1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
B. Büntető törvénykönyv
azon személyeket tanúkép kihallgatni, kik azon viszonyoknál fogva, mellyekben a’ vádlottal állottak, ezekre nézve legjobb értesítést adhatnak. 161. §. A' tanúk idézésében, ha ez Írásba foglaltatik, csak akkor szükséges a’ bűnvizsgálati ügyet nyílván kijelelni, ha a’ bűnvizsgálat már meghatározott vádlott ellen van intézve. Egyéb esetekben elégséges azon általános megjegyzés, hogy az idézett tanú bűnvizsgálatban fog kihallgattatni. 162. §. Mindenik tanú, mind a’ két bűnvizsgáló bíró jelen és együtt létében külön külön hallgattalik ki; — a’ vádlott, vagy egyéb tanúk a’ szembesítés eseteit kivéve, jelen nem lehetnek. 163. §. A’ tanú vallomását élőszóval teszi, miért is, ha szólani tud, egyáltalában nem szabad azt írásban tennie. 161. §. Rendszerint mindenik tanú vallomása előtt megesketendő. Az eskü szentségérei figyelmeztetés után, esküszik: Hogy az elejébe adandó kérdésekre, félretévén gyülölséget, kedvezést, és minden személyes tekintetet, igazat mondand, és azt, mi a’ dologra tartozik, el nem hallgatja. — Ha azonban a’ megesketés ellen a’ bíró előtt olly nehézségek forognának fen, mcllyek azt nem javasolják, okkor a’ tanú, egyszerű intéssel, az igazság mondására szólíttatik fel, és csak akkor eskettetik meg, ha utóbb a’ fenforgott nehézségek elosztanak. 165. §. Ha a’ bírónak oka van kétkednie: valljon nem maga a’ tanú követte-e a’ bűntettet, vagy nem részes-c benne? akkor mind addig elhalasztatik a' megesketés, míg a’ tanúnak további kihallgatása által, vagy egyébkint el nem oszlatik a’ kétség. 166. §. Tanúknak soha fel nem eskettetnek — hanem csak értesítés végett hallgattatnak ki a’ tizennégy éves kort még el nem ért személyek. 167. §. A' tanú, miután megeskettetett, kereszt és vezeték neve, születés és lakhelye, kora és vallása, ’s egyéb oily as viszonyok iránt kérdeztetik ki, mellyek személyes hitelességének megítélésére szolgálnak. 168. §. Az ügy érdeme iránti kihallgatáskor a’ bűnvizsgáló bírák kötelességében áll: a) hogy a’ kihallgatandó tanút a’ kérdéses tett környülállásos és összefüggő elbeszélésére mindig felszólítsák; />) hogy azt a’ beszédében előforduló hézagok pótlására, úgy nyilatkozata homályos helyeinek vagy ellenmondásainak felvilágosítására, illetőleg pedig eloszlatására figyelmeztessék; r) hogy a’ kihallgatandó tanút különösen tudomásának alapja, vagy is az iránt kérdezzék ki: ha valljon az általa clbeszélteket ön tudomásából meritette-e vagy csak másoktól hallotta? d) hogy ha a’ kihallgatandó a’ dologra nézve magán kívül még más alkalmatos személyeket tudna, vele azokat is megneveztessék. 169. §. Az ekkép külön külön tett, és a’ jegyzőkönyvbe szóról szóra beiktatott nyilatkozat, a’ kihallgatott tanú előtt felolvastatik, és ha akkor újabb észrevételek fordulnának elő, ezek magának a’ szerkezetnek változtatása nélkül utána iratnak; a’ kihallgatott tanú pedig ezen njilatkozatot aláírni, vagy a’ helyett keresztvonásával ellátni köteles, mit ha megtenni nem akarna, arról a’ jegyzőkönyvben említés tétetik. 170. §. Midőn a’ tanú elejébe személyek, vagy dolgok megismerés végett terjesztetnek, azoknak pontos leírására, és minden megkülönböztető jeleik előadására előlegesen felszólítandó. Ollyas esetekben továbbá, hol a tévedés vagy csalódás legkisebb gyanújától tarthatni, még ezen felül kötelességében áll a’ bűnvizsgáló bírónak, a’ megismerendő személlyel vagy dologgal egvetemben a’ tanú elejébe még más, ahhoz a’ fő megismertető jelekben hasonló személyeket vagy dolgokat is — ha lehetséges — előállítani, hogy az illetőt közülök ön maga kiesmerje. 171. §. A’ vádlott a’ tanúkkal akkor szembesíttetik, ha ezek olly körülményeket vallottak, mellj eket a' vádlott állandóúl tagad, vagy máskép ád elő; továbbá akkor is, midőn a’ vádlott ön védelmére kívánja, hogy az ellene lévő tanú vele szembesíttessék. 172. §. Azon személyek, kik tanúságot a’ 158. §. értelmében ön akaratukból tettek, a’ nélkül hogy arra kötelesek lettek volna, a’ vádlottal nem szembesíttethetnek, ha csak ez maga nem kívánná. 173. §. Midőn a’ tanúk vallomásai egymással tetemesen ellenkeznek akkor erre nézve köztük is helye van a’ szembesítésnek, még ha a’ tanúk azok sorába tartoznának is, kik a’ 172. §. szerint a’ vádlottal nem szemhesittethetnek. 171. §. A’ tanúk rendszerint külön külön szembesittetnek egymással, vagy a’ vádlottal; azonban a’ vádlott több személlyel is szembesittethetik egyszerre, ha a’ bűnvizsgáló bíró azt látná, hogy a' vádlott, ez által előbb birathatik az igaznak mondására. 175. §. Szembesítés alkalmával az egymással szembesített személyek, minden egyes körülmény iránt, mellyre nézve egymástól eltérnek, egymás ellen szembe hallgattatnak ki; és az ekkép tett kölcsönös feleletek azon rendben, mellyben történtek, jegyzőkönyvbe iktattatnak. 176. §. A’ tanú mindig azon nyelven hallgattatik ki, mellyet legjobban beszél, 's ha azt a' bűnvízsgáló bíró nem értené, a’ kihallgatás a’ 227. §-ban megállapított mód szerint történik. 177. §. Tanúkihallgatás vagy szembesítés alkalmával a’ kihallgatott, vagy szembesített személyek magokviselctét illető, és hitelességük megítélésére nvomadékkal bíró körülmények a’ jegyzőkönyvben megemlítendők. 24 * lő. Ülés írásai. Julius ő-én 1843. 95 (145—147)
