1843-1844 Irományok 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
1844 / 95. ülés
136 93. Ülés írásai. Februárius 5-kén 1844. minden ágaiban is ezentúl egyedül és kizárólag a’ magyar nyelv légyen, 's e' részben elismerjük, bogy fontosak azok, miknek törvénybe iktatásában Felséged többször emlitett k. k. válasza szerint megegyezni méltóztatik, ’s magokban rejtik már azon általános rendelkezésnek elvét, mellyet mi törvény által szentesitetni kérünk, de mind e’ mellett is még sok hiányzik azon kivánatink kiegészítéséhez, mellyeket emlitett alázatos felírásunkban kifejtettünk 's mellyek nélkül az alkotandó törvény kitűzött czéljának nemzétiségünk teljes biztosításának meg nem felel. Felséged k. k. válasza szerint, a’ magyar k. udv. Cancellariának csak kiadásai lennének magyar nyelven szcrkezendők, de ebből Önkényt foly, hogy annak jegyzőkönyvei tárgyalásai, és egyéb működései is, mellyek a’ k. k. válaszban megemlítve nincsenek, épen úgy mint a’ királyi Ilelytartótanácsra nézve határozottan megállapítva van magyar nyelven folytatandók. A’ királyi Helytartótanács hivatalos foglatatosságaira nézve a’ magyar nyelvnek használata általában meg van határozva, ’s nem kételkedünk, hogy ez általános szabály rendelése alá tartozóknak értendők mind azon alsóbb rendű hivatalok és egyének is, mellyek a’ kir. Helytartótanács igazgatása alatt állanak. A' magyar királyi Kincstár. A’ katonaság ’s ezekkel öszvefűggésben lévő számos alárendelt hivatalok, mellyekben a’ magyar nyelvnek általános behozása, a’ nemzet legforróbb ’s legigazságosabb kivánati közé tartozik a’ k. k. válaszban meg emlitve nincsenek. A’ Felséges uralkodó Ház tagjai magyar nyelv tudományábani beavatásának törvénybe iktatása 's A’ magyar nemzetiség kül jelei iránt felterjesztett kivánatinknak elfogadása kifejezve nincs. A’ birói itelőszékek iránt a’ k. k. válasz Magyarországra nézve kimeriti a’ nemzetnek a’ részbeni óhajtásait, de a’ közhatóságoknak politikai működéseik és foglalkozásaik abban szinte nem érdekelteinek. A’ viszonosság, mellyet Felséged örökös tartományai irányában joggal követelhetünk, a’ tisztelet, mellyet a’ nemzetek egymás iránt nemzetiségükre nézve is különösen tartoznak, megkívánják : hogy a’ kir. Helytartótanács a’ kül tartományok kormány székeivel hivatalos értekezéseit magyar nyelven folytassa. — Ugyan ezt a’ magyar hadi kormányokkal folytatandó levelezésekre nézve, méginkább mellőzhetlenné teszi azon tekintet, miszerint azok a’ hivatalos nyelv iránti általános törvény rendelete alól ki nem vétethetnek. Azon hatályos befolyásnál fogva, mellyet a’ közoktatás és nevelés mind általában a’ nemzeti élet kifejlődésére, mind pedig különösen nemzetiségünk szilárdítására nézve gyakarol, legfőbb kötelességeink közé tartozónak véljük továbbá is szorgalmazni, hogy a’ maga idejében általunk felterjesztendő azon rendelkezéseken kívül, mellvek a’ koz oktatás és nevelés tárgyának részletes rendezését illetik, a’ köz oktatási nyelv ebbéli alázatos felírásunkban bővebben körülirt kivánatunkkal egyezőleg törvény által határoztassék meg. Mind az elmúlt idők viszontagságainak emléke miatt, mind a’ közös hon jelen érdekeinek tekintetéből is becsesek előttünk a’ költsönös bizalom és egyesség azon kötelékei, mellyeknek Magyar- és Horvátország között minden jövendő időkben is fenállani kell, ’s e’ köteléket, mindinkább szorosabban összefűzni mindinkább megerősíteni óhajtásaink közé tartozik. E’ czélra törekedtünk már akkor is, midőn azon nézetből indulva ki, hogy a’ latin uyelv Magyarországban hivatalos lenni megszünend, a’ nemzet küzelétébe történendő ezen átalakulás következésében a’ viszonyokat, mellyek Magyar- és Horvátország között, úgy szinte magában Horvátországban is a’ hivatalos nyelv tekintetében keletkezendenek világos törvény által határozottan szabályoztatni kivántuk, ’s úgy vagyunk megyőződve, hogy a’ költsönös bizalom és egyesség csak úgy szilárdulhat, ha midőn Horvátországnak részére igényeltetik, mit kornyülményeik kívánnak teljes épségekben fentarlatnak, egyersmind az anya országnak jogai, mellyeket a’ közös hon legbecsesebb érdekeinek sérelme nélkül sem feláldozni, sem veszélyeztetni nem lehet, ’s a’ megváltozott körülmények miatt a’ hivatalos nyelvre nézve életbe léptetett viszonyoknak szabályoztatása által hová hamarább megszüntetik, a’ bizonytalanságnak azon kétes állapota, melly midőn nem teljesülhető reményekre ’s jogtalan követelésekre szolgál alkalmul a’ fentforgó kérdéseknek köz megnyugtatássali feloldását időről időre mindinkább nehezítheti. Nem találhatunk ennél fogva megnyugvást azon intézkedésben is, mellyet Felséged a’ hazai kormány és itélőszékeknek ’s a’ magyar törvényhatóságoknak a’ horvátországi közhatóságokkali hivatalos érintkezésére nézve k. k. válaszában megállapítani kíván; mert egyrészről ezen a’ latin nyelv hivatalos használatának megszűntével a’ dolog természete szerint, külömben is csak ideiglenes rendelkezést, ollyannak nem tekinthetjük, melly Magyar- és Horvátország között a’ hivatalos nyelv tekintetében fenforgó viszonyokat határozottan és állandóan kiegyenlíthetnék, más részről pedig miután a’ Felséged kegyes válaszában foglaltattaknak következesében is a’ közigazgatásban szinte úgy, mint a’ törvényhozásban egyesitendi, ujjabban is kénytelenítve vagyunk tehát, mind azoknak elfogadását kérni Felségedtől, miket e’ részben többször emlitett alázatos felírásunkban szorgalmaztunk 's a’ mi különösen a’ kormány és itélőszékeknek, a’ horvátországi közhatóságokhoz intézendő hivatalos iratait illeti, ezekre nézve nem lehet meg nem jegyeznünk, hogy midőn a horvátországi közhatóságok a’ magyar törvényhatóságoknak magyar nyelven írandó leveleit, Felséged k. k. válasza szerint is tárgyalni kötelesek, ’s e’ szerint megérthetik, nem lehet ok arra, hogy a’ kormány és itélőszékeknek hivatalos
