1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
Kivonatja az 1840 évi 3-ik törvény czikben nevezett országos Választmány, és Hadikormány részérűl kiküldött tagok által, a' Magyarországban levő katonai lak, 's egyéb szükségek fedezésére szolgáló, és az e' czélra forditható épületek, úgy szinte a' laktanyák építésére kijelelt telkek eránt az illető törvényhatóságok közbejövetelével helyszinén szerkezett öszveirásnak
lő. Utes Irfisai. Julius ő-en 1843. ;>m 11.3. Az illyetén vontatások mellett lévő adózóknál bár melly boszontások szigorúan tilalmaztatnak. Ennél fogva a’ katonai személyeknek szabad nem lészen az adózókat sebesebb hajtásra, az útról eltérésre, az állomáson, vagy közben lévő helyeken hosszabb maradásra, vagy további vontatásra kényszeríteni. Ha pedig a’ költöző katonaság az úti jegyzékben kitűzött időn túl késne, a’fuvarosok fél napnál tovább várakozni nem tartoznak; fél napi várakgzás esetében mindazonáltal, azon állomásra járó vontató bér, mellyre a’ fuvaros kiállíttatott a’ várakozásbeli idő vesztésért a’ kincstár által neki kétszeresen fizettessék, joga ezentúl fenmaradván, az idő töltésből netalán okozott egyéb kárainak a’ kincstár általi tökéletes megtérítését követelni. 12. §. Ha az illyetén kihágások átkelések alkalmával történnék, az azok iránti panaszok az illető parancsnok tiszt által tüstént, és pedig felelet terhe alatt a' helybeli tisztviselők, vagy ezek helyben nem lévén, a’ helybeli elöljárók hozzá járul— tával intéztessenek el. Ha pedig egyes személyek átköltözésekor történnének, és a’ panasz a’ vármegyére feladatván, orvoslás azonnal nem szereztethetnék, a' lehető legrövidebb idő alatt a' tartományi biztosság által lészen eszkózlendő. 13. §. Vontatásokat szolgáltató adózók jövet és menet mindenféle vámtól mentek, kivévén a’ Budapest közti lánczhidat, mellven a' 'ám költség egyedül a’ kincstárt fogja illetni. 14. §. Minden négy lovas, vagy ökrös vontatásért járó bér, tisztekre nézve szintúgy mint a’ közlegényekre egyaránt, állomásonkint, az az két 4000 ölet tevő mérföldre egy pengő forinttal előre a’ helybeli bírónak vagy jegyzőnek fizettessék le (az illyetén előfizetés nélkül az adózók vontatásokat szolgáltatni nem tartozván) úgy hogy a’ fentebbiek szerint hat marhát kellene előfogni, egy állomásért harmincz garas, még többekért a’ két mértfóldot meghaladó távolságért aránylagi fizetés számítandó. A’ középponti helyekből pedig, úgy mint a’ mellyekbe más helyekről szoktak fuvarosak rendeltetni, egy állomásért 24 pengő garas négy marháért, és igy többért vagy nagyobb távolságért aránylag fizetendő. Ez a’ szállítmányokról is értetendő, csupán hogy ezeknél, mint a’ 9-dik §-ban érintetett a’ fuvárbér egyik fele a’ felrakodás, a’ másik fele a’ lerakáskor fizetendő. 15. §. A’ magyar tengermelléki vidéken átkelő katonaság számára szükséges szekerezés a' kincstár által árverés utján szereztessék még, vagy pedig, mivel vontató marha hiánya miatt a’ vontatás ezen kerületben aránytalanul drágább, mint más helyeken, állomásonkint 4 vontató marháért 48 pengő garas fizetendő. Az utasítás 4-dik pontjában érdeklett fegyvergyakorlások, és azok végetti nagyobb összevonulások, és minden egyéb katonai átkelések alkalmaival fizetendő háló- és istálló pénzekre nézve, a' bizottmány véleménye a' következendőkben pontosul: 1- ör. A’ nagyobb fegyvergyakorlás végetti összevonulások, és táborozás alkalmával is egyenes szállás adás bár miféle hivatalu és rendű személyek számára, akár a’ táborozási katonasághoz tartozzanak, akár nem, a’ polgári rendet semmikép ne illesse, sőt illenkor a’ szükséges szállásoknak fogadása egyenesen a’ katonai rend kötelessége, egyedül azoknak könnyebbi megszerzésében leend a’ helybeli hatóság segedelemmel. 2- or. Az áltkelések alkalmával az egyes lakosoknál szállásoló katonaság salgamuma csak abban álland, hogy ezt egyedül a’ szalmazsákhoz aránylag szükséges szalma és a’ tűzifának, és világítónak olly mértékben, mellvben azzal a’ gazda ellátva vagyon közös használata illetendi: ezen salgamalis szolgálatért járó bér, melly a’ szállást adónak nyomban kifizetendő, egy gyalog katonától 3 ezüst krajczárban, egy lovas katonától pedig 4 krajczárban lenne megállapítandó. 3- or. Az átkelő tiszteknek alkalmazása pedig, akár azok együtt a’ katonasággal, akár egyenkint legfelsőbb szolgálatban utazzanak, ha kaszárnyákba, kaszárnya féle vagy egyéb középületekbe nem szállíttathatnának, semmi bizonyos illetőség szerint nem szabályoztathatik, hanem csak abban álland, hogy ezek (a’ tisztek) az elkerülhetetlen szükséghez mért szállást nyerjenek, következéskép sem több, sem válogatott kényelmü szobákat ne követelhessenek, hanem csak egy szobával, sőt ha máskép nem történhetnék a’ gazdával közös hajlékkal is megelégedni tartozzanak. 4- er. Az átkelő tiszteknek számára tűzifa is nem rendszerinti illetőségűkhez, hanem egyedül a’ szükséghez szabva olly formán lenne kiszolgáltatandó, hogy ha a’ tiszt maga tart konyhát, főzéshez kivántató fája is legyen, téli időben pedig lakószobája elegendőképen fűlhessék. Melly szolgáltatásokért tüsztént kifietendő salgamalis bér, a' katonai tisztek személyeire nézve személyenkint 6 ezüst krajczárban, mind maga, mind cselédje lováiért egyenkint kiilonvéve 1 krajczárban, a’ cselédekért pedig minden közkatonákért 3 ezüst krajczárban volna megállapítandó. A’ fegyvergyakorlások alkalmával történhető károk megtérítését tárgyazó utasítás 5-ik pontja következésében az alábbi törvény javallat a’ 23—ik szám alatt adatik elő. 128 *
