1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844
D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve
/.V Ü/ritt Irrisui Juli us ií-rin 1843. 220 (10—201 rei tekintet nélkül az csküllség tagjai az igazság elhatározásában ’sinórmértékűl követhetnek, még kevesebb biztosságot nyújtanak. — És csakugyan a’ bizonyítási tan hijányából eredő rósz ahozképcst csekély lesz, melly következik abból, ha a’ bíró minden szabályok alól felmentve és a’ törvény által felszabadítva benső ösztönből — mellyel benne a’ rókán, vagy ellen szem sugallása, napi hangulata, a' vádolt külső viseleté, előadása és több illy csalékony körülállások észrevehetetlenül gerjesztenek — ítél; vagy épen a’ lehető legvilágosabb próbák ellenére személyes meggyőződés szerinti Ítélet szine alatt a’ polgároknak személyes és vagyonbeli bátorsága felett önkényt és teljes hatalmat gyakorolhat, a’ mint ezt a’ tapasztalás is bizonyltja, mert azon országokban, hol az esküdtszékek léteznek, azoknak mindenhatósága közmondássá vált. Ezen határtalan hatalomtól annál inkább lehet tartani, mivel az csküdtszéki Ítéletektől nincs feleld) hívás, nincs helye az ítéletek okokkal való támogatásának, mcllyben mégis bizonyos bírói felelőség foglaltatik. Ha a’ hizonvítvánvi szabályok az esküitekre nézve eltöröltetnek, nem lesz elérhető a’ vétkesség feletti kimondásokban bizonyos egyformaság; egy esetben teljes próba mellett a’ ,,nem vétkes“ hasonló esetben fél annyi próba mellett ,,a’ vétkes“ mondathatik ki, mivel az esküitek ítéleteit nem próbák, hanem személyes érzések és sejtések határozzák el. Innét az a’ rósz következik, hogy a’ vétket elkövetőre mindig fenmaradván a’ remény, miszerint bírái a’ világos próbák meglétében sem itélendik el, ügyekezvén az ártatlanság képmutása által azokban a’ rokonszenv vagy könyörület érzetét felgerjeszteni; ellenben az ártatlan soha sem lesz biztos, hogy teljes próbái mellett is valamelly körülállásnál fogva, mellv a’ bíró személyes meggyőződését tévútra vezérelheti, nem fog-e elmarasztaltatni? Ezen, a’ bizonyítási szabályozások hijányából eredhető káros következmények okozhatták, hogy Angolhonban a’ law of evidence név alatt a’ bizonyításokra nézve ollyatén szabályok léteznek, mellvekhez az esküitek erkölcsileg kötelezvék magokat alkalmazni, 's mellvek a’ bírót arra jogosítják, hogy a’ magát hozzájok nem alkalmazó jury—t azok megtartására utasítsa. És ígv Angolország példája — mellyre a’ jury üdvös hatásának bizonyítására legtöbször történik hivatkozás, — ezen lényeges részben erősségül szolgál épen azon egyik fő tekintet ellen, mellyuél fogva az esküdtszékek béhozotala legerősebben ajánltatik. Végre azon ellenvetés, hogy a’ bebizonyitási theoria kíséretében a’ vádlott erkölcsi kinzása vagy absolutio ab instantia következik, az állandó törvényszékek természetéből teljességgel nem foly, ’s czélszerüleg szabályzóit eljárási rendszer által biztosan elkerülhető. Az esküdtszéki eljárásban nincs helye a’ felebbvitelnek, pedig ha a’ vagyont tárgyazó perekben nem elegendő egy bíróságnak Ítélete, hanem a' felebbvitel kösönségesen szükségesnek elismertetik, mennyivel inkább szükséges a’ büntető eljárásban a’ felebbviteli törvényszéknek ellenőrködése, mert a’ vagyon kipótolható, de a’ hibás vagy igazságtalan Ítélet által elszenvedett büntetést ujitás útján megsemmíteni nem lehet. Hazánkban a’ nem nemesekre a’ múlt század végéig divatozott azon törvényes gyakorlat: miszerint büntető perekben