1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve

lő. Ülés írásai. Julius ü-én 1843.

219 (18—19)

1) unté Ure \ aló alkalmazása — mi a’ jurynál a’ törvénytudó bíró egyedüli tisztjét teszi, — jól és szabatosan szerkezeit törvénykönyv mellett a’ birói kötelességnek, a' másiknál sokkal kisebb fontosságú részét képezi.

Az pedig épen meg nem fogható, miképen nyújtson az igazság helyes kiszolgáltatására — mihez a' jó akaraton kivid értelem és tudomány is kívántatik — épen az biztosítékot, ha a’ legfontosabb kérdések felett más hivatásit a’ törvényben tudatlan és tapasztalatlan polgárok ítélnek; ’s miképen lehessen tagadni, hogy törvénytudó és gyakorlat által kiképzett birák a’ bűntett kérdése felett hozandó ítéletre is a’ tanulatlan esküdteknél minden esetre alkalmasabbak, — és hogy a’ külső benyomások csalóka hatásaival sokkal tanácsosabb érett, gyakorlott elméjű férfiakat érintkezésbe hozni, mint járatlan polgárt. —Hibázik a’ ki azon körülményből, hogy a' törvénykönyvnek általánosan érthetőnek kell lenni; mivel különben a’ nem tudva vétkezőt igazságosan megfenyíteni nem lehetne, minden polgárnak Ítélet kimondásai képességét következteti; mert légyen bár mellv világosan szerkezve a’ büntető törvénykönyv, és légyen bár mennyire elterjedve a’ miveltség, a’ nem törvény tudó polgár csak azt fogja tudni, hogy bűnhődött, a’ bűn fokozatnak ismerete pedig gyakorlott gonosztévőkre ’s törvénytudókra lészen szorítva.

Továbbá nem hozatik fel elegendő ok annak bebizonyítására; miért szükséges, hogy a’ ténynek kiismerésc, és a' büntetésnek alkalmazása külön subjectum által történjék, holott ha egyre van is bizva, légyen az osztán akár egyén, akár erkölcsi személy , mindkettő az elmében mindég két külön működés marad, mi azonban nem hogy káros hatással volna, sőt inkább egymást elősegíti; mert azon elme, mclly a’ tényt megismerte, annak sajátságait, 's egyéniségeit belátta, épen ez által képesebbé válik, a’ törvényt józanon és helyesen alkalmazni, úgy hogy a’ kettő mintegy simuljon egymáshoz. — Az annak bebizonyítására felhozott példa, mikép ha ugyanazon collegium öszvefoglalva ítél tény és büntetés fokozat felett, gyakran az Ítélet egyetlen egy tag véleményének lehet eredménye, — meggyőzőnek nem tekintethetik, mert épen a’ fenidézett esetet vévén világos: hogy D. és E. kik a’ vádlotatt ártatlannak tartották, a’ lehető legkönnyebb büntetés kimondása mellett lesznek, és igy olly ítélet fog keletkezni, mellv a' törvényszék többsége valóságos véleményét fogja képviselni, és hogy ezen különválasztása a’ tény és jog kérdésének, a’ dolog természeténél fogva nem szükségképen megkivántató, bizonyítja a’ törvényes gyakorlat, azon országokban is, hol az esküdtszékek fenállanak. — Angolországban a' békebirák, Francziaországban a’ fenyitő politiai törvényszékek, néha több évekre terjedő fogságot mondanak ki a' bűnösre a’ nélkül, hogy a’ különválasztás; -— mellv ha elvileg elkerülhetetlen szükség volna, vétségek feletti itélelhozásnál, szinte úgy lenne alkalmazható, mint bűntett felettinél — divatoznék.

