1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve
lő. Ülés írásai. Julius 5-én 1843. 245 (53—55) a’ n. m. országos Választmány, miután az egyes esetek eleve ki nem meríthetik, 's így a' részletekbei bocsátkozás könnyen olly valaminek szabályképeni felállítását vonhatná maga után, mi utóbb czélszerütlennek mutatkoznék, egész általánosságban azt határozá kimondandónak, hogy a’ kerületi börtönökben a' rabok meglátogatására egyedül a’ középponti biztosság adhat engedelmet. Vizsgálat alá vétetvén a’ VII. törvényczikkely; — az 1 —só §. megmarad; — a’ 2-dik §-ra, melly a' kerületi börtönöknek a’ kir. kincstár által leendő építetését és fentartását javallja, előadatott mikép ezen javallat támogatására az Alválasztmány leginkább a’ Helytartótanácsnak 1820-ban tett felírását hozza fel; jelenleg azonban a’ dolog helyzete az akkoritól egészen különbözik, mert ezen új rendszerhez idomított kerületi börtönek felépítése több költségbe kerül, mint azon börtönök, mellyeket a' Helytartótanács javallott. Az adózó nép sorsa, mellyre fő tekintettel volt a’ Helytartótanács, midőn a’ börtönöknek a’ királyi kincstár általi felállítását szolgalmazta, más helyzetbe jön a’ mostani azon javallat szerint, mellynél fogva ezen költségeket a’ nemesek és nem nemesek birtokuk és tehetségekhez képest fogják viselni; — és miután a’ törvényhatóságok eddigien is gondoskodtak azon rabokról, kik már most a’ kerületi börtönökbe szállítandók, valamint autonómiai jogaikkal járó kötelességüknél fogva gondoskodnak kell ezentúl is; — abban állapodott meg a’ n. m. o. Választmány, javasoltassék, hogy az építés 's első bútorozás költségeit a’ királyi kincstár, a' börtön fentartására megkívántatokat pedig a’ törvényhatóságok olly formán viseljék: hogy minden törvényhatóság a’ maga rabjainak tartásáért, ruházásáért, a’ reájok fordítandó gyógyszer költségekért 's a’ nekiek kiszolgáltatandó dolgozási szerszámokért járó kiadásokat, a’ mennyiben ezek a’ rab munkabéréből, vagy az eljárásban megállapított szabályok szerint annak vagyonából ki nem kerülnek, saját pénztárából fizesse; — a’ tiszti 's szolgálatbeli személyzet fizetésére, úgy minden egyébre szükséges költségeket pedig az összes törvényhatóságok közösen viseljék. — Mind ezen költségek szinte az 1-só §-ban megállapított mód szerint a’ nemesek 's nem nemesekre kivetendők lévén; — a’ 3. ’s 4-dik §§-ok a' felebbiekhez módosítandók. Végre a’ börtönrendszer kidolgozásával megbízott Alválasztmánynak általános tudósításában azon jelentés is foglaltatik, miszerint ezen Alválasztmánynak országos választmányi nagy gyűlés által kötelességül tétetett, hogy az iránt ,,mikép szövessék a’ javítási ’s tanító elem a’ kisebb korú rabokra nézve az egészbe?” nyilatkozzék, — minden e’ tárgyróli gondolkodásai ’s egybevetései után azonban arról győződött meg az Alválasztmány, hogy azokon kívül, mellyek az oktatásra nézve a’ beadott munkálatában már foglaltatnak, egyebet tenni alig lehet, mert a’ javítási és tanító elem kétfélekép szövethetik az egészbe, vagy úgy, hogy a’ kisebb korú rabok külön kamaráikban, vagy pedig, hogy a’ börtön épületében felállítandó közös oskolában taníttassanak. Az első módon úgy is a’ lehetőségig meg fog történni az oktatása’ javallatban foglalt rendszabásoknál fogva, még pedig különös figyelemmel a’ kis korú rabokra nézve. A’ második mód pedig a' magányrendszer elvével ellenkezik. És ezen okoknál fogva noha a’ szándékot magát igen üdvösnek tartja az Alválasztmány, annak létesülését azonban nem e’ helyen és úton, hanem a’ nép nevelése tárgyában hozandó intézkedések által véli legsikeresebben eszközölhetőnek, melly nézetét az Alválasztmánynak a’ választmányi nagy gyűlés is helyeslette. Ezzel -befejezetvén a’ börtönrendszer javallat tárgyalása, az kiadatott az abban munkálódó Alválasztmánynak, hogy ezen javallatot a' nagy gyűlésben tett módosításokhoz alkalmazza. XXVIII-ik ülés December 7-én u. a. e. Országbíró ö n. méltósága elnöklete alatt. A’ büntető eljárás ügyében kiküldött Alválasztmány munkálata kerülvén vizsgálat alá, s felolvastatván az 1 —ső fejezet : 1-ső és 2-ik §§. meghagyattak; a’ 3- ik §-ban a’ „kárt” szó után iktattatott „vagy sérelmet;” — a' 4- ik §-ra nem volt észrevétel; — az 5- ik §. olly értelemben módosíttatott, hogy azon esetekben, midőn csak magány keresetre nyíttathatik meg a büntető eljárás, a’ polgári keresetrőli lemondás vagy egyesség, ha az itélethozás előtt történik: megszünteti a’ büntető keresetet; — a' 6- ik §. alkalmul szolgált aziránti húzamosabb vitatkozásra : váljon a’ polgári bíróság elejébe útasittassék-e a vádlott halála után az ennek örökösei elleni kártérítési kereset, vagy az eziránti eljárás a’ büntető bíróság előtt folyjon le? s amaz állítás támogatására előhozatott: miszerint minden esetre kihallgatandók lévén az illető örökösök, még pedig nem csak az örökösödés vagy nem örökösödés tényére, hanem magára a’ netalán eloszlatható vádra nézve is; — némi helytelenséget foglalna magában az örökösökre nézve, midőn ezek, kivált ha talán ájtatos testületek, káptalanok 's effélék lennének, a' büntető bíróság előtt tartoznának megjelenni; előhozatott továbbá: hogy valamint a’ polgári bíróság előtt foly a kártérítési per azon esetre, ha a’ bűntettes még mielőtt vádoltathatott volna meghalálozik, annak ugyan azon bíróság előtt kell folynia akkor is, ha a’ vádlott már az eljárás megnyitása után múlik ki; előhozatott végre, hogy az örökösök között az ügy polgári részére nézve, például aziránt mennyiben ’s milly arányban örökösök? nem ritkán olly kérdések kcletkez-Omniiyyiil. ír tűni. / 62
