1843-1844 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek irásai. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1844

D. Az 1840. évi V. törvényczikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javító rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött országos Választmány üléseinek jegyzőkönyve

lő. Ülés írásai. Julius ő-én 1S4S.

l,a a’ kérdéses tett általa valóban elkövettetett, ill} enyhítő körülményeket nem látván, reá a’ törvény legszigorúbb büntetését például 10 évi fogságot mond, nem világos-e, bogy a' bíróságnak ezen ítélete nem a' többség véleményét képviseli, hanem mind azon bírák között, kik hozásában részt vettek, csak azon egyét, ki mind a’ vádlottnak vétkességére, mind a törvény alkalmazására nézve, azon két többségnek része volt?

Érzék ezt több országoknak törvényhozásai, s nem hibáznak, kik habár az esküdtszékeket bírói institutiók közé felvenni nem akarák, e’ tény ’s törvény alkalmazás kérdéseinek elválasztását bírói eljárásukba felvevők, rendes bíróra bízván ugyan a’ tény kérdését is, de ollyanra, ki a’ törvény kérdését elhatározó bírótól clkülönözve függetlenül mondja ki ítéleteit.

Midőn tehát a’ Választmánynak némelly tagjai ezen nézetektől vezéreltetve, a’ tény ’s törvényalkalmazás kérdésének elkülönözését, a’ büntető bírói eljárás egyik leglényegesb ’s elkerülhetetlenebb javításai közé számítják: azon két utak közül, mellvek e’ czél eléréséhez vezethetnek, ’s mellyeknek egyike, hogy a’ törvény kérdésétől elválasztott tény kérdése rendes bírák ítéletére bizassék; másika, hogy ugyan e’ kérdés bizonyos számú sors által választott becsületes, 's a’ törvény által arra alkalmasoknak jelentett polgárokból álló esküttszékek által döntessék el, mellveknél mind a’ vádló, mind a’ vádlott, recusatiói jogánál fogva, azokat, kikben nem bízik kizárhatván, mintegy önválasztott bírái által ítéltetik: nézetük szerint az utolsó vala az, melly mind az igazság kiszolgáltatásának tekintetéből, mind c’ nemzet alkotmányos állásánál fogva, az egyedüli üdvös ’s czélirányosnak mutatkozik.

Es pedig minden bírói hatalom üdvös hatásának első leglényegesb feltétele a' közbizodalom. — Hol ez hijányzik, hol a’ nép azon tisztelet helyett, mellyel az igazság kiszolgáltatóihoz tekintenie kellene, remegve látja szigorú biráit; hol azokban, kiknek tiszte a’ békés polgár személyes és vagyonbeli bátorságának fentartása, ez Ítéleteik által magát inkább veszélveztetve érzi: olt a’ bírói hatalom legszebb hivatásának meg nem felelhet. 'S tagadni nem lehet, hogy e’ részben az esküttszékek minden más bíráskodási formák fölött magoknak elsőséget vívtak ki. Tekintsünk bár hová: Angliára, mellv ezen institutiónak bölcsője, vagy Francziaországra, mellj ezt véres zendülésével kivivá, vagy a’ német rajnai tartományokra, hol az ellenségek által hozatott be, ’s annyi bús emlékekkel összekötött, a’ nép mindenütt egyaránt ragaszkodik esküdtszékeihez 's ha naponkint országokat látunk, melljek régi törvénykezési formáiktól ez idegen, de jó institutióhoz áttérnek, vagy érte küzdenek: alig van egy, mellv esküttszékeket bírva, rólok bármilly biztosítékokkal körülfogott rendes bírói hatalomért lemondana; alig egy melly a' civilisatio magasabb fokára érve, esküttszékek után nem vágyódnék, vagy bennük polgári szabadságának legfőbb palládiumát nem látná.

'S általánosan mondhatni, hogy a’ bírói hatalom különböző elrendezései között nincs egy, melly ennyire kivétel nélkül a’ nép bizodalmát bírná.

És pedig minden joggal; mert ki az institutiót közelebbről tekinti, könnyen át fogja látni, hogy e' bizodalom egyenesen annak természetéből foly.