Másik feltűnő sajátsága az esküdtszékeknek, ha azok jogi oldalról vizsgáltatnak, hogy az esküttek itélethozásban bizonyítási szabályok által, mellyek szerint a’ rendes bíróságok Ítélni kötelesek — nem korlátoltatnak, hanem alanyi benső meggyőződésók szerint, minden próbák ellenére is, kimondhatják itélelöket, és ebben helyhezik az esküdtszékek pártolói ezen intézetnek fő tökélyét, és a’ rendes törvényszékek feletti elsőbbségét állítván, hogy a’ jury biztosabban haladhat az itélethozásban, mert nem hibás és csonka bizonyítási tan, hanem benső meggyőződése szerint itél; ellenben a’ rendes törvényszékeknél, a' törvényképen elfogadott bizonyitványi theoria szerint, a’bíró kénytelenségbe jő olly esetben is elmarasztaló ítéletet hozni, hol benső meggyőződése felmentést követel, felmenteni ollya— nakban, hol benső meggyőződése elmarasztal. — De ezen ellenvetésre a’ válasz — mihelyest a’ bírói és az alanyi meggyőződés között a' különbség közelebbről kijelöltetik •— önként következik. Az úgy nevezett személyes vagy alanyi meggyőződés, a' vádlottra nézve mindég szigorúbb a’ bírói meggyőződésnél. — Ez bizonyos tapasztalásnál fogva, mint azt a’ n. m. országos Választmány több tagjai — kik számos évekig bíráskodtak — egyhangúlag erősítették; de bizonyos a’ dolog természeténél fogva is, mert az emberre sok olly korülállások jelenetek, hatnak és abban az alanyi meggyőződést idézik elő, mellyek a’ bírói meggyőződésre vagy nem elegendők, vagy épen tekintetbe sem jöhetnek. Miből következik, hogy a’ bírói meggyőződésre sokkal több ’s teljesebb próbák kívántainak, mint a’ személyes meggyőződésre. Így példáúl a’ vádoltnak elebbi életmódja, kellemetlen hatású arezvonásai, egy becsületes embernek ellene tett állítása, közbeszéd ’sat. mind annyi korülállások, mellyek elegendők arra, hogy a’ perbefogotlnak vádbeli bűntettéről valakit egyediségéhez képest alanyilag meggyőzhessenek, mellyek azonban bíróilag vagy tekintetbe sem vétethetnek, vagy legalább bírói meggyőződés előidézésére elégtelenek. — Innét alaposan állítható, hogy miután a’ bírói meggyőződésre bővebb próbák kívántainak, mint az alanyira, a’ rendes törvényszékek, mellyek amaz szerint ítélnek, több biztosítást nyújtnak a’ perbefogottra nézve, mint a’ személyes meggyőződés szerint ítélő esküdtszék, és következőleg, hogy a’ büntető eljárás azon fő szabály ának, miszerint tiz bűnös bocsáttassék el elébb büntetlen, hogy sem egy ártatlan büntettessék a' bírói meggyőződés követése mellett, inkább elég tétetik; kivált ha

ki lesz mondva, hogy a’ bíró azon ritka esetekben is, hol a’ személyes meggyőződésnél a’ bírói szigorúbb volna,

azt kit személyesen ártatlannak tart, objectiv meggyőződése vagy is a’ bizonyítási szabályok szerint elmarasztalni nem tartozik, a’ mi elérhető, ha a’ bizonyítási tanban a’ próbák bizonyos minimuma fog elhatároztatni, melly alatt a’ vadoltat nem szabad elmarasztalni, de a' melly még nem fogja szükségesképen maga után vonni, hogy a’ bíró annak meglétében köteleztessék is az elmarasztaló Ítéletet kimondani, ez lévén a’ bebizonyitási theoriák alkalmazásának józanabb törvénytudók által ajánlott szabálya. Tagadni nem lehet, hogy egy tökéletes bizonyítási theorianak kidolgozása

a’ legnehezebb feladások közé tartozik, és hogy valamint egyéb emberi mű, úgy az a’ tárgyban alkotandó szabályozat is minden hijányokat kizáró tökéletességgel épen nem birand : annyi azonban bizonyos, hogy ha nem lehet

is törvényeket szabni az iránt a’ biró eleibe, miképen gondolkozzék vagy győződjék meg, de igen is szükséges némi

szabályt tűzni cselekedetei elébe; és hogy ha azon próbák nemei, mellyek a’ bizonyítási tanban szabály gyanánt közönségesen felállíttatnak, az igazság kimutatására nem mindég és mindenütt teljesen elegendők: azok, mellyekct ezek-