1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

21-dik szám alatt jelentése az 1840-dik évi IV-dik törvényczikkely által, a ' Duna 's egyéb folyamok szabályozása iránt kinevezett országos Küldöttségnek

15. ill's írásai. Julius 5-en 1843.

561

Tegyen a’ kormány egy nagyszerű lépést, bizonyítsa bé, hogy a’ nemzet elóremenetelét és kifejlődését tettel is szivén hordozza, a' nemzet áldozatokban hátra maradni nem fog, ’s azon bizodalom, azon benső szivbeli ragaszkodás, mellv a’ polgári társaságoknak egyedüli öszveforrasztó anyaga, őtet a’ nemzeti mozgalmak vezérjévé fogja emelni, ’s ekkor egyesítvén a’ most központosulás nélkül szétágazó erőket, általa tizedek alatt teljesülhet mindaz, mihez illy üszpontositás nélkül századokon keresztül is alig van remény.

Miután végre igazolni szükség azt is, hogy e’ javaslat a' Válásztmánv teendőinek körén túl nem fekszik, c’ részben megjegyzik az alólirottak , hogy a’ törvény ő Felsége megegyezésével hozatván, felhivatva vélik magokat nézeteiket előadni nem fsak az iránt mi a’ nemzet, hanem az iránt is mi a’ Felség részéről lenne teendő.

II egyházi javak

Az alólirottak ugv hiszik, az egyházi jurisdictio kérdését igen is el lehet választani az egyházi beneficiumok kérdésétől, és valamint a' püspök mint egyházi hivatalnok az egyházi hierarchiának lényeges része, úgy az egyháznak épen nem lényeges része a’ beneficium , és az egyháznak organisaliojába épen nem vág , hogy a’ beneficium ne épen annyi jövedelmet hozzon mind eddig, hanem kevesebbet.

Azonban ha általános elvből indulva, és a’világi és egyházi hatóság köreit egymással egybehasonlitva jogsértés a' beneficiumok jövedelmeinek kevesitéséből nem forog is fen , van még kérdés , a’ magyar köz törénv szerint lehet e’ az egyházi beneficiumok jövedelmeihez nvúlni vagy nem? és e' részben az 1827. évi országos Választmánynak a’ banderiulis tárgyban előterjesztett véleménye nyomán indulva az alólirottak következő véleményt terjesztenek elő:

Az ország védelmének rendszere a’ magyar közállomány első idejében leginkább a’ királyi várakhoz csatolt jószágokon alapult a’ mellett, hogy különben is minden magyar fegyverrel volt szolgálni köteles, későbben adományozások által a’ királyi várak jószágainak legnagyobb része a’ magyar koronától elidegenittetvén, a' törvény bandériumok kiállítását egyes egyházi és világi polgároknak is köteleségül tette.

A’ világi kezekhez jutott birtok elveszté előbbi közállományi természetét, és egyes családok örökös tulajdonává vált, mint időjártával a’ feudumok is más országokban, ezek kezéről pedig magány szerződések által, és más polgári magány természetű úton ismét másokra ruháztatván, adás, vevés, örökösödés, egy szóval forgás tárgya lett a’ polgári társaság körében. Ellenben az, melly az egyházi hivatalokhoz köttetett megtartá előbbi természetét, mert most is mint hajdan sem személyhez, sem családhoz, hanem szorosan a’hivatalhoz van kapcsolva, most is mint hajdan nem elidegeníthető.

Részszerint tehát mivel az egyházi javak, nem csupán egyházi, hanem köz védelmi rendeltetésüek is, részszerint mivel közállományi természetüket mostan is megtartották, úgy vágynak az alólirottak meggyőződve, hogy azok felett valamint az 1548: 15. és más hazai törvények is, mellyek az emlitett banderialis munkálatban, de a’ múlt oroszággvülési Rendeknek az üresedett egyházi beneficiumok iránti üzenetében érintvék, már más alkalommal rendelkezett; rendelkezhetik a’ törvényhozás most is koz czélokra.

Megerősíttetnek e’ véleményben az alólirottak a’ kinevezések alkalmával gyakorlott szokás által is, közönségesen tudva van, hogy a’ püspökök a’ kinevezés által szerfelett taksáltatnak. — így például a’ püspökségek közül egyik legkevésbé jövedelmező püspökségtől a’ kinevezés alkalmával fizettetlek: kinevezési taksa fejében 3000 ft, az első évi jövedelem egy negyed része fejében cameralis conscriptio szerint 7000, —• az erősségekre 1900 a’ bandériumok megváltása fejében 1900 ft. instructus fundus megváltása fejében 16,000 mind pengő pénzben, sőt még Romába is megy a’ Breve expeditiójáért bizonyos taksa, mind ezen taksákat a' kormány szedi ; világos tehát hogy az egyházi jövedelmeket a’ világi közállomány javára taksálni lehet, és hogy taksálni kell maga az országos Választmány is elhatározá, a’ taksáltatás mennyisége ez általános elvre nézve különbséget nem tesz.

Az alólirottak úgy vélik: hogy miután az egyházi javak rendeltetése a’ haza köz védelmére és az egyházi személyek díszének fentartatására szolgál, ismét a’ kivánatok mértékének legszerényebbike, ha a’ haza és magány érdekek egyenlő irányba tétetnek egymással.

Mindazonáltal nem kivánják a’ már kinevezett püspökök jövedelmeit legkisebbé is csonkítani, hanem hogy mind az egyházi személyek dísze biztosittassék, mind a’ haza közérdeke e^őmozditassék, következő javaslatot tesznek:

Az úgy nevezett Clerus beneficiatus major minden cathegoriája számára határoztassék egy bizonyos Congrua, a’ kanonokát is ide értve, például kanonoknak 4000 prépostoknak 5000. — Püspököknek 10,000, a’ Kalocsai és Fgri Érseknek 20,000, — az Esztergomi Érseknek 30,000 pengő ft. évi jövedelem, és az mint egyházi hivatalnoki dotatio ’s a’ személyes disz fentartására szolgáló alap, semmi taksállás alá ne vetessék; a’ mi e’ felől van, osztassák két részre, és egy részben az ország pénztárába fizettessék be évenkint, más részben pedig az illető személyek rendelkezése alatt maradjon ; ellenben mind az emlitett kinevezési taksák, mind a’ kolonicsiana Convenliónak legkisebb törvény es alap nélkül szűkölködő, ’s ezen utón módon kijátszható megszoritó rendelései, mellyek különben is törvényen nem alapulnak ’s legfelebb az aláírókat kötelezhetik, szüntessenek meg. Ha a’ rendelkezés az újonnan kinevezendő egyházi személyekre szorittatik, az alólirottak úgy vélik sem az egyháznak, sem az újonnan kinevezendő egyénnek jogai legkisebbé sem lésznek sértve, —■ mert meg vannak győződve arról : hogy az alapítók , kik e' tekin(hsxiigifyul. írásai. 1. 141