az első bíróságok Ítéletei azonnal végrehajtattak; sőt kivételképen jelenleg is fenáll a’ statarialis ilélőszék, de ezen eljárásoknak a’ végrehajtás előtti felebbvitel hijányából származott szomorú eredményei inkább ismeretesek, hogy sem azoknak visszaállítása vagy az utolsónak általános kiterjesztése valaki előtt kívánatos lehetne. Pedig azért ha az esküdtszékek intézete felállítatnék is más formák között, de csakugyan azon emberek Ítélnének, kik eddig itélének; azon különbséggel, hogy az cskütti képesség az intézet természeténél fogva még inkább kiterjesztetvén az értelmi kifejlődés alsóbb fokazatán állók közül nagyobb számban gyakorolhatnák a’ bíráskodást, és ezekre bizonyosan — mint a' kik a’ próbákra nézve törvényes szabályok által sem korlátoltatnának, — felebbviteli bíróságok ellenőrködése nélkül a’ polgárok személyes és vagyonbeli bátorsága még kevésbé volna bizható. Ezen hijánvait az esküdtszékeknek, mellyek törvényes tekintetből előadattak, és mellyek mivel azok lényegéből következnek az intézet jellemének fentartása mellett ki sem igazíthatok, az esküdtszéki intézet jó oldalai által ki nem pótoltatnak — és ezt annál kevésbé teszik kívánatossá: mivel minden egyéb tulajdonai az esküdtszékeknek, ezeknek kizárólag nem sajátjai, hanem más, és a’ honi törvénykezés rendszerében részint eddig is feltalálhatok, részint azzal öszveegyeztethetők. A’ nyilvánosság és szóbeli eljárás — mellyeknek jó oldalai tagadhatatlanok — nem csak esküdtszékeknél, hanem állandó bírósággal ellátott törvényszékeknél is divatozhatnak. És pedig mind az, mi az esküdtszékek mellett azon szempontból, hogy az ezek előtti szóbeli eljárás az élet hű képét viseli, felhozatnak, nem a’ jury alap eszméjének, hanem a’ nyilvánosságnak és szóbeliségnek tulajdoníthatók. Mondatik ugyan, hogy a’ szóbeli eljárás csak az esküdtszékeknél lehetséges — mivel állandó törvény székeknél felebbvitelnek kell lenni, ez pedig a’ szóbeli eljárással Öszve nem fér; azonban nem látszik elegendőkép bebizonvítva, miért nem lehetne a’ szóbeli eljárást is eleműi használni olly törvényszékeknél, mellvektól felebbvitelnek van helye. Ellenvettetik, hogy felebbviteli bíróságoknál a per— befogottnak, a’ tanúknak vallásai, ezeknek kikérdeztetése személyesen nem történhetvén, mindazon körulállásokat, mellyek azoknak külső személyességéből elvonhatok és benső lelki állapotukat jellemzik, a felsőbb bírák nem tapasztalhatván, nem eredetiből, hanem csak másolatból ítélnek. Ha azonban tekintetbe vétetik, hogy mindazon egyéneknek kik az első bíróság előtt személyesen megjelennek, nem csak nyilatkozásaik, de ezek valószínűségit, vagy hitelességit érdeklő legkisebb körülállások is híven feljegyeztethetnek — a’ személyességből elvont külső jeleket pedig, mellyek már azért is, hogy a’ képmutatást a’ valóságtól nehéz megkülönböztetni, mint felette csalékonyok, a bírót az igazság kiismerésében úgy sem vezérelehetik, a’ felebbi ellenvetés ereje elenyészik. Egyébiránt bizonyos értelemben minden bíróság csak másolatból ítél, mert maga a' tény t. i. az elkövetett bűntett nem történik a’ bíró szemei előtt, és a’ vádlottak a’ tanúk személyes jelenléte, élőszóvali előadások felszinezhetik a’ másolatot, de azért nem követhezik, hogy az hű képe légyen az eredetinek. Utoljára bár milly hasznos légyen is a’ szóbeli eljárásnak egész kiterjedésében való alkalmazása, ha feltéve, de meg nem engedve, ez a’ felebbv itellel öszve nem férne, és egy más I \
