1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
Kivonatja az 1840 évi 3-ik törvény czikben nevezett országos Választmány, és Hadikormány részérűl kiküldött tagok által, a' Magyarországban levő katonai lak, 's egyéb szükségek fedezésére szolgáló, és az e' czélra forditható épületek, úgy szinte a' laktanyák építésére kijelelt telkek eránt az illető törvényhatóságok közbejövetelével helyszinén szerkezett öszveirásnak
15. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. tolt. 3) ennek megváltásával a’ szállásolás terhe is megváltódott; — az alólirtak ezen véleményben meg nem nyugodhatván, észrevételeiket következőképen adjak elő: Figvelmezvén egy részről azon történeti leírásra, mellyet az 1836-ki ll-ik czikk. által e' tárgyban kiküldött országos Választmány „az ország belső és külső bátorságának biztosítására rendelt állandó katonaságnak tartására szánt adófizetésnek első eredetéről, 's ezen kötelességnek miké// lett teljesítéséről, nem különben az ezzel jelenleg összeköttetésben lérő ferheknek támadásáról, 's időnek folgtáral lett kifejlődéséről 's a' f. részszerint az ország és a’ Helytartótanács levéltáraiban talált eredeti, *s jelesen nádori concursusi ’s országgyűlési Iratokból, részszerint az 1715-től kezdve egész 1764-ig egyes követek szorgalmát tanúsító, ’s részint a’ kincstári levéltárból, részint különös könyvtárakból költsönözött országgyűlési jegyzőkönyvekből egybeszerkezett, ’s a‘ legközelebb múlt országgyűlés tárgyalása alá bocsátott, ’s most a’ jelen országos Választmány is használt; más részről azon világos törvénvekre, mellyek az érdeklett időszakhoz e’ tekintetben közelítenek a’ praesidiarius, és gyolog-katonaságnak feltett ugyanazonságáról meg nem győzettettek, — nem azért, mert maga az eredeti nevezet (Praesidium) általánosan nem várat, hanem annak védelmét jelenti, a’ nélkül hogy ezen védelemnek minémüségét meghatározná, és azon számos években is, midőn a’ török ostrom által nyomorgatott haza tájról tájra menedék helyeket hegyen völgyön erősíteni, ’s katonaerővel és védelem eszközeivel ’s ágyukkal a’ foly vást beljebb dúló ellenség miatt ellátni (praesidiarii) kéntelenittetett, az erre szóló törvények ezen kifejezést olly értelembe veszik; ugyan is midőn az 1623-dik esztendei 26. czik. a’ rubrumában praesidiariusokat, a’ tartalmában pedig pediteseket nevez, már a’ következő 28—ik czik. szinte azon katonákat a’ czimben valamint a’ tartalmában is milites stipendiariosnak mondja; — az 1630: 4—ik torvényczik a’ praesidiarius katonát az időről időre változó végszélekben őrködő eonfmar ins okkal egy értelembe veszi; ’s az 1635—ki 10—ik czikkben pedig a’ praesidiariusok lovaiknak kártékonyságuk ellen intézkedik; az 1638—ik 5. czikk. a’ Szendrői, Ónodi, és Putnoki pracsidiumokban lovas katonákat rendel; az 1647—ki 32—ik így. szólván: praecise ad confiniorum in ipsis septem comitatibus existentium et praesidiariorum militum utr ilis que ordinis, prout et eorundem capit aneor um et officialium, ita et personarum artellaricarum intertentiones, stipendior unique exolutiones etc. —De főkép az 1635-ki 3 torvényczikk. világosan kijeleli a’ végszélekre rendelt lovas, és gyalog katonaságnak számát, melly elsőbbieké 6000-nél a' másiké 5000-nél többre megy; — az 1681-ki 6—ik. „Et cum confinio Érsek-Újvár in manus turearum cum certis aliis forfalitiis decento, necessaria certa loca pro defensione regni fortificanda et munienda forent ’s a’t. több .Nyitra megyei helységeket nevezvén végzi: „nativo milite adinstar aliorum praesidiorum sine praejudicio dominorum terrestrium, et proventuum eorundem diminutione prae si di and au etc. Az illy védhelybeli katonáknak minden nemű élelmezésének és hadi eszközöknek beszállítását, számtalan akkori czikkek rendelik.