Az esküttszékeknél a’ biró egyenesen a’ népből lép ki, közte 's a’ vádlott közt jóg-egyenlőség létezik; ha bírói tisztében eljárt, ő visszalép a’ nép sorai közé, ’s valamint érdeke vala büntetni a’ gonosztettet, melly személyes bátorságát veszélyeztető, úgy az ártatlanságnak megőrzése neki, ki mindennap igazságtalan vádaknak épen úgy ki lehet téve, mint mások, közönös soha nem lehet. — Feltehető tehát, hogy az esküttbiró Ítéletében csak a’ szoros igazságot tartja szemei előtt, de még valószínűbb ez, ha meggondoljuk, hogy a’ sors által választva bírói tisztéhez, mindazon megvesztegetéseknek, melljek által a’ bírói igazságszeretet néha ostromoltatik, ő az ismeretlen kitéve nem volt. — ’S igy sem az uralkodó hatalomtól, mellynek kegyeit vadászni talán épen alacsony állásánál fogva eszébe nem jutott, sem a’ vádlott által, kivel csak a’ törvényszéknél találkozik, el nem csábittathatott. — Mind vádló mind vádlott e’ felett a’ lehető legnagyobb kiterjedésben gyakorolja a’ recusatiói jogot; úgy hogy az eskiittszék ez által mintegy a’ felektől választott bíróvá válik, ’s habár főkép ollyan vétkesek elítélésénél, kik által a' közbátorság leginkább vészélveztetik, az esküttbirák részéről néha több szigorúság várható is, az Ítéletekre nézve kívánt nagyobb szám, 's azon természetes féltékenység, mellv az Ítélni nem szokott eskütteket olly tények bebizonyítására nézve, mellvektől egy ember élet, vagy becsület függ, vigyázóbbakká teszi, több mint felesleges biztosítást nyújtanak e túlzó szigorúság félelme ellen; még akkor is, ha azon nagy befolyást, mellyet az elölülő biró az esküdtszékre gyakorol, nem ismernék, ’s ha minden törvényhozás azon esetben, ha az esküitek olly vádlott ellen mondtak volna Ítéletet, kinek ártatlanságáról a’ biró meggyőződött, e’ birónak nem adott volna hatalmat az Ítélet felfüggesztésére.

Említtetik ez ellen, hogy a' tény ’s bűnösség kérdései sok esetekben egymástól elválaszthatók nem lévén, az esküiteknek határozatára olly kérdések bízatnak, mellyekre azok alkalmatlanok. — De ezen ellenvetés nem all; mert megengedve. hogy e’ két kérdés néha elválaszthatatlan; ebből egy átalában az esküdtszékeknek alkalmatlansága még nem következik.

Midőn az esküdtszék a’ vétkest kimondja, ítélete két részből alakul össze:

Az I—ső, hogy bizonyos személy bizonyos tettet bizonyos környiilállások alatt elkövetett.

A’ 2-ik, hogy a’ törvények ezen, 's illy környiilállások közt elkövetett tettet a’ bűntettek közé sorozták.

Hogy az esküdtszék az első, az az tisztán tett kérdése felett ítélhet, magából a dolog természetéből foly, melly szerint külső cselekedetekről, minők által bűntettek elkövettetnek, s azon környülállásokról, mcllyckből bizonyos szemelvnek vétkessége következtetik, minden józan észszel ’s egésséges érzékekkel ellátott ember épen úgy ítélhet, mint a biro, ki ítéletinek molivatiójára kényszerítve, bár minő legyen is bírói ügyessége ’s tapasztalása, meggyőződését még is csak ollv okokkal támogathatja, melljek minden józan embert, ha az eset az ő Ítéletére bizatik, ép úgy meggyőzték volna.

A' 2-ra azaz: arra nézve, váljon bizonyos cselekedet a’ törvény által a’ bűntettek közé soroztatott—e ? az esküdtszék ítélő képessége még kevésbé vonathatik kétség alá, miután magában világos, hogy senki olly tettért, mellynek bűnös-211» (13—15)