1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

21-dik szám alatt jelentése az 1840-dik évi IV-dik törvényczikkely által, a ' Duna 's egyéb folyamok szabályozása iránt kinevezett országos Küldöttségnek

15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843.

Megjegyzik végre, hogy a’ római Egyház leggazdagabban lévén dotálva, fő figyelmüket észrevételeik előterjesztésében erre függesztették, azonban igazságosnak látják, hogy e’ rendelkezés minden vallás különbség nélkül, úgy a’ protestáns, mind a’ görögném egyesült egyházak, és zsidók főszemélycire is kiterjesztessék, a’ mennyiben jövedelmeik a’ megállapítandó Congruán túlterjednének.

562

tetben a’ király és ország, és igy nem egyes személyek, Innern mindég lényegesen ugyan azon egy, és soha nem változó

hatalmak, az egyházi hivatalok fizetése iránt tett alapítványok felett az idők kornyülményeihez képest a' jövőre nézve mindenkor rendelkezhetnek. —

Az eddig előadottakra nézve, két főellenvetést szükség az alólirottaknak megerőteleniteni :

1- ször Más tulajdonához nem szabad nyúlni, az egyházi javak az egyház tulajdona, az tehát nagyobb mértékben terhelni mint más tulajdont nem lehet.

Felelet: Az alólirottak az egyházi javakhoz nyúlni nem akarnak, csak azoknak jövedelmeit akarják azon részben közhaszonra fordítani, melly részben a’ közszolgálatra szánva vannak. A’ katonai tudomány, ’s hadviselés módja változván, az ország védelmének rendszere is más alakot öltött, ennek egyik következménye a’ rendezett hadisereg, s ennek pótlásáúl szolgáló contributionalis fundus alakitása volt, egyebek önkényt következni fognak.

Az alólitottak tehát nem kivánnak többet mint azt, hogy az egyházi javak jövedelmei mennyiben a’ közvédelemre is szolgálták, a’ koz szolgálatnak adassanak vissza, és ha azon terheket tekintik, mellyek a’ hajdani örökös harezok által a’ részben az egyházi javakat nyomták, javaslatukra inkább a’túl szerénység, mint túl igénylés bélyegét látják alkalmazhatónak. — Egyébiránt a’ midőn a’ már kinevezett, vagy megválasztott egyházi hivatalnokok jövedelmeit érintetlen hagyták, 's e’ javaslóit adóztatást csak az új kinevezésekhez kivánták csatoltatni , a’ jus quaesitum idaeájának úgy vélik eleget áldoztak, ’s miután az egyházi javak jövedelmeit, mennyiben az egyházi hivatalnokok díszének fentartására valók, egyébkint mint más világi hivatalnokok fizetéseiket nem tekintethetik, semmi következetlenséget nem látnak, hogy ezen fizetések az idő ’s körülményekhez alkalmazva szükebbre szorittassanak. — Végre megjegyzik: hogy az egyházi javak most is több olly adóztatásoknak vannak alávetve, mellyek köz polgári javakon nincsenek, hogy tehát az ellenvetés egy áltálján fogva nézeteiket nem gyengítheti.

2- szor Folyókat akarunk szabályozni úgy de olly eszközök javaslata, mellyeket előre láthatólag nem léptethetünk életbe, ’s mellyek mégis agitatiót szülendenek, ezen czélt egyenesen gátolni fogja ; —

Felelet: Csekély erővel nagy terhet emelni nem lehet, az erőnek mindig a'teherrel arányba kell lenni, ha nagy erőt mozgásba tenni tehetségünkben nem áll, úgy bizonyosok lehetünk, hogy regulázgatni ugyan a’ mostani módok szerint ezer éveken keresztül is lehet, de nem minden folyókat, ’s nem olly nagyszerű mértékben, mint a' törvénynek szándékában lenni látszik. •—- E’ részben tehát nyúgott léiekismérettel lépnek az alólirottak az ország Ítéletének elébe, mert ha a’javaslatokból származó agitatio miatt a’ nagyobbszerü regulatiók megbuknak, marad az eddigi eljárás, vesztve tehát, vagy tévesztve e’ javaslatok miatt semmi nem leend.

Ili országos költsön.

Hogy Magyarországban a’ pénz szűke miatt minden kitalálható kútforrásokból csak lassankint folydogáló erőkkel költsön nélkül, melly ezen lassú egy begyüjtögetést megelőzze, rövid idő alatt valami nagyszerűt tenni nem lehet, nem szenved kétséget, pedig Magyarország pillanatai drágák, ez már számtalanszor kimondatott, ’s tekintve azon előmenetelt, mellyel az európai nemzetek 25 évi béke idejében tettek, tagadhatatlan igazság is. Az alólirottak tehát az országos költsön eszméjét homlok egyenest nem ellenzik ugyan: miután azonban a’ költsön magában véve a’ productiv erőt közvetlen nem neveli, csak előlegezi, és pontos visszafizetést kíván, hogy szerencsés sikerrel történhessék, nélkülözhetlen előzményeket feltételez.

Egy nemzet, mellynek közadóssága még nincs, és szegény mégis, közadóssággal gazdagabb lesz e? e’ kérdést az alólirottak, mint a’ Status gazdálkodásban nálunk sokféle körülményeknél fogva még igen új tudományba nem épen jár— tosak, illy általánosságban fejtegetni nem kívánják. Nem tagadják azonban, hogy csekély belátások szerint is lehetnek körülmények, mellyekben a’ köz költsön olly sikerrel fordittathatik közhaszonra, hogy magát a' productiv erőt költi fel, ’s gazdagabb iparnak módot 's alkalmat nyújt, de hogy ez megtörténhessék szükséges mindenek előtt, hogy a’ köz ipar feltételeinek, és körülményeinek elrendezése a’költsönt vevő nemzetnek magának, ’s kirekesztőleg álljon hatalmában; tovább azért is szükséges ez, mert —

A’ költsön visszafizetést illetőleg, a’ kamat ’s a’ törlesztés bizonyos meghatározott időben fizetendő ; ha tehát a források; mellyekből a’ visszafizetésnek történni kell, vagy mennyiségökre, vagy behajthatások idejére nézve bizonytalanok,