—Mind ezeknél fogva világos, hogy a’ törvények a' praesidium, Confinium, Arx, Fortalitium nevezetekkel változva élvén, a’ védhelyekben nem csupán gyalog, hanem a’ szükséghez képest lovas és pattantyús katonákat is rendeltek, és az ország ezeknek terhét átalánosan, és a’ sokkal későbbi a’ rendes és állandó katonaság felállításával egykorú 171 o—ki 43, czikk 4—ik szakaszának értelme szerint csupán a’ bányákat művelő városok, nem pedig a’ többiek vétetvén ki, viselte legyen a’ nélkül, hogy innen következtetni lehetne, hogy minden gyalogság, melly a’ síkon szintúgy csatázott egy volt a’ praesidiariussal, vagy viszont szinte a’ védhelyekre rendelt lovas katonaság a’ síkon nem tanyázott volna; ezt pedig annyival kevésbé, mennyivel bizonyosabb, hogy mindazon hajdani Regulamentumok, jelesen: az 1693, 1695, 1697, 1710, 1711, 1714 (melly a’ nagyszombati concursus alkalmával a’ királyi biztosokkal tartott költsönös tanácskozásra hivatkozik, ’s némellv előbbeniekkel együtt a’ szekeres katonákat is említi) 1713—ki (mellynek S—ik pontja a’ garnisonban vagy is várakban őrködőket a’ síkon tanyásoktól nyilván külombözteti) — 1716 Januariusi (melly szinte a" Pozsonyi concursusra hivatkozik) ’s másik azon évi Novemberi; — 1720—ki (melly ugyan úgy a’ Pozsonyi concursusra utal) az 1723—ik békesség idei (mellynek rendeletét az 1723—ik 1-ső torvényczikk. 6. §. és 3—ik tövényezikk. is felhívja) 1730 és 1745-ki végre az ország költsönös egyezésével alkotott, ’s most is folyvást divatozó 1731 —ki regulamentumok a’ síkon tanyázó nem csak lovas, hanem gyalog katonáságra, sőt pattantyús és szekeres osztályok, generálisok és ezredi biztosi élelemtári, ’s egyéb hadi szolgálat hivatalos egyéneire is nyilván kiterjed, ’s így a’ folytonos szokás is igényli; mi a’ még 1839-ben az országos Választmánynak katonai részről előadott adati kivonatokból is igazul. — Végre ha, és a’ mennyire egy részről a’ várbeli gyalog őrkatonaságnak szállásolása a’ mellék terhekkel megváltattak volna is, miután sem üdő közben a’ számtalan hajdani védhelyek, ’s erősségek az 1723—ki 23. czikk. folytában csak ugyan utoljára 1782-ikben a’ még katonakézen volt várak felhagyattak, más részről szintazon 1802 1-ső torvényczikk. mellyen ezen Választmány a’ lovasság számát 10 könnyű ezreddel alapítja; a’ magyar gyalog ezredekét 12-re határozza — habár ezek csupán a’ most még fenálló várakba utasittassanak is, ez mégis csak annyira eszközölhető, mennyire azoknak kiterjedése, és alkalmazási helye engedi, — ’s ennélfogva valamint az 1839—ki választmányi munka 5—ik számú katonai adatjai szerint a’ fenemlitett 1782—ik időhatárkor 65 — utána 1783—ik 37,— 1784-ben 57, - 1791-ben 46, — 1802-ban 13, - 1803-ban 11, — 1804-ben 16, - 1827-ben 2, — 1831-ben 29 század gyalog katonaság; később pedig, ’s mostanig 5 gyalog századon kívül 3 fő, és 25 fiók hadfogadó tanyák elláttattak ’s szállásolnak síkon az országban, úgy ide járul az is: hogy az országgal közös értelem mellett alkotott, ’s a’ törvénykönyvbe is részletesen igtatott, 1751-ki Regulamentum behozása utáni 1764—ik országgyűlés 25—ik czikke szerint Reregh vármegyében Vereczkén a’ sócsempezés elleni őrségre rendelt katonaságnak tartását ő felsége az adózó nép könnyítése tekintetéből kincstárára átvevén — ezen különös kivétel a’ többnyire rendes kötelességnek jeléül szolgál. Felhozatik ugyan mindezek ellen a’ tisztelt Választmány részéről az 1723—ik Febr. 25-kén tett felterjesztésnek tartalma, melly szerint a’ kívánat oda járult: „ut quid commendan/um, ei praesidiariorum in arcibus civitatibus, oppidis exisfentium in quanto jam comprehensum service candelae quoque, et ligna Ormiuf/iiiil. Inisui. I. 122 485
