1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve

15. Ülés írásai. Julius 5-én 1848.

nek vagy átküldő más valamelly törvényhatóságnak neve, a’ lezárt vádlottak iránt különösen és rendesen vitetendő fogházi hivatalos könyvbe pontosan jegyeztessenek fel.

A' 4-ik §. azon szónak „makacskodásból" kihagyásával egyibiránt megmarad. — Minthogy pedig annál, a' ki hefogatik sokszor olly irományok, kereskedési könyvek stb. — lehetnek, mellyek megtekintése annak érdeke sértése nélkül meg nem történhetnék, e’ helyen feljegyeztetni rendeltetett, hogy a’ büntető eljárást tárgvazó javallatban e’ részben ollv intézkedés hozaltassék, miszerint a’ vizsgálatok mindig a’ szükséges óvakodással és kimélettel teljesíttessenek.

Az 5-ik §. arról szól, hogy a’ lezárandó vádlottnak ruhái, ha jók és tiszták meghagyhatok, ellenkező esetben pedig azok tőle elvétetnek, és a’ többi vádlottak által viselendő, a' közköltségen készitendő ruha darabok adatnak. Azonban lesznek ollv lezárandó vádlottak, kikre nem csekély büntetés leend, ha ruháikat a’ fogházi ruhákkal kell felváltaniok, ugyanazért az illy kénvszerített köntös felcserélésnek csak a' szükség esetében lehet helye, mit azonban a’ ruhák „jósága” ’s „tisztasága” azért nem határoz meg eléggé, mivel azoknak mind „jósága” mind „tisztasága" igen egyéni szokástól és felfogástól függ, egynél jó és tiszta az, a’ mi másnál épen ellenkező, azért a’ n. m. országos Választmány véleménye szerint ezen §. olly értelemben szerkesztendő, hogy rendesen a’ lezárandó fogolynak mind alsó, mind felső ruhái meghagyandók ^nem meghagyhatok) 's egyedül azon esetben ha ruhái hijáuyoznának, vagy olly roszak és olly tisztátalanok, hogy azok undorodást vagy szemérem sértést okoznak, lehet a’ lezárandót kényszeríteni, hogy a’ fogház viseletét felvegye; — többire a’ §. megmaradván.

A’ 6-ik §-ra azon szavak helyett a’ „körülményekhez képest" tétessék „megtagadás esetében” 's azon szó „kamatoztatására” maradjon ki.

A’ mi a’ 7-ik §-st illeti, szem előtt tartva, hogy a’ lezárandó vádlott, mint a’ kire még a’ vétkezés Ítélet által kimondva nincs, és igy ártatlan is lehet, azokon ki\ül, mellyek arra, hogy meg ne szökhessék és hogy tilos közlekedésekbe ne jöhessen, egyébre a’ méltányosságnál fogva nem kényszeritethetik, ennélfogva orvosi vizsgálat alá, melly sok egyénre nézve igen érzékeny büntetés volna, szinte nem vétethetik, és mivel arról, ha a’ vádlott megbetegszik a' 2-ik szakaszban vannak rendelkezések, ezen egész §-st kibagynndónak vélte a’ n. m. országos Választmány.

A’ 8-ik §-ra szinte azon szempontból a’ kényszeritett mosdatás és tisztitás csak akkor történjék, ha a' lezárandónak undorító állapotja azt megkívánja.

A' 9-ik §-ra nem volt észrevétel.

A’ 10 ’s 11-ik §—ból szinte a’ felebbi oknál fogva a’ vádlottra nézve azon súlyos rendszabások, miszerint az a’ látást elzáró szurkos vászonból készült csuklya huzalván fejére kisértetik kamarai szobájába, onnét a’ bíróság eléibe ’s vissza, továbbá hogy nem nevéről, hanem kamarácskája soros számáról neveztetik stb. kihagyandóknak találtattak, mert egy részről a’ lezárandók titokban tartása, mi reájuk nézve kímélet volna utói nem éretik, miután a’ lezárandó nem sokára bíróság eléibe állíttatik ’s pere nyilvános eljárás mellett folyand; más részről a’ vádlottra olly kellemetlenséget foglalnak magokban, mellyeket semmi czél elérése szükségessé nem tesz. Ezen szakaszokban tehát csak a’ következőknek kellene foglaltatni: jelel— tessék ki, ’s hivatalos könyvbe iktattassék az elzárt vádlott számára rendelt külön osztályzatbeli azon magány kamrácska, mellyben clzáratik, ’s megszökését, ellenszegülését vagy tilos közlekedését biztosan elhárító óvakodásokkal őriztessék.

233 (37—38)

A’ MÁSODIK S Z A K A S Z.

12-ik §-ra azon szavak „vagy ön kivánata következtében" kihagyandók.

A’ 13-ik §—ból pedig ezen szavak „vagy családjának” továbbá „értékök” és végre öntetszése szerint kihagyandók és a’ §. így kezdetnék „ha a’ letartóztatott fogolynak módja van ruha és ágyneműekkel, de élelmezéssel is magat elláthatja,” a’ többi megmarad.

A’ 14-ik §-ban a’ magányrendszer elvei ’s szabályai helyébe „fogháznak rendszere” tétessék, a’ vége pedig melly igy szól „egyibiránt nyilván megjegyeztetik stb.” egészen ki marad, mivel az, hogy ki bocsátassék a’ vádlotthoz a’ későbbi §§-ban tárgyaltatik.

WlII-ik ülés November 18-ik napján 1842-ik esztendőben.

Országbíró ö nagyméltósága elnöklete alatt.

A’ II—ik szákasz 15-ik §-ra térvén által a’ nagymélt. Választmány, mellyben mondatik: hogy az elzárásuk ideje alatt szülő nő személyektől csecsemőik elvétetvén azok gondviselés végett a’ lebetegedettek férjeiknek, vagy rokonaiknak átadassanak, ’s ha illyesek nem találkoznának, vagy ha az anyák szegénységöknél fogva dajkát nem fogadhatnának a’ csecsemők, a’ börtön falai kívül köz költségen szoptattassanak és ápoltassanak — megjegyeztetett, miszerint az emberiség, melly az anyák érzelem kiméllését parancsolja, az igazság, melly semmi szükségtelen szenvedést nem pártolhat, de még maga a’ költség kiméllés tekintete is kívánják, hogy a’ csecsemők csak azon esetre vétessenek el az anyáktól, ha ezek őket vagy nem szoptathatnák vagy szoptatni nem akarnák. Az, hogy majd ennél fogva is a’ fogházak tágításáról kelletik gondoskodni, az indítvány erejét nem gyengítheti, miután épen ezeknek mikinti tágítása egyike a’ jelen országos Választmány

Orszátiatiill. Íratni. I r»‘j