyűléshez küldött horvátországi követek általi használását a’ törvénybe részletesen kijelentetni azért nem lehet, mivel a’ törvénynek általánossága természetesen minden részletességek előszámlálását feleslegessé teszi, és valamint abban az országgyűléshez elbocsáttatni szokott királyi válaszok, és leiratoknak, mellyek eddig szinte latin nyelven adattak ki, ezentúl magy ar nyelven kiadása törvényben részletesen kijelentve nincs, úgy a’ magyar nyelvnek, a’ törvényhozási tanácskozások közben Horvátország követei által is leendő használása részletes kijelölésére, a’ KK. és RR. okot nem látnak, sőt azt hiszik, hogy a’ törvénybe a’ nélkül, hogy annál fogva majd sokféle kifogásokra mód és alkalom nyújtassék, ’s az átalános törvénynek hatása, és eleje’ne gyengítessék ; később pedig egészen Össze ne ömöljék, a’javaslóit rendelkezést beiktatni sem tanácsos. — Mindezekhez képest A’ KK. és RR. feltenni sem kívánván, hogy a’ mélt. Főrendek azokat, mikhez már általánosan hozzájuk járultak, némelly záradékokkal, ’s az egésznek felbomlását okozó módosításokkal érdemileg meggyengíteni igyekeznének, ő cs. kir. Főherczegségét továbbá is teljes tisztelettel kérik, a’ mélt. Főrendeket pedighazafiui bizodalommal felszólítják, hogy mivel a’ nemzet semmit sem kételkedhetik arról: hogy a’ közlött törvényjavaslatban nyilvánított, ’s mind méltányos, mind igazságos kivánatit a’ jó fejedelem általánosan jóvá hagyva; azzal egyszersmind a’ nemzet forró háláját’a buzgó ragaszkodását önérdekében is öregbitendi, a’ honi nyelv és nemzetiség e’ legigazságosabb nemzeti ügyének kivívásában meleg részvéttel lenni a’ felirási, és törvényjavaslatok felterjesztését tovább nem hátráltatni; — különben pedig a’ közös haza, ’s annak boldogsága általuk nyilvánított szeretetét tőlük olly méltán reményit, és vártt tettekkel tanúsítva; mind azon tárgyakban is, mikre függesztve tartja a’ nemzet boldogabb jövendőinek ezen országgyűlés alatti kifejtése, és eszközlése tekintetében figyelmét, és reményeit, a' KK. és RR-ek hazafiui készségüket, és lelkességüket munkásán egyesíteni méltóztassanak. 48. Ütés írásai. September 20-kún 1843. f>3 58. ORSZÁGOS ÜLÉS. October 28-kán 1843 64 dik S Z Á M A L A T T. a) A’ királyi Fiskusnak nemes Gömör és Kis-Honth közönsége elleni vádlevele. Tekintetes királyi ítélő Tábla ! Igazság kiszolgáltatása végett előterjeszteni kéntelenítettem: miképen dicsőségesen országló kegyelmes koronás Királyunk folyó 1843—ik esztendei Pünkösd hava tizennegyedik napjára szabad királyi Pozsony városában tartandó országgyűlést hirdetvén, jóllehet arra nemes Gömör és Kis-Honth törvényesen egyesült vármegyék egyházi Főrendéinek , ország Főzászlósainak, Nagyainak és Nemeseinek közönségét kegyelmes királyi Levele által 16